Mi áll a féltékenység mögött?
Mindenkiben van egy egészséges féltékenység, ám ez olykor már túl megy egy bizonyos határon és akár kóros is lehet.
A féltékenység rengeteg negatív viselkedésmódot idéz elő. A mértéke és erőssége változhat kapcsolatonként. Sokszor a mindennapokra is jelentősen rá tudja nyomni a bélyegét, olyannyira, hogy szinte megbénító, legyőzhetetlen indulatot vált ki a féltékenykedőből, ami következésképp a másik félben is számtalan negatív hatást indít be, ennek hatására akár komoly lelki problémái is keletkezhetnek.
A hírekben rengetegszer hallható, hogy a brutális gyilkosságot elkövető ember indítéka a szerelemféltés. Ennek háttere pedig nem más, mint a kapcsolatfüggőség, amelyben a féltékeny fél nagyfokú eszköztelenséget, kiszolgáltatottságot él át.
A betegesen féltékeny ember a mindennapokban folyamatosan arra a rögeszméjére koncentrál, hogy mikor csalják meg, mit tud kideríteni. Minden gondolata akörül forog, hogy a párját ellenőrizze, nyomozzon utána, elemezze a mondatait, gesztusait, hátha beigazolódik az amit ő gondol. Ez a fajta viselkedés megbénítja a hétköznapjait a féltékeny embernek, képtelen másra összpontosítani, elhanyagolva ezzel a munkáját és a többi teendőit is. Több esetben alkoholhoz is nyúlnak az arra hajlamos személyek, ami megnehezíti a helyzetet. Ugyanis az alkohol hatására felerősödnek a negatív gondolatok, érzelmek, elveszti a realitását, amely már amúgy is ingatag volt. Rosszabb esetben agresszióhoz vezet, amely sajnos eredményezheti a családon belüli bántalmazást is. A féltékeny embernek amúgy is eszköze az érzelmi zsarolás, megfélemlítés, a másik önbizalmának leépítése.
A féltékenység teljes mértékben felőrli a kapcsolatot. Az állandó érzelmi hullámvasút jellemzi a mindennapokat. Gyanúsítgatás, bizonyítékok tálalása, szemrehányás, dühkitörés. A partner védekezése, a vádak visszautasítása átmeneti megnyugvást, megbékélést hozhat, viszont egy idő után minden kezdődik elöről, általában egyre durvábban. A fokozódó indulat, kirobbanó fizikai erőszak, szakítások, majd ismételt kibékülések egyre inkább beszűkülő élettér jellemezheti az ilyen párok életét. A féltékeny fél igyekszik korlátozni párja önálló mozgásterét. Együtt is egyre kevésbé keresnek társaságot, házon kívüli elfoglaltságot. Egyedül meg pláne nem mehet el a szenvedő fél, sőt már abból is hatalmas cirkusz van, ha pár percet késik munka után otthonról, vagy a boltban több ideig tartózkodik mint "kellene", nem számít mekkora a sor a bevásárló központban, mennyien állnak a postán, a közlekedés sem mentség, ezeket a féltékeny ember nem hajlandó elfogadni. Meg van győződve arról, hogy hazudnak neki, átverik, hülyének nézik, ilyenkor rendszerint kiborul dühkitörést kap. A párja ezt már tudja, még mielőtt a botrány kitörne, remegő gyomorral érkezik haza, teljes mértékeben tisztában van a következményekkel. Ekkor jön a jogos kérdés. Miért nem hagyja el? Nos, változóak az okok. Félelemből, reményből, azaz reménykedik abban, hogy a párja meg fog változni. Sajnos nem fog, segítség nélkül biztos, hogy nem, és ez most nem a feleség, élettárs segítő szándékát jelenti, hanem szakemberét. Ugyanis, aki ilyen mértékben féltékeny már érdemes pszichológushoz, pszichiáterhez fordulnia. Ez sem olyan egyszerű, mivel nem ismeri be saját magáról, hogy ő féltékeny lenne, így miért is kérne segítséget. Általában minden veszekedés után,amikor olyat tett, amit nem szabadott volna, ígérget, könyörög, hogy meg fog változni. Ez nem tart sokáig, pontosan a következő adandó alkalommal azonnal újra dühkitörést kap.
A féltékeny ember szégyelli a saját gondolatait, ezért sokig magában halmozza fel azokat a gyötrő érzéseket, amelyeket maga generál, talál ki. Ezeket a párjának sem mindig mondja el azonnal. Sokáig megfigyel, nyomoz míg egyszer csak robban.
A férfiak inkább a szexuális megcsalástól félnek, míg a nők már az érzelmi síkon történőt is nagyon komolyan veszik. A pasik a párjukat sértegetik, alázzák meg, illetve próbálják korlátozni a mozgás terüket. A hölgyek inkább hajlamosabban a depresszióra, olyan durva módon, hogy ezzel eltaszítják maguktól a társukat. Ez nem zárja ki azt, hogy a féltékeny nő nem képes agresszívan, hisztérikusan viselkedni, sőt hatalmas botrányt tudnak csapni, na meg ott van az a fránya női logika, féltékenységükben durva történeteket képesek kitalálni. Pont azért, mert mindent túlgondolnak. Várandóság alatt gyakori a féltékeny megnyilvánulás, ez idő alatt a hormonok és változó testük miatt bizonytalanodnak el.
