A világ vége álomszép kivitelben
Atiu egy gyönyörű, nyugodt sziget a Csendes-óceánon. 460 lakos, egy bár, hét üzlet. A Csendes-óceáni kis sziget nem azokat várja, akik egy hatalmas vakációt szeretnének színes programokkal. Aki ide ellátogat, az teljesen messze érezheti magát a mindennapos stressztől, bár a helyieknek az élet nehéz.
Aki a trópusi szigeten megszeretne tapasztalni valami egyszerűen különlegeset, az menjen este egy sörrel a kezében a dzsungel mélyébe. Pálmalevélből készült kunyhók fogadják az oda látogatókat, hogy kellemes környezetet teremtsenek számukra. Itt találkozhatnak a sziget lakosaival és közