Önpusztító szokások, amelyekbe belebetegszünk

Gondoljuk át a rossz szokásainkat, és változtassunk rajtuk, még az előtt, hogy mentálisan tönkremennék tőlük!
Megbetegedhetünk attól, hogy nem az időjárásnak megfelelően öltözünk fel, vagy azért, mert fertőző emberrel találkoztunk, ám hibás elképzelés, hogy csakis ezek miatt érezhetjük rosszul magunkat a bőrünkben.

Mentális jólétünkre a legnagyobb veszélyt a rossz szokásaink jelentik, amelyekkel jobb, ha tisztában vagyunk, mert később csak azt fogjuk észrevenni, hogy már mosolyogni sem vagyunk képesek, és jó úton haladunk a depresszió felé.

Számítógépes világunkban az egyik legrosszabb szokásunk az, hogy nem mozgunk eleget, pedig a fizikai aktivitás segít abban, hogy jobb legyen a kedvünk, csökkentsük a depresszió tüneteit. Jó, ha tudjuk, hogy a rendszeres mozgás pozitív hatással van a hangulatot befolyásoló hormonokra!

Ha ráébredtünk, hogy tényleg nem mozgunk eleget, akkor nem kell rohanni az edzőterembe. Elég csak napi 20-25 perc gyorsabb tempójú séta, de, ha tehetjük, akkor a házi kedvencünkkel játszunk egy jót a szabadban.

Munka mellett hamar felütheti a fejét a rendetlenség az otthonunkban, ami szintén hozzásegít ahhoz, hogy könnyen depressziósak legyünk. Annak érdekében, hogy ezt elkerüljük, szedjük össze magunkat, és vessünk véget a kupinak! Az egy évesnél régebbi kacatokat dobjuk ki, adjuk el, ajándékozzuk oda valakinek! Ha pedig valami új dolgot vennénk, akkor előbb jól gondoljuk át, hogy nem fogja-e csak a helyet foglalni? Ha nincs rá égetően nagy szükségünk, akkor inkább spóroljuk meg a pénzt, például a nyaralásra.

Hiába hangoztatják megállás nélkül a szakemberek, hogy muszáj eleget aludnunk, mi mégis folyamatosan egyre kevesebb órát töltünk alvással, aminek a hiánya stresszhez, ingerlékenységhez, hangulatingadozáshoz vezet.

Ha már krónikus szintet ér el az alváshiány, és az alvászavarok, akkor a depresszióra, szorongásra való hajlam esélye megnőtt, ami ellen csak annyit kell tennünk, hogy elég időt hagyunk az alvásra, és rászokunk, hogy minden este ugyanakkor fekszünk le, és ugyanakkor kelünk fel.

A sok alkohol fogyasztás sem tesz jót a mentális jólétünknek, mert az tompítja az idegrendszert, lelassít, és rosszkedvet generál. Fontos, tehát, hogy tudjunk mértéket tartani. A nők naponta egy pohár italt, míg a férfiak maximum kettőt fogyasszanak. Természetesen, ha bulizni megyünk, akkor nem kötelező ezt betartani, de fontos, hogy ott se igyunk többet a kelleténél, és ügyeljünk arra, hogy elegendő vizet is fogyasszunk!

Kifejezetten káros a mentális egészségünkre, ha irigykedünk másokra, és folyamatosan összehasonlítjuk magunkat a többi emberrel. A felesleges verseny helyett inkább arra koncentráljunk, hogy mink van, és legyünk azért nagyon hálásak.

Ehhez akár vezethetünk egy „hála-listát”, vagy írjunk levelet valakinek, akit szeretünk, mert mindez ahhoz fog vezetni, hogy elégedettek, boldogokat, és optimisták leszünk, ami sokkal jobb érzés, mint az irigység.

