Verbális támadások- verbális önvédelem
Nagyon sokszor nem is tudatosítjuk magunkban, hogy verbális támadás ért minket, csak a következményeit érezzük. Például levertséget, önbizalomhiányt, kételyeket, szomorúságot, dühöt. Hogyan tudjuk magunkat megvédeni? Hogyan néz ki a verbális bántalmazás?
Verbális támadások formái: ugratás, gúnyolódás, destruktív kritika, bűntudat ébresztése, manipulálás, sértegetés, megfélemlítés, fenyegetés és dühroham. Az emberek ezeket általában tudatosan hajtják végre, amennyiben egytől többször előfordul, ne gondoljuk, hogy nem szándékos. Érdemes ebben az esetben megfigyelni az adott embert, mert előfordulhat, hogy csak rossz napjai voltak, azaz a saját problémáit vetítette ki másra. Amennyiben sorozatosnak véljük, tudatosítani kell magunkban agresszorral állunk szemben. A verbális támadások megölik a lelket, az önbecsülést és a méltóságot. Soha ne becsüljük le a szavak hatalmát! Ami elhangzik az kivétel nélkül mind bekerül a tudatalattiba, ahol kifejti a romboló hatását.
A verbális támadók pszichikai problémákkal küzdenek. Egy lelkileg egészséges és kiegyensúlyozott embernek nincsen arra szüksége, hogy másokat támadjon, manipuláljon és sértegessen. Ha szóbeli intrika ér minket fontos, hogy minden esetben reagáljunk rá. Ne hagyjuk szó nélkül, mert minden alkalommal sérülni fog az önbecsülésünk. Az sem célravezető, ha ugyanabban a stílusban próbálunk visszavágni, soha ne akarjunk a másik szintjére süllyedni, óvjuk a méltóságunkat. Másrészt a támadó már rutinos a sértegetésben, akkor van esélyünk ellene, ha másképp reagálunk, mint ahogyan azt ő várja. Ne is kérdezzük miért teszi ezeket, legyünk tisztában ő így manipulál másokat, mellesleg őszinte választ úgysem kapnánk. Az empátia, mint szó sem ismeretes a szótárában. A megoldás az önvédelem, ez saját magunkban rejlik. Mást úgysem fogunk tudni sem megérteni, sem megváltoztatni. Amikor azt látja, majd, hogy a beszólásai nem érnek nálunk célba, már nem akar majd bennünket provokálni és keres új áldozatot. Az áldozat körül mindig csökkentett erőtér van. A verbális bántalmazó a gyengébbekre "utazik", akiknél eltudja érni a szavai általi negatív érzelmek.
Egy egész tudományág foglalkozik ezzel. A kutatások szerint pedig a legtöbb verbális erőszak családon belül, vagy a szűkebb környezetükben van jelen az emberek életében. Egy úgymond láthatatlan védőpajzsra lesz szükségünk, ahhoz, hogy megvédjük önmagunkat ezektől. Meg kell tanulnunk ezt olykor aktiválni, illetve inaktiválni. Lehetünk korrektek, rendesek, ám tudnunk kell kiállni önmagunkért. Soha ne legyünk mi a kezdő támadók, de legyünk a hatékony védekezők. Amennyiben valaki a múltunkból hoz fel megalázó, kellemetlen, bántó esetet, azonnal állítsuk le! Mindig tudjuk, azok nem mi vagyunk, csak mi voltunk, azóta fejlődtünk, változtunk, változtak a körülmények is. Ha nem így teszünk súlyosan sérülhetünk érzelmileg. Ha a támadó családtag ugyanezek érvényesek rá is, rokoni kapcsolt sem jogosít fel senkit az ítélkezésre, bántó megnyilvánulásra. Csak azért, mert valaki közelebbről is ismer miket nincsen joga a sértegetésre. Ezt sokan rontják el a rokoni kapcsolatra hivatkozva, pedig a szülők sem kivételek. Sokan a szülő- gyermek kapcsolatot valamiféle torzult szemüvegen keresztül nézik, pedig a szülőknek a gyermekük nem a személyes tulajdonuk. Egy anyának és egy apának az a feladat, hogy minél jobban felkészítse a gyermekét az életre, a nagykorúságra. Fizikai szükségletei ellátásával, szeretettel, tudással, pozitív példamutatással, tanácsokkal, önbecsülés, önbizalom kiépítésével. Amikor a gyermek készen áll útnak kell engedni, ő nem tartozik a szülők felé semmivel. A szülők döntöttek annak idején arról, hogy gyermeket vállalnak. Amennyiben a szülő és felnőtt gyermeke kommunikál, az mindig a kölcsönös tiszteletre alapuljon.
