9 vicces tény a tüsszentésről

Bár a megfázás és influenzaszezonnak itthon már vége, azonban a tüsszentés, főként a különböző allergiáknak köszönhetően, nagyjából egész évben velünk marad. Mindannyian hapcizunk, van aki kicsit többet, és van aki csak ritkán. Egyesek kicsit hangosabbak, míg mások alig észrevehető módon tüsszentenek. Ám van néhány szórakoztató tény a hapciról, amit csak kevesen tudnak.

A tüsszentés egy mindannyiunk által ismert és tapasztalt reflex, amelyet nem vagyunk képesek kontrollálni. Kiválthatja a megfázás, az influenza vagy épp az allergia, de akár a frissen őrölt bors is tüsszentésre késztethet. Mindannyian csináljuk, mégis nagyon keveset tudunk róla.

Az alábbi összeállításban kilenc érdekes és szórakoztató tényt tudhatsz meg a hapcizásról. Érdemes végigolvasni, mert lehet van közöttük olyan amiről még nem is hallottál.

1. A tüsszentés sebessége több mint 100 m/s

Gondoltad volna, hogy a tüsszentés sebessége legalább 100 m/s? Ez átváltva annyit jelent, hogy a tüsszentésed több mint 360 km/h-ás sebességgel száguld a levegőben. Összehasonlításképp a Forma-1-es versenysorozat leggyorsabb pályáin, például az olaszországi Monzában a versenygépek körülbelül 360  km/h-ás sebességre képesek az egyenesben. Vagyis a hapci sebessége vetekszik egy Forma-1-es autóéval. Ez azért nem semmi!

2.

Abban azért eltérnek a vélemények, hogy a tüsszentés vajon milyen messzire jut el. Egyesek szerint hapcizáskor körülbelül egy 3 méter átmérőjű körön belül mindenkit bepermetezel a bacikkal, míg mások úgy vélik, hogy a nyálka akár 9 méterrel arrébb is landolhat. Bármelyik is legyen igaz a kettő közül az már biztos, ha épp melletted tüsszenti el magát valaki, akkor nincs menekvés a bacik elől.

3. A tüsszentés „újraindítja” az orrunk működését.

2012-ben kutatók egy csoportja igyekezett feltárni, hogy pontosan miért is hapcizunk ha nem vagyunk betegek és hogyan is zajlik le az egész folyamat. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a tüsszentés nagyjából úgy működik, mint a számítógépeken a reset, vagyis az újraindító gomb. Amikor az orrunk már nagyon túlterhelt akkor egy „biológiai újra” indítást kér a szervezetünktől. Ekkor jelentkezik a tüsszentési kényszer. Ha a tüsszentés megfelelően működik, akkor az orrüregből eltávoznak azok az irritáló tényezők (például a por), amelyeket az orrunkon keresztül belélegeztünk a környezetből. Ez a magyarázat persze csak arra az estre vonatkozik, amikor nem megfázás vagy influenza következtében tüsszentünk, hiszen akkor teljesen más a kiváltó ok.

4. A napsütés szintén sokakat tüsszentésre késztet.

A fentebb felsorolt indokokon kívül a tudósok azt is bebizonyították, hogy az erős fényhatás is kiváltó oka lehet a tüsszentésnek. Négy emberből egy például hapcizással reagál, mikor reggel először érik a napsugarak. A kutatók arra még nem tudtak magyarázatot adni, hogy ez pontosan miért is történik, de egy érdekes megállapítással azért előrukkoltak. Úgy vélik, hogy az üzenet amelyet az agyunk a pupillák összehúzására kap amikor azokat erős fény éri,  valószínűleg összekeveredik azzal az üzenettel, amely a tüsszentési ingert váltja ki.

5. Teljesen normális, ha egymás után kétszer-háromszor is hapcizunk.

Az előbb említett irritáló és felesleges tényezők bizony nem feltétlenül távoznak egyszeri tüsszentéssel az orr járataiból. Sok esetben csak többszöri próbálkozásra sikerül megszabadulni a bosszantó dolgoktól, így előfordulhat, hogy gyors egymásutánjában jópárat tüsszentünk.

6. A szemünk önkéntelenül becsukódik tüsszentés közben.

Az üzenet egy része, amelyet az agyunk akkor kap mikor tüsszenteni készülünk, a szem becsukására vonatkozik. A szemünk tehát automatikusan lecsukódik, mikor hapcizunk. Ez is egy önkéntelen tevékenység, pont mint az orvosok által gyakran vizsgált térdreflex. Persze annak az ostoba feltételezésnek nincs semmi valóságalapja, hogy a szemünk azért csukódik le, hogy ki ne ugorjon hapcizás közben.

7. A szívünk nem áll meg tüsszentéskor.

Nem, a városi legenda ezúttal sem igaz, a szívünk ugyanis nem hagy ki egy ütemet akkor, mikor hapcizunk. Az viszont előfordulhat, hogy a szívverésünk lelassul, mikor tüsszenteni készülünk, ám megállni nem áll meg. A szívverés lassulásának az lehet az oka, hogy a legtöbb ember mély lélegzetet vesz tüsszentés előtt. Ám a változás igazából annyira kis mértékű, hogy általában észre sem vesszük azt.

8. Jobb kint, mint bent!

Sokszor van úgy, hogy az az érzésünk támad, hogy LEHET hapcizni kell. Fojtogat az érzés és a kényszer, de a végén mégsem szakad ki belőlünk a megváltó tüsszentés. Ekkor mondjuk, hogy félúton abbamaradt, és ez általában nem túl kellemes. Ám vannak olyan szituációk, mikor mi magunk igyekszünk visszafojtani a kitörni készülő hapcit. Például ha moziban vagy színházban ülünk, vagy ha egy előadás kellős közepén tör ránk a kényszer. Kevesen tudják azonban, hogy a tüsszentés szándékos visszafogása akár sérülésekhez is vezethet. Elpattanhat például egy hajszálér a szemünkben vagy az agyunkban, sőt bedugulhat vagy lüktetni kezdhet a fülünk. Épp ezért a neves fül-orr-gégész Alan Wilde nem javasolja, hogy bármilyen körülmények között visszafogjuk a tüsszentést.

9. Ha félúton mégis abbamarad, a kellemetlen tüneteket csökkenthetjük.

Az előbb már szó esett arról, hogy mennyire kellemetlen tud lenni az érzés, mikor mégsem sikerül tüsszenteni.  Ilyenkor fojtogat, szorít, viszket, és a mindössze néhány pillanatig tartó szúró érzés egy egész örökkévalóságnak tűnik. Ám néhány apró trükkel enyhíthetjük a szenvedéseinket. A mindenki által ismert módszer az orrunk dörgölése, ám sokkal hatékonyabb, ha nyomást gyakorolunk a felső ajkunk és orrunk közötti területre, vagy ka veszünk egy jó mély és lassú lélegzetet az orrunkon keresztül.

[huffingtonpost]