A féltékeny embernek rendszerint nem mással, mint saját magával van a legnagyobb problémája. Önbizalomhiányuk és önértékelési zavaruk is van általában. Tehát, ha saját magukkal nincsenek megelégedve, azt gondolják a párjuknak sem elég jók vagy a többi azonos nemű embert tartják sokkal többre maguknál. Innen indul el a lavina.
A féltékenység rengeteg negatív viselkedésmódot idéz elő. A mértéke és erőssége változhat kapcsolatonként. Sokszor a mindennapokra is jelentősen rá tudja nyomni a bélyegét, olyannyira, hogy szinte megbénító, legyőzhetetlen indulatot vált ki a féltékenykedőből, ami következésképp a másik félben is számtalan negatív hatást indít be, ennek hatására akár komoly lelki problémái is keletkezhetnek.
A hírekben rengetegszer hallható, hogy a brutális gyilkosságot elkövető ember indítéka a szerelemféltés. Ennek háttere pedig nem más, mint a kapcsolatfüggőség, amelyben a féltékeny fél nagyfokú eszköztelenséget, kiszolgáltatottságot él át.
A betegesen féltékeny ember a mindennapokban folyamatosan arra a rögeszméjére koncentrál, hogy mikor csalják meg, mit tud kideríteni. Minden gondolata akörül forog, hogy a párját ellenőrizze, nyomozzon utána, elemezze a mondatait, gesztusait, hátha beigazolódik az amit ő gondol. Ez a fajta viselkedés megbénítja a hétköznapjait a féltékeny embernek, képtelen másra összpontosítani, elhanyagolva ezzel a munkáját és a többi teendőit is. Több esetben alkoholhoz is nyúlnak az arra hajlamos személyek, ami megnehezíti a helyzetet. Ugyanis az alkohol hatására felerősödnek a negatív gondolatok, érzelmek, elveszti a realitását, amely már amúgy is ingatag volt.
A féltékenység teljes mértékben felőrli a kapcsolatot. Az állandó érzelmi hullámvasút jellemzi a mindennapokat. Gyanúsítgatás, bizonyítékok tálalása, szemrehányás, dühkitörés. A partner védekezése, a vádak visszautasítása átmeneti megnyugvást, megbékélést hozhat, viszont egy idő után minden kezdődik elöről, általában egyre durvábban. A fokozódó indulat, kirobbanó fizikai erőszak, szakítások, majd ismételt kibékülések egyre inkább beszűkülő élettér jellemezheti az ilyen párok életét. A féltékeny fél igyekszik korlátozni párja önálló mozgásterét. Együtt is egyre kevésbé keresnek társaságot, házon kívüli elfoglaltságot. Egyedül meg pláne nem mehet el a szenvedő fél, sőt már abból is hatalmas cirkusz van, ha pár percet késik munka után otthonról, vagy a boltban több ideig tartózkodik mint "kellene", nem számít mekkora a sor a bevásárló központban, mennyien állnak a postán, a közlekedés sem mentség, ezeket a féltékeny ember nem hajlandó elfogadni. Meg van győződve arról, hogy hazudnak neki, átverik, hülyének nézik, ilyenkor rendszerint kiborul dühkitörést kap. A párja ezt már tudja, még mielőtt a botrány kitörne, remegő gyomorral érkezik haza, teljes mértékeben tisztában van a következményekkel. Ekkor jön a jogos kérdés. Miért nem hagyja el? Nos, változóak az okok. Félelemből, reményből, azaz reménykedik abban, hogy a párja meg fog változni. Sajnos nem fog, segítség nélkül biztos, hogy nem, és ez most nem a feleség, élettárs segítő szándékát jelenti, hanem szakemberét. Ugyanis, aki ilyen mértékben féltékeny már érdemes pszichológushoz, pszichiáterhez fordulnia. Ez sem olyan egyszerű, mivel nem ismeri be saját magáról, hogy ő féltékeny lenne, így miért is kérne segítséget. Általában minden veszekedés után,amikor olyat tett, amit nem szabadott volna, ígérget, könyörög, hogy meg fog változni. Ez nem tart sokáig, pontosan a következő adandó alkalommal azonnal újra dühkitörést kap.
A féltékeny ember szégyelli a saját gondolatait, ezért sokig magában halmozza fel azokat a gyötrő érzéseket, amelyeket maga generál, talál ki. Ezeket a párjának sem mindig mondja el azonnal. Sokáig megfigyel, nyomoz míg egyszer csak robban.
A férfiak inkább a szexuális megcsalástól félnek, míg a nők már az érzelmi síkon történőt is nagyon komolyan veszik. A pasik a párjukat sértegetik, alázzák meg, illetve próbálják korlátozni a mozgás terüket. A hölgyek inkább hajlamosabban a depresszióra, olyan durva módon, hogy ezzel eltaszítják maguktól a társukat. Ez nem zárja ki azt, hogy a féltékeny nő nem képes agresszívan, hisztérikusan viselkedni, sőt hatalmas botrányt tudnak csapni, na meg ott van az a fránya női logika, féltékenységükben durva történeteket képesek kitalálni. Pont azért, mert mindent túlgondolnak. Várandóság alatt gyakori a féltékeny megnyilvánulás, ez idő alatt a hormonok és változó testük miatt bizonytalanodnak el.
A féltékeny embernek rendszerint nem mással, mint saját magával van a legnagyobb problémája. Önbizalomhiányuk és önértékelési zavaruk is van általában. Tehát, ha saját magukkal nincsenek megelégedve, azt gondolják a párjuknak sem elég jók vagy a többi azonos nemű embert tartják sokkal többre maguknál. Innen indul el a lavina.
Hozzászólások