Nem szabad, hogy túl sok időt és energiát fecséreljünk a támadókra. A saját életünkre, testi- lelki jólétünkre kell fókuszálnunk. Velük szemben csak a hárítás a feladatunk, tehát semmi értelme rajtuk rágódni, valamint bosszút fontolgatni.
Hogyan védekezzünk?
Mindenekelőtt vegyünk mély levegőt, lélegezzünk lassan mélyeket. Tisztában vagyunk a szituációval, hogy megtámadtak, ezáltal a "küzdj vagy menekülj" amygdala óriási hormon adagot (adrenalint, dopamint, noradrenalint) pumpál a vérünkbe, azáltal a logikus gondolkozásunk lecsökken. A verbális bántalmazó pontosan ezt szeretné elérni. A nyugalmi légzés ezt a folyamatot gátolja, ezalatt pedig átgondolhatjuk hogyan is reagálunk. Belégzés és kilégzés 7- 7 másodpercig , hétszer megismételve. Legyen körülöttünk elegendő tér, ha úgy érezzünk nyugodtan lépjünk egyet hátra, ez azért is fontos, mert minden embernek szükséges a személyes tér. Nem tanácsos az ártó embereket fizikailag sem túl közel engednünk magunkhoz, mert az amygdala ezt is veszélyreakciónak érzékeli. Nem kell azonnal reagálnunk, nem is okos ötlet hirtelen felindulásból vissza szólni.
Bizonyos esetekben nem akarunk nagy ügyet csinálni az egészből, azonban a másik személy tudtára akarjuk adni, hogy vettük, de nem talált be a mondanivalója. Ilyenkor hagyjuk abba amit épp csinálunk és bölcsen mosolyogjunk rá, tudtára adva, értjük, de ebbe bele se megyünk. Bámuljunk rá közömbös póker arccal, üzenve ezzel azt hiszed majd te mondod meg. Kacsintsunk rá, mintha tudnánk csak üres szavakat mond, ami poénnal egyenlő. Alapvető, hogy ne mondjunk semmit, pont arra vár, hogy felcsattanjunk, bele álljunk a témába. Ha ez megvolt folytassunk az előző tevékenységünket, mintha mi sem történt volna.
Váltsunk témát, ha úgy érezzük betámadtak, a provokációjának az a lényege, hogy szélsőségesen reagáljunk, ezt akarja kicsikarni belőlünk. Ne kedvezzünk neki. Mondjunk általános mondatokat, például az időjárásról, ebből le fogja szűrni tisztában vagyunk a szándékaival.
El lehet intézni egy szavas válaszokkal is.
- Nahát!
- Hűha!
- Aha!
- Tényleg?
- Hm!
- Ó!
Ekkor a verbális támadó visszakozni kezd, mert érzékeli, hogy nem áll nyerésre.
Mondhatunk banális közhelyeket is válaszként.
-Ölbe tartott macska, ritkán egerész!
- Hát igen, nehéz az öreg rókát meglőni!
- Bizony- bizony: éhes lónak zabon az esze!
Nem fogja érteni, hogyan kapcsolódik a témához, teljesen kizökken, ezzel időt is nyerünk, sőt talán le is zárhatjuk a témáját.
Kérdezzünk vissza!
- Mit értesz ezen?
- Konkrétan mire gondolsz?
- Hogy érted?
- Mármint?
A támadó meg fog lepődni, nem számított arra, hogy vissza kérdezünk hűvösen. Általában nem kezdi el újból a sértéseket, hebegni- habogni fog.
Értsünk egyet vele!
Miért? Mert ő provokál, vitát indít, bántani akar. Amennyiben egyetértést mutatunk, humorral fűszerezve a vita elmarad, hiszen el sem tud kezdődni ezáltal. Például: Ez nem tavalyi felső, annyira nem áll jól! Válasz: De! Tudom, de zavar, hiszen jól érzem magam benne!
Fontos mindezek mellett, ne emésszük önmagunkat mások megnyilvánulásai miatt. Az, ha lerázzuk őket a fentebb említett technikákkal fél siker, de soha ne vegyük magunkra más mit gondol, hogyan kritizál, mivel provokál. Tudatosítanunk kell, az ilyen embereknek magukkal van problémájuk, azonban túl gyávák ezt beismerni, ezért fölényeskednek, azt szeretnék elérni rosszabbul érezzünk magunkat, mint ők, ettől lennének elégedettek. Az ilyen ember szavai soha se érintsenek meg minket lelkileg.
