Milyen a szeretet?
A szeretet alapvetően jó érzést kelt, annak aki adja, illetve annak is hatalmas pozitív energiát kölcsönöz, aki felé irányul. Mik az ismérvei? Honnan tudjuk, hogy szeretünk? Honnan tudhatjuk, ha minket szeretnek? Tudhatjuk egyáltalán biztosra?
Sokszor nem egyszerű a szeretetet, az igazi, önzetlen jót akarót felismerni, sőt sok esetben bukunk bele abba, hogy azt hisszük szeretve vagyunk, majd kiderül a addig tartott minden kedves gondoskodó tett vagy szó, míg az a másik érdekeit szolgálta, ezt rendszerint utólag ismerjük fel, ez nem volt tiszta önzetlen szeretet. Tud ez fájni, megmagyarázhatatlannak is tűnhet, de a legjobb, ha elengedjük, feldolgozzuk az ezzel járó negatív érzelmeket, hozadékokat. Ezekből is lehet tanulni, a jellemfejlődést segítik. Abból viszont probléma adódhat, ha sorozatosan az ilyen fajta emberek érdekszeretetével szembesülünk, a probléma a bizonytalanság. Soha nem árt egy egészséges reális rálátás, bizalmatlanság, hiszen ettől válunk érettebbé, ám előfordulhat az is a sok negatív élmények, csalódások hatására, hogy szinte senkiben nem merünk már bízni, nem merünk megnyílni. Ez korlátozza az életünket, azt gondoljuk így biztonságban tudhatjuk magunkat, ám ezzel együtt magányosak és tapasztalatlanok is maradunk, sokszor érdemes kockáztatni. Ha nem adnánk meg az embereknek az esélyt arra, hogy szeressenek, hogyan is tudnának szeretni? Az elzárkózással azonnal kizárjuk a pozitív kimenetelt, és csak egy esélyt hagyunk érvényesülni, természetesen megbántani nem tud, akit nem engedünk közel, de szeretni sem tudna távolról. Egy helyben toporgás, tapasztalat, élmények megfosztásával egyenlő a bezárkózás. Tudnunk kell szeretetet adni, fogadni, elengedni, tanulni, változni, ez mind-mind az élet része.
Egy önzetlen, tiszta szeretet abban nyilvánul meg, hogy nincsen feltételekhez kötve. Ha szeretünk valakit és megkérdezik miért szeretjük nem tudjuk a pontos okát, nyilván mondhatunk róla számos pozitív példát, de a válaszunk kimerül annyiban "csak, mert nekem ez természetes". Egy önzetlen szeretetben nincsenek megmagyarázható okok, feltételek, elvárások, mert a személyt teljes valójában, minden hibájával együtt szeretjük. Akkor is, ha rossz napja van és elviselhetetlen, akkor is ha kezesbárány és majd kicsattan a jókedvtől, hiszen nem kell hozzá ok. Nem kell, hogy megérdemelje a szeretetünket, alanyi jogon szavazunk neki bizalmat, szeretet.
Honnan tudhatjuk, hogy szeretve vagyunk?
Az első legegyszerűbb az, hogy érezzük azt. Egy idő után pedig biztosak vagyunk benne. Amennyiben valaki mellett önmagunk lehetünk, megmutathatjuk a sebezhetőségeinket, az igazi érzéseinket és ő elfogadó, megértő és szeretet sugároz tejesen egyértelmű. Nem kell azon gondolkozunk az adott személlyel kapcsolatban, hogy vajon mit fog gondolni rólunk, szeretni fog akkor is, ha akár elesettek vagyunk, mert tudni fogjuk igen, érezni fogjuk, tapasztalni. Ehhez adni kell neki lehetőséget, hogy szerethessen, teret, amelyben kibontakozhatnak az érzések, amelyek aztán bearanyozzák a kapcsolatot. Az az egy szó " szeretlek", ha ezt halljuk természetesen azonnal az jut eszünkbe, szeretnek. Nem mindig kell kimondani ahhoz, hogy tudjuk, bár nem árt, sokkal célra vezetőbb és egyértelműbb, ha szavakkal és tettekkel vannak az érzések alátámasztva.
Néhány mondat, amely arra utal, szeretet övezi:
- Vigyázz magadra!
- Szólj, ha haza értél!
- Kösd be magad!
- Fáradt vagy, segítsek?
