Hir.ma extra: A záloglevél-kibocsátás története

A záloglevél XVIII. sz-i porosz találmány. Az annuitásokkal törlesztendő kölcsön 1754-ben Svédországban kezdte meg diadalútját, de az első záloglevél-kibocsátó intézet alapszabályait Bühring, berlini kereskedő tervezete szerint 1769-ben Nagy Frigyes adta ki. Az ennek nyomán megalakult, úgynevezett Landschaft-ok a porosz birtokos nemesség jelzálog-levél kibocsátásra alakult szövetkezetei voltak, amelyek jelentős politikai súlyra is szert tettek.

A porosz földbirtokok gazdálkodását, záloglevél-kibocsátásait elsőnek gróf Dessewffy Emil ismertette Magyarországon, 1839.decemberében megjelent XI. Alföldi levelében, majd az ő segítségével, ill. Deák Ferenc bábáskodásával történt meg e konstrukció magyar nyelvű terminológiájának kialakítása és átültetése a magyar gyakorlatba. Hazánkban a záloglevél első alakját a XIX sz. 20-as éveiben, főuraink magánkibocsátású kötelezvényei, az ún. parciális obligációk (azaz kötelezvény erejéig, a viszontfinanszírozásra kibocsátott részkötelezvények) jelentették. Ezek nagy részét a külföld vette meg kedvező (4 helyett 6 %), kamatozása miatt.

A parciálisok számos csalás, visszaélés tárgyai voltak, de ezek hibáin okulva nagyban hozzájárultak a záloglevél- és kötvénykibocsátás szabályainak helyes megalkotásához. Azután néhány évtizedig semmi sem történt a hosszúlejáratú fbldbirtokhitel intézményes rendezése érdekében. Az ingatlantulajdon szabadabbá tétele, egyben pontos meghatározása, az úrbériség kérdésének rendezése, illetve telekkönyvi nyilvántartások létesítése jelentették az első lépést a jelzáloghitel kérdés megoldásában. Az 1848-as új alkotmány a rendi világ minden kötöttségét megszüntette, s ezután már csak a telekkönyvi jogrendszer teljes kiépítése maradt hátra, amely téren végül hosszas előkészítés után 1855.dec. 15-én megjelent telekkönyvi rendtartás hozott korszerű rendezést.

1863-ban kezdte meg működését a Magyar Földhitelintézet, amely Magyarországon elsőként foglalkozott záloglevél kibocsátással. Kedvező légkört azonban csak a kiegyezés éve hozott. 1867-ban törvény (1867. évi XXXVI. tc.) intézkedett a jelzáloglevél-kibocsátó intézetek biztosítéki alappal történő ellátásáról. Az 1880-as években már csaknem valamennyi jelentősebb pénzintézetünk foglalkozott e tevékenységgel. A magyar értékpapírok keresettek voltak egész Európában. A jelzáloglevelek nagyobbik része külföldön talált gazdára. A főbb piacok Németország, Franciaország, Svájc és Hollandia voltak. A záloglevelek eladásából folyósított jelzáloghitel jelentős szerepet játszott a magyar mezőgazdaság tőkés termelésre történő átalakításában. A jelzáloglevél segítségével épült ki a milleniumra készülő Budapest. A mai Budapest egész városrészei - mint a Nagykörút, Lágymányos, Lipótváros - köszönhetik létüket e finanszírozási formának.

A záloglevél első virágzása



Az első virágzásnak az első világháború vetett véget. A vesztes háború utáni viszonyok lehetetlenné tették a záloglevél-kibocsátást. 1924-ben, az új, értékállóbb pénz bevezetésével kerülhetett sor az újabb kibocsátásokra. A tőkeszegény magyar piac felvevőképessége azonban az egyre növekvő hiteligényének nem tudott megfelelni, így ismét a külföldi értékesítés került előtérbe. A régi pénz értékvesztése miatti bizalmatlanság okán új piacokat kellett találni, amelyre Anglia és az Egyesült Államok kínálkozott. Záloglevél-kibocsátásunk a gazdaság finanszírozása terén újra csúcsokat döntött mind volumenében, mind pedig arányaiban. E finanszírozási forma - hosszútávon is jellemző - uralkodó voltát igazolja, hogy a magyar hitelintézetek együttes állományából 1880-ban 45 %, 1900-ban 65 %, 1930-ban pedig már 70 % volt zálogleveles kölcsön. Budapesti intézeteknél 1909-ben ez arány elérte.a 98,4 %-ot.

