Mi a közös a Coca Colában és a Facebookban?

Az elhízás és a magánélet elvesztése olyan világszintű probléma lesz az elkövetkezőkben, mint amilyen a dohányzás volt a múlt században. A Coca Cola, a Pepsi Cola, a Nestlé, a McDonalds és más cégek magas zsír- és cukortartalmú élelmiszerekkel tesznek szert jelentős jövedelemre, míg a Facebook és a Twitter a felhasználóktól begyűjtött személyes adatokból profitálnak.

50 ország 500 kutatója közzétett egy jelentést, amely szerint 1990 és 2010 között 82%-kal nőtt az elhízottak száma (Közel-Keleten 100%-os volt a növekedés).

Ali Mokad, a tanulmány egyik szerzője szerint régebb a gyerekek fertőzések miatt haltak meg. Ezt sikerült ellensúlyozni védőoltásokkal. Az új pusztító kór az elhízás.

Az Egyesült Államokban minden harmadik felnőtt és minden ötödik gyerek túlsúlyos. Az említett élelmiszeripari cégek azzal védekeznek, hogy nemcsak a termékeiktől híznak el az emberek, hanem a városi életmód, a tévénézés és a videojátékok az igazi felelősek az elhízásért.

A múlt században a dohánygyártók sikeresen megakadályozták olyan jelentések közzétételét, amelyek összefüggésbe hozták a dohányzást a rákkal. 1957-ben a dohányipar tevékenységét vizsgáló bizottság vezetője azt nyilatkozta, hogy minden rákos megbetegedés összetett folyamat következménye, és a dohányfüst, vagy annak valamely alkotóeleme sem okoz daganatos megbetegedést. Ma már tudjuk, hogy sántít az állítás, és a dohánygyárosok már akkor is tudták.

Michael Mudd, az egyik édesipari vállalat volt alelnöke szerint a cégek nemcsak a fogyasztók igényeit elégítik ki, hanem arra törekednek, hogy minél többen és minél többször fogyasszák termékeiket. Ugyanúgy, ahogy az amerikai fegyvergyártók az elmebetegségekre és erőszakos videojátékokra hárítják a felelősséget, az élelmiszeripari cégek a mozgásszegény életmódot és a televíziót teszik felelőssé az elhízás miatt.

Amint a kormányok egy idő után kénytelenek voltak nyomást gyakorolni a dohánygyártó cégekre – amelyek új, kevésbé ellenőrzött ázsiai és más piacokon próbáknak szerencsét –, előbb vagy utóbb a magas zsír- és cukortartalmú élelmiszereket gyártó cégek is ellenőrzés alá lesznek véve.
Hasonló a helyzet az interneten is a közösségi oldalakkal, amelyek „megoldásokat”, „közösségeket”, „barátságokat” kínálnak. Nem kell semmit fizetnünk cserébe, csak fel kell adnunk magánéletünket, privátszféránkat. Elmondjuk, hogy kik vagyunk, mit szeretünk, mi az, ami érdekel, és elfogadunk egy sor apróbetűs feltételt. Ezek az információk értékes adatok a cégeknek, különféle szervezeteknek, amelyek el akarnak nekünk adni egy terméket, „ránk erőltetnek” egy gondolkodásmódot, viselkedésformát vagy éppen egy jelöltet. A technológia fejlődésével egyre nagyobb a lehetőség az adatgyűjtésre, a személyes adataink pénzre váltására.

El Pais nyomán