- Rosszul érzed magad, tehetek érted valami?
- Ettél eleget?
- Mitől éreznéd magad jobban?
- Hiányoztál!
- Jó téged látni!
- Eljössz velem, veled szeretnék menni!
- Köszönöm, hogy vagy nekem!
A szeretlek szót tettekkel lehet bizonyítani. Azt látjuk, hogy a másik személy aggódik értünk, előtérbe helyez minket, mi mást is jelenthetne? Fontosak vagyunk a számára, szeretet vezérli.
Kételkedhetünk a szeretetben, ha:
Nem érezzük azt feltétel nélkülinek, amennyiben az valamely cselekedetünk váltja ki, amely a másik érdekét szolgálja. Érdektelenség jelenléte elég nyomós indok arra, hogy azt gondoljuk nem szeretnek. Ha valakit nem érdekel mi van velünk, hogy vagyunk, az egészségünk, a bánatunk, az örömünk, az arra enged következtetni, hogy nem szeretnek eléggé. Nyilván vannak kivételek, hiszen emberek vagyunk, saját problémákkal, hibákkal, olykor befelé fordulunk, nincs kapacitásunk, energiák a másikra, de az érdektelenség sorozatossága azért ad okot arra, hogy gyanítsuk nem vagyunk elég fontosak. Természetesen vannak egyértelmű jelek, amelyeket talán fölösleges is felsorolni, hiszen teljesen logikus, hogy összeférhetetlen a tiszta szeretettel. Ezek például a bántalmazások, nem csak a testi, de a lelki is ide tartozik. Soha nem akarod azt direkt bántani, szenvedni látni, akit szeretsz.
Szeretetet adni és kapni a legcsodálatosabb dolog a földön, erősebbé tesz minket, az emberi kapcsolatokat. Javítja a közérzetet, nyugodtabbá tesz, biztonságot ad. A szeretet mindig jelen van, és mindig jelen is lesz a világban, az egyik legpozitívabb érzés, mely szépíti annak a lelkét aki adja, valamint annak is aki kapja. Az életben minden embernek szüksége van a szeretetre, tudni kell közvetíteni és befogadni, érzelmi blokkok és félelem nélkül.
Minden ember más és más, de mindenki szerethető, és mindenki képes szeretni, ez az a kézzel megfoghatatlan ajándék, amellyel az emberek egymás életútját széppé teszik.
Sokszor nem egyszerű a szeretetet, az igazi, önzetlen jót akarót felismerni, sőt sok esetben bukunk bele abba, hogy azt hisszük szeretve vagyunk, majd kiderül a addig tartott minden kedves gondoskodó tett vagy szó, míg az a másik érdekeit szolgálta, ezt rendszerint utólag ismerjük fel, ez nem volt tiszta önzetlen szeretet. Tud ez fájni, megmagyarázhatatlannak is tűnhet, de a legjobb, ha elengedjük, feldolgozzuk az ezzel járó negatív érzelmeket, hozadékokat. Ezekből is lehet tanulni, a jellemfejlődést segítik. Abból viszont probléma adódhat, ha sorozatosan az ilyen fajta emberek érdekszeretetével szembesülünk, a probléma a bizonytalanság. Soha nem árt egy egészséges reális rálátás, bizalmatlanság, hiszen ettől válunk érettebbé, ám előfordulhat az is a sok negatív élmények, csalódások hatására, hogy szinte senkiben nem merünk már bízni, nem merünk megnyílni. Ez korlátozza az életünket, azt gondoljuk így biztonságban tudhatjuk magunkat, ám ezzel együtt magányosak és tapasztalatlanok is maradunk, sokszor érdemes kockáztatni. Ha nem adnánk meg az embereknek az esélyt arra, hogy szeressenek, hogyan is tudnának szeretni? Az elzárkózással azonnal kizárjuk a pozitív kimenetelt, és csak egy esélyt hagyunk érvényesülni, természetesen megbántani nem tud, akit nem engedünk közel, de szeretni sem tudna távolról. Egy helyben toporgás, tapasztalat, élmények megfosztásával egyenlő a bezárkózás. Tudnunk kell szeretetet adni, fogadni, elengedni, tanulni, változni, ez mind-mind az élet része.
