Iskolafóbia
A diákok által ürügyként használt kifogás, valójában létező betegség.
Az iskolaundor, avagy iskolafóbia, minden diák életéhez hozzátartózik, bár a többség csak komolytalankodva állítja, hogy „harmadfokú iskolaundorom van”. Nigel Blagg, az Iskolafóbia és gyógymódja című könyv szerzője, azonban kiderítette, hogy létező betegségről van szó.
Az 1960-ban felfedezett fóbiában szenvedő diákok erősen szoronganak, fáj a hasuk, a fejük, és émelyegnek.
Habár a szkeptikusok szerint ezek a gyerekek csupán rosszcsontok, Blagg mégis arra a következtetésre jutott, hogy az iskolafóbiások általában szociálisan kiegyensúlyozott, „jó” gyerekek.
Az iskolafóbia a legjobban az 5-6 és a 11-14 éveseket érinti, valamint a diákok legalább 1 százaléka szenved a betegségben. A fiatalabbak esetében egyfajta szeparációs szorongás jelentkezik, mert az iskola kapujában el kell válniuk a szüleiktől. A pszichológusok szerint azonban ez nem a fóbia tünete.
Egy iskolafóbiás gyerek ugyanis akkor is szorong amiatt, hogy iskolába kell mennie, ha ott vannak vele a szülei. A tudósok arról is vitatkoznak, hogy a jelenséget iskolafóbiának, vagy inkább az iskolaelutasításának kellene-e nevezni, és egyáltalán pszichológiai betegségről van-e szó.
Akik szerint az iskolafóbiát komolyan kell venni, azok úgy vélik, hogy az a legjobb, ha az ilyen gyermek magántanuló lesz, amíg nem képes felülkerekedni a félelmén. Ezt a véleményt azzal magyarázzák a szakemberek, hogy egy arachnofóbiást se próbálnak úgy gyógyítani, hogy pókot tesznek a közelébe, tehát az iskolafóbiás gyereket sem szabad iskolába küldeni.
Habár a betegség körül még számtalan vita zajlik, az iskolák mégis próbálnak stresszmentes környezetet teremteni a gyerekeknek, és sok lehetőség van a középiskola előtti akklimatizálódásra is.
Frank Furedi szociológia professzor azonban úgy gondolja, hogy a gyerekek attól csak feszültebbek lesznek, hogy a felnőttek ennyire hangsúlyozzák, hogy milyen nagy és nehéz lépés az iskola, és az új környezetbe való beilleszkedés.
(Forrás: webbeteg.hu)
Az iskolaundor, avagy iskolafóbia, minden diák életéhez hozzátartózik, bár a többség csak komolytalankodva állítja, hogy „harmadfokú iskolaundorom van”. Nigel Blagg, az Iskolafóbia és gyógymódja című könyv szerzője, azonban kiderítette, hogy létező betegségről van szó.Az 1960-ban felfedezett fóbiában szenvedő diákok erősen szoronganak, fáj a hasuk, a fejük, és émelyegnek.
Ők a szüleik engedélyével maradnak ki az iskolából, mert dührohamot kapnak, sikoltoznak, és agresszíven viselkednek, ha mégis megpróbálják őket bevinni az oktatási intézménybe.
Habár a szkeptikusok szerint ezek a gyerekek csupán rosszcsontok, Blagg mégis arra a következtetésre jutott, hogy az iskolafóbiások általában szociálisan kiegyensúlyozott, „jó” gyerekek.
Az iskolafóbia a legjobban az 5-6 és a 11-14 éveseket érinti, valamint a diákok legalább 1 százaléka szenved a betegségben. A fiatalabbak esetében egyfajta szeparációs szorongás jelentkezik, mert az iskola kapujában el kell válniuk a szüleiktől. A pszichológusok szerint azonban ez nem a fóbia tünete.
Egy iskolafóbiás gyerek ugyanis akkor is szorong amiatt, hogy iskolába kell mennie, ha ott vannak vele a szülei. A tudósok arról is vitatkoznak, hogy a jelenséget iskolafóbiának, vagy inkább az iskolaelutasításának kellene-e nevezni, és egyáltalán pszichológiai betegségről van-e szó.
Akik szerint az iskolafóbiát komolyan kell venni, azok úgy vélik, hogy az a legjobb, ha az ilyen gyermek magántanuló lesz, amíg nem képes felülkerekedni a félelmén. Ezt a véleményt azzal magyarázzák a szakemberek, hogy egy arachnofóbiást se próbálnak úgy gyógyítani, hogy pókot tesznek a közelébe, tehát az iskolafóbiás gyereket sem szabad iskolába küldeni.
Habár a betegség körül még számtalan vita zajlik, az iskolák mégis próbálnak stresszmentes környezetet teremteni a gyerekeknek, és sok lehetőség van a középiskola előtti akklimatizálódásra is.
Frank Furedi szociológia professzor azonban úgy gondolja, hogy a gyerekek attól csak feszültebbek lesznek, hogy a felnőttek ennyire hangsúlyozzák, hogy milyen nagy és nehéz lépés az iskola, és az új környezetbe való beilleszkedés.
(Forrás: webbeteg.hu)
Hozzászólások