A záloglevél és a világválság

A nagy gazdasági válság véget vetett a magyar záloglevél-kibocsátás második fellendülésének. A jelzálog-hitelezés jogintézménye 1947-ig működött, de azt követően több évtizedes szünet következett. A rendszerváltást követően újra szó esett a jelzálog-hitelintézet létrehozásáról. A mezőgazdaság finanszírozási gondjainak orvoslására és az ingatlanpiac élénkítésére három bank - az Országos Kereskedelmi és Hitelbank (jelenleg K&H), a Mezőbank és az Agrobank -és az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség megalapította a Föld-hitelintézeti Alapítványt, melynek célja az volt, hogy új életre hívja a föld-hitelintézeti rendszert. Az alapítvány tevékenysége nyomán törvénytervezet született a jelzálog-hitelintézetről és a záloglevélről, illetve 1996-ban megalakult a Jelzálog Hitelintézet Előkészítő Rt. A szabályozás célja a gazdasági növekedéshez szükséges hosszú lejáratú kölcsönnyújtás lehetőségeinek javítása. Az első - még az Antall-kormány működése idején megkezdett - kodifikáció még földhitelintézetről beszélt, s ezzel együtt a föld, a mezőgazdaság finanszírozásának gondolatát állította előtérbe. A tervezet végkifejlete már jelzálog-hitelintézetről, s az eredetinél szerteágazóbb, komplexebb feladatokról szól, így a szabályozás körébe vonta nemcsak a termőföld, hanem a lakáshoz és a kereskedelmi rendeltetésű ingatlanokhoz kötődő hitelezést is.

A törvénytervezet célja, hogy Magyarországon is megvalósuljon az ingatlanra alapozott jelzálog-hitelezés, elsősorban az agrárszektor és a lakásépítések finanszírozásában. A jelzálog-hitelezés bevezetése, gyakorlati alkalmazása más intézményi és szervezeti probléma egyidejű megoldását is igényli, így többek között számos egyéb jogszabályt is módosítani kell, például az ingatlan-nyilvántartásról, a törvényi végrehajtásról, a termőföldről, a pénzintézetekről szólót és az értékpapírtörvényt.

A jelzálog-hitelezés jelenlegi szabályozása

A jelenlegi jelzálog-hitelezés, illetve záloglevél-kibocsátás jogi alapját hazánkban az 1997. évi XXX. számú törvény teremtette meg. A jogszabály keretjellegű szabályokat alkot az ingatlanra alapozott hitelintézet létrehozását, ill. annak működését illetően. A törvény, bár több ponton követi a hazai hagyományokat, s természetesen megfelel az Európai Unió joggyakorlatának, lényegi elemeit tekintve azonban német mintára épül. Az újonnan létrehozandó jelzálog-hitelintézeteket a pénzügyi intézményrendszeren belül a hitelintézetek, ezeken belül pedig a szakosított hitelintézetek közé sorolja. Ez annyit jelent, hogy dupla szabályozás vonatkozik rájuk. Alapításukat illetően érvényesek rájuk az 1996. évi CXII. számú, úgynevezett "Hitelintézeti" törvény előírásai, mely általános előírásokat tartalmaz a hitelintézetekre és a pénzügyi szolgáltatókra, s emellett - a fent említett 1997.XXX. számú, jelzálog-hitelezésről szóló törvény által - speciális szabályozást is nyernek. Hir.ma (beküldés)