Megrázó nyílt levelet írt az anyuka a szervdonor baba édesanyjának
Kate Harris levele azóta futótűzként terjed az interneten. A nő kisfia annak köszönheti az életét, hogy egy másik baba szívét megkaphatta.
A fiatal nő arról ír, hogy mindennap gondol az ismeretlen családra és azért írt nyilvános üzenetet, hátha a köszönő sorai eljutnak hozzájuk.
Ezt írta a kisbaba édesanyja a szervdonor baba anyukájának:
Amikor a kisfiam, akit most nevezzünk Bújós úrnak (mert a legbújósabb kis lény a világon) 7 hetes volt, többször is megállt a szíve, életmentő beavatkozáson esett át, és Berlin-szívet kapott.”
Ezután az anya elmeséli milyen szörnyű érzés volt, mikor megtudta, hogy a gyerek szíve soha nem fog működni, egyedüli esélye a szívátültetés.
„A következő hónapokban a bánat tengerében fuldokoltam” ..Azt mondták, hogy a veséje nem fog működni, mire ő több nővérkét is lepisilt. A tüdeje tele volt folyadékkal, de ő napok alatt eljutott oda, hogy külső segítség nélkül lélegzett. (…) A tudomány állása és a statisztikák szerint nem kellett volna túlélnie, de ő minden nap kis győzelmeket aratott.”
Aztán jöttek az újabb fertőzések, ismét folyadék került a tüdejébe, és az anya már-már feladta – de egyszer csak jött egy telefonhívás.
Kiderült, hogy van egy szívdonor.
„…egy név és arc nélküli kéz kihúzott engem a pokol kilencedik bugyrának legsötétebb üregének legmélyebb szakadékából. (…) A hívás után visszatarthatatlanul bőgtem. Tudtam, milyen áron kaptam meg a boldogságot. A megkönnyebbülést, hogy Bújós úr megmenekül, beárnyékolta a gyomorszorító érzés, hogy egy tökéletesen édes, ártatlan baba – pont olyan, mint az enyém – túl korán elment.”
Aztán így folytatja:
Sosem fogod hallani a gyereked sírását. Nem fogod érezni a teste melegét. Nem tudom kifejezni, milyen szörnyű fájdalmat érzek emiatt. Bárcsak veled gyászolhatnék. Bárcsak megölelhetnélek, és elmondhatnám, hogy a fájdalom enyhül majd. De tudom, hogy nem fog. Az enyém sem enyhült, pedig az én babám él. (…) Bárcsak lenne valami, bármi, amit megtehetnék, hogy segítsek. Naponta ezerszer gondolok rád. Minden mosolynál, minden „elsőnél”, a tökéletes új szíve minden dobbanásánál rád gondolok”.
.jpg)
Végül reményét fejezi ki, hogy ez az üzenet eljut a címzetthez, aki így megtudhatja, hogy
…minden, amit teszünk a gyerekünkkel és a gyerekünkért, azt a te édes angyalkád tiszteletére is tesszük. Tudom, hogy ha annyit mondok, köszönöm, az messze nem elég, de csak ennyit tehetek. Tiszta szívemből köszönöm. Mindkettőnket megmentettetek.”
Az anya sorait már nagyon sokan megosztották és Kate abban bízik, hogy az őszinte szavak eljutnak a gyászoló baba családjához, akiknek fájdalmát ezzel talán enyhíthetné.
Forrás: 24.hu
A fiatal nő arról ír, hogy mindennap gondol az ismeretlen családra és azért írt nyilvános üzenetet, hátha a köszönő sorai eljutnak hozzájuk.
Ezt írta a kisbaba édesanyja a szervdonor baba anyukájának:
Amikor a kisfiam, akit most nevezzünk Bújós úrnak (mert a legbújósabb kis lény a világon) 7 hetes volt, többször is megállt a szíve, életmentő beavatkozáson esett át, és Berlin-szívet kapott.”
Ezután az anya elmeséli milyen szörnyű érzés volt, mikor megtudta, hogy a gyerek szíve soha nem fog működni, egyedüli esélye a szívátültetés.
„A következő hónapokban a bánat tengerében fuldokoltam” ..Azt mondták, hogy a veséje nem fog működni, mire ő több nővérkét is lepisilt. A tüdeje tele volt folyadékkal, de ő napok alatt eljutott oda, hogy külső segítség nélkül lélegzett. (…) A tudomány állása és a statisztikák szerint nem kellett volna túlélnie, de ő minden nap kis győzelmeket aratott.”
Aztán jöttek az újabb fertőzések, ismét folyadék került a tüdejébe, és az anya már-már feladta – de egyszer csak jött egy telefonhívás.
Kiderült, hogy van egy szívdonor.
„…egy név és arc nélküli kéz kihúzott engem a pokol kilencedik bugyrának legsötétebb üregének legmélyebb szakadékából. (…) A hívás után visszatarthatatlanul bőgtem. Tudtam, milyen áron kaptam meg a boldogságot. A megkönnyebbülést, hogy Bújós úr megmenekül, beárnyékolta a gyomorszorító érzés, hogy egy tökéletesen édes, ártatlan baba – pont olyan, mint az enyém – túl korán elment.”
Aztán így folytatja:
Sosem fogod hallani a gyereked sírását. Nem fogod érezni a teste melegét. Nem tudom kifejezni, milyen szörnyű fájdalmat érzek emiatt. Bárcsak veled gyászolhatnék. Bárcsak megölelhetnélek, és elmondhatnám, hogy a fájdalom enyhül majd. De tudom, hogy nem fog. Az enyém sem enyhült, pedig az én babám él. (…) Bárcsak lenne valami, bármi, amit megtehetnék, hogy segítsek. Naponta ezerszer gondolok rád. Minden mosolynál, minden „elsőnél”, a tökéletes új szíve minden dobbanásánál rád gondolok”.
Végül reményét fejezi ki, hogy ez az üzenet eljut a címzetthez, aki így megtudhatja, hogy
…minden, amit teszünk a gyerekünkkel és a gyerekünkért, azt a te édes angyalkád tiszteletére is tesszük. Tudom, hogy ha annyit mondok, köszönöm, az messze nem elég, de csak ennyit tehetek. Tiszta szívemből köszönöm. Mindkettőnket megmentettetek.”
Az anya sorait már nagyon sokan megosztották és Kate abban bízik, hogy az őszinte szavak eljutnak a gyászoló baba családjához, akiknek fájdalmát ezzel talán enyhíthetné.
Forrás: 24.hu
Hozzászólások