Ha már irigység, akkor az önkínzó gondolkodásról is le kell szoknunk. Amikor valami káros gondolatunk támad, akkor az agyunk stressz-üzenetet továbbít, aminek következtében felgyorsul a légzésünk, szívverésünk, a testünk pedig adrenalin és kortizol stressz hormont szabadít fel, ami kihat a lelki és fizikai egészségünkre is.

Ez ellen úgy tehetünk, hogy beazonosítjuk a gondolatainkat, és, ha azok károsak, akkor tudatosan kezdjük el kerülni. Lélegezzünk mélyeket, vagy tegyünk egy gumiszalagot a csuklónkra, amit meghúzunk, ha megint önpusztító gondolatunk támadna.

A düh és a frusztráció természetes reakciók egyes helyzetekben, ezért sem szabad elnyomni azokat, mert akkor az összes mérgünk felgyülemlik a szervezetünkben, ami erősíti a depresszió tüneteit.

Ezért fontos, hogy a negatív érzelmeinknek adjunk hangot, de ez nem azt jelenti, hogy ordítsuk le az illetőt, hanem higgadtan tegyük szóvá, hogy mi dühít, frusztrál minket. Amennyiben erre nincs esélyünk, akkor egy szakemberrel beszéljünk az érzéseinkről.

A munkamánia is ugyanolyan gyakori manapság, mint az alváshiány. Manapság örülünk, ha van munkánk, és ezért képesek vagyunk csak azzal foglalkozni, hogy el ne veszítsük, hiszen tudjuk, hogy akkor hosszú küzdelem lesz újat találni.

Emiatt gyorsan munkamániások lehetünk, ami ahhoz vezet, hogy nem adunk magunknak szabadidőt, hogy szórakozzunk, találkozzunk a barátainkkal. Hogy ezt elkerüljük, gondoljuk át a prioritásokat. Szervezzük meg ugyanúgy a szabadidőnket, mint a munkát. Emellett tartsuk be a 7-8 órás munkaidőt, mert a 11 óra már megduplázza az esélyt a depresszióra.

Fontos, hogy ne csak mindig a házban üljünk, hanem menjünk ki a természetbe, ugyanis a szervezetünkben a D-vitamin csak akkor termelődik, ha napsütés ér minket. Ha folyamatosan a négy fal között vagyunk, akkor szinte egyenes utat adunk a depressziónak.

A szociális elszigetelődés is önpusztító szokás. Ha elkezdünk egyre távolabb kerülni a rokonainktól, barátainktól, akkor magányosnak fogjuk érezni magunkat, és ez megnöveli a mentális betegségek kialakulását.

Ez ellen a legegyszerűbben úgy tehetünk, hogy akkor is szervezzünk találkozott a barátainkkal, családunkkal, ha éppen bal lábbal keltünk fel az ágyból, hiszen a szociális kapcsolatok rengeteget segítenek a hangulaton, és örömteli percekkel töltik meg az életünket.

A tökéletességre való törekvés miatt is kialakulhatnak mentális betegségek, hiszen egyszerre több helyen, vagy inkább mindenhol, mi akarunk lenni a legjobbak. A legjobb tanulók, az év dolgozója, és még a tökéletes családot is meg akarjuk valósítani. Mindennek azonban az ellenkezője fog megvalósulni, ha továbbra is túl sokat várunk el magunktól. A tökéletességre való törekvéssel csak azt érjük el, hogy táplálkozási zavarunk lesz, depresszióba esünk, és szorongani fogunk.

Hogy ezt elkerüljük, felejtsük el a tökéletességet, és inkább hallgassunk azokra, akik figyelmeztetnek, hogy keressük meg az arany középutat, és ne várjunk el magunktól túlságosan sokat, hanem inkább tűzzünk ki magunk elé olyan célt, amit egyszerűbb elérni, és élvezzük az odavezető utat, a hibáinkból pedig tanuljunk, mert senki se tökéletes.

(Forrás: napidoktor.hu)