Egy önzetlen, tiszta szeretet abban nyilvánul meg, hogy nincsen feltételekhez kötve. Ha szeretünk valakit és megkérdezik miért szeretjük nem tudjuk a pontos okát, nyilván mondhatunk róla számos pozitív példát, de a válaszunk kimerül annyiban "csak, mert nekem ez természetes". Egy önzetlen szeretetben nincsenek megmagyarázható okok, feltételek, elvárások, mert a személyt teljes valójában, minden hibájával együtt szeretjük. Akkor is, ha rossz napja van és elviselhetetlen, akkor is ha kezesbárány és majd kicsattan a jókedvtől, hiszen nem kell hozzá ok. Nem kell, hogy megérdemelje a szeretetünket, alanyi jogon szavazunk neki bizalmat, szeretet.
Honnan tudhatjuk, hogy szeretve vagyunk?
Az első legegyszerűbb az, hogy érezzük azt. Egy idő után pedig biztosak vagyunk benne. Amennyiben valaki mellett önmagunk lehetünk, megmutathatjuk a sebezhetőségeinket, az igazi érzéseinket és ő elfogadó, megértő és szeretet sugároz tejesen egyértelmű. Nem kell azon gondolkozunk az adott személlyel kapcsolatban, hogy vajon mit fog gondolni rólunk, szeretni fog akkor is, ha akár elesettek vagyunk, mert tudni fogjuk igen, érezni fogjuk, tapasztalni. Ehhez adni kell neki lehetőséget, hogy szerethessen, teret, amelyben kibontakozhatnak az érzések, amelyek aztán bearanyozzák a kapcsolatot. Az az egy szó " szeretlek", ha ezt halljuk természetesen azonnal az jut eszünkbe, szeretnek. Nem mindig kell kimondani ahhoz, hogy tudjuk, bár nem árt, sokkal célra vezetőbb és egyértelműbb, ha szavakkal és tettekkel vannak az érzések alátámasztva.
Néhány mondat, amely arra utal, szeretet övezi:
- Vigyázz magadra!
- Szólj, ha haza értél!
- Kösd be magad!
- Fáradt vagy, segítsek?
- Rosszul érzed magad, tehetek érted valami?
- Ettél eleget?
- Mitől éreznéd magad jobban?
- Hiányoztál!
- Jó téged látni!
- Eljössz velem, veled szeretnék menni!
- Köszönöm, hogy vagy nekem!
A szeretlek szót tettekkel lehet bizonyítani. Azt látjuk, hogy a másik személy aggódik értünk, előtérbe helyez minket, mi mást is jelenthetne? Fontosak vagyunk a számára, szeretet vezérli.
Kételkedhetünk a szeretetben, ha:
Nem érezzük azt feltétel nélkülinek, amennyiben az valamely cselekedetünk váltja ki, amely a másik érdekét szolgálja. Érdektelenség jelenléte elég nyomós indok arra, hogy azt gondoljuk nem szeretnek. Ha valakit nem érdekel mi van velünk, hogy vagyunk, az egészségünk, a bánatunk, az örömünk, az arra enged következtetni, hogy nem szeretnek eléggé. Nyilván vannak kivételek, hiszen emberek vagyunk, saját problémákkal, hibákkal, olykor befelé fordulunk, nincs kapacitásunk, energiák a másikra, de az érdektelenség sorozatossága azért ad okot arra, hogy gyanítsuk nem vagyunk elég fontosak. Természetesen vannak egyértelmű jelek, amelyeket talán fölösleges is felsorolni, hiszen teljesen logikus, hogy összeférhetetlen a tiszta szeretettel. Ezek például a bántalmazások, nem csak a testi, de a lelki is ide tartozik. Soha nem akarod azt direkt bántani, szenvedni látni, akit szeretsz.
Szeretetet adni és kapni a legcsodálatosabb dolog a földön, erősebbé tesz minket, az emberi kapcsolatokat. Javítja a közérzetet, nyugodtabbá tesz, biztonságot ad. A szeretet mindig jelen van, és mindig jelen is lesz a világban, az egyik legpozitívabb érzés, mely szépíti annak a lelkét aki adja, valamint annak is aki kapja. Az életben minden embernek szüksége van a szeretetre, tudni kell közvetíteni és befogadni, érzelmi blokkok és félelem nélkül.
Minden ember más és más, de mindenki szerethető, és mindenki képes szeretni, ez az a kézzel megfoghatatlan ajándék, amellyel az emberek egymás életútját széppé teszik.
Hozzászólások