Forrás: /Kerner Tibor- Sziklaszilárd Önbecsülés/
Verbális támadások formái: ugratás, gúnyolódás, destruktív kritika, bűntudat ébresztése, manipulálás, sértegetés, megfélemlítés, fenyegetés és dühroham. Az emberek ezeket általában tudatosan hajtják végre, amennyiben egytől többször előfordul, ne gondoljuk, hogy nem szándékos. Érdemes ebben az esetben megfigyelni az adott embert, mert előfordulhat, hogy csak rossz napjai voltak, azaz a saját problémáit vetítette ki másra. Amennyiben sorozatosnak véljük, tudatosítani kell magunkban agresszorral állunk szemben. A verbális támadások megölik a lelket, az önbecsülést és a méltóságot. Soha ne becsüljük le a szavak hatalmát! Ami elhangzik az kivétel nélkül mind bekerül a tudatalattiba, ahol kifejti a romboló hatását.
A verbális támadók pszichikai problémákkal küzdenek. Egy lelkileg egészséges és kiegyensúlyozott embernek nincsen arra szüksége, hogy másokat támadjon, manipuláljon és sértegessen. Ha szóbeli intrika ér minket fontos, hogy minden esetben reagáljunk rá. Ne hagyjuk szó nélkül, mert minden alkalommal sérülni fog az önbecsülésünk. Az sem célravezető, ha ugyanabban a stílusban próbálunk visszavágni, soha ne akarjunk a másik szintjére süllyedni, óvjuk a méltóságunkat. Másrészt a támadó már rutinos a sértegetésben, akkor van esélyünk ellene, ha másképp reagálunk, mint ahogyan azt ő várja. Ne is kérdezzük miért teszi ezeket, legyünk tisztában ő így manipulál másokat, mellesleg őszinte választ úgysem kapnánk. Az empátia, mint szó sem ismeretes a szótárában. A megoldás az önvédelem, ez saját magunkban rejlik. Mást úgysem fogunk tudni sem megérteni, sem megváltoztatni. Amikor azt látja, majd, hogy a beszólásai nem érnek nálunk célba, már nem akar majd bennünket provokálni és keres új áldozatot. Az áldozat körül mindig csökkentett erőtér van. A verbális bántalmazó a gyengébbekre "utazik", akiknél eltudja érni a szavai általi negatív érzelmek.
Egy egész tudományág foglalkozik ezzel. A kutatások szerint pedig a legtöbb verbális erőszak családon belül, vagy a szűkebb környezetükben van jelen az emberek életében. Egy úgymond láthatatlan védőpajzsra lesz szükségünk, ahhoz, hogy megvédjük önmagunkat ezektől. Meg kell tanulnunk ezt olykor aktiválni, illetve inaktiválni. Lehetünk korrektek, rendesek, ám tudnunk kell kiállni önmagunkért. Soha ne legyünk mi a kezdő támadók, de legyünk a hatékony védekezők. Amennyiben valaki a múltunkból hoz fel megalázó, kellemetlen, bántó esetet, azonnal állítsuk le! Mindig tudjuk, azok nem mi vagyunk, csak mi voltunk, azóta fejlődtünk, változtunk, változtak a körülmények is. Ha nem így teszünk súlyosan sérülhetünk érzelmileg. Ha a támadó családtag ugyanezek érvényesek rá is, rokoni kapcsolt sem jogosít fel senkit az ítélkezésre, bántó megnyilvánulásra. Csak azért, mert valaki közelebbről is ismer miket nincsen joga a sértegetésre. Ezt sokan rontják el a rokoni kapcsolatra hivatkozva, pedig a szülők sem kivételek. Sokan a szülő- gyermek kapcsolatot valamiféle torzult szemüvegen keresztül nézik, pedig a szülőknek a gyermekük nem a személyes tulajdonuk. Egy anyának és egy apának az a feladat, hogy minél jobban felkészítse a gyermekét az életre, a nagykorúságra. Fizikai szükségletei ellátásával, szeretettel, tudással, pozitív példamutatással, tanácsokkal, önbecsülés, önbizalom kiépítésével. Amikor a gyermek készen áll útnak kell engedni, ő nem tartozik a szülők felé semmivel. A szülők döntöttek annak idején arról, hogy gyermeket vállalnak. Amennyiben a szülő és felnőtt gyermeke kommunikál, az mindig a kölcsönös tiszteletre alapuljon.
Nem szabad, hogy túl sok időt és energiát fecséreljünk a támadókra. A saját életünkre, testi- lelki jólétünkre kell fókuszálnunk. Velük szemben csak a hárítás a feladatunk, tehát semmi értelme rajtuk rágódni, valamint bosszút fontolgatni.
Hogyan védekezzünk?
Mindenekelőtt vegyünk mély levegőt, lélegezzünk lassan mélyeket. Tisztában vagyunk a szituációval, hogy megtámadtak, ezáltal a "küzdj vagy menekülj" amygdala óriási hormon adagot (adrenalint, dopamint, noradrenalint) pumpál a vérünkbe, azáltal a logikus gondolkozásunk lecsökken. A verbális bántalmazó pontosan ezt szeretné elérni. A nyugalmi légzés ezt a folyamatot gátolja, ezalatt pedig átgondolhatjuk hogyan is reagálunk. Belégzés és kilégzés 7- 7 másodpercig , hétszer megismételve. Legyen körülöttünk elegendő tér, ha úgy érezzünk nyugodtan lépjünk egyet hátra, ez azért is fontos, mert minden embernek szükséges a személyes tér. Nem tanácsos az ártó embereket fizikailag sem túl közel engednünk magunkhoz, mert az amygdala ezt is veszélyreakciónak érzékeli. Nem kell azonnal reagálnunk, nem is okos ötlet hirtelen felindulásból vissza szólni.
Bizonyos esetekben nem akarunk nagy ügyet csinálni az egészből, azonban a másik személy tudtára akarjuk adni, hogy vettük, de nem talált be a mondanivalója. Ilyenkor hagyjuk abba amit épp csinálunk és bölcsen mosolyogjunk rá, tudtára adva, értjük, de ebbe bele se megyünk. Bámuljunk rá közömbös póker arccal, üzenve ezzel azt hiszed majd te mondod meg. Kacsintsunk rá, mintha tudnánk csak üres szavakat mond, ami poénnal egyenlő. Alapvető, hogy ne mondjunk semmit, pont arra vár, hogy felcsattanjunk, bele álljunk a témába. Ha ez megvolt folytassunk az előző tevékenységünket, mintha mi sem történt volna.
Váltsunk témát, ha úgy érezzük betámadtak, a provokációjának az a lényege, hogy szélsőségesen reagáljunk, ezt akarja kicsikarni belőlünk. Ne kedvezzünk neki. Mondjunk általános mondatokat, például az időjárásról, ebből le fogja szűrni tisztában vagyunk a szándékaival.
El lehet intézni egy szavas válaszokkal is.
- Nahát!
- Hűha!
- Aha!
- Tényleg?
- Hm!
- Ó!
Ekkor a verbális támadó visszakozni kezd, mert érzékeli, hogy nem áll nyerésre.
Mondhatunk banális közhelyeket is válaszként.
-Ölbe tartott macska, ritkán egerész!
- Hát igen, nehéz az öreg rókát meglőni!
- Bizony- bizony: éhes lónak zabon az esze!
Nem fogja érteni, hogyan kapcsolódik a témához, teljesen kizökken, ezzel időt is nyerünk, sőt talán le is zárhatjuk a témáját.
Kérdezzünk vissza!
- Mit értesz ezen?
- Konkrétan mire gondolsz?
- Hogy érted?
- Mármint?
A támadó meg fog lepődni, nem számított arra, hogy vissza kérdezünk hűvösen. Általában nem kezdi el újból a sértéseket, hebegni- habogni fog.
Értsünk egyet vele!
Miért? Mert ő provokál, vitát indít, bántani akar. Amennyiben egyetértést mutatunk, humorral fűszerezve a vita elmarad, hiszen el sem tud kezdődni ezáltal. Például: Ez nem tavalyi felső, annyira nem áll jól! Válasz: De! Tudom, de zavar, hiszen jól érzem magam benne!
Fontos mindezek mellett, ne emésszük önmagunkat mások megnyilvánulásai miatt. Az, ha lerázzuk őket a fentebb említett technikákkal fél siker, de soha ne vegyük magunkra más mit gondol, hogyan kritizál, mivel provokál. Tudatosítanunk kell, az ilyen embereknek magukkal van problémájuk, azonban túl gyávák ezt beismerni, ezért fölényeskednek, azt szeretnék elérni rosszabbul érezzünk magunkat, mint ők, ettől lennének elégedettek. Az ilyen ember szavai soha se érintsenek meg minket lelkileg.
Forrás: /Kerner Tibor- Sziklaszilárd Önbecsülés/
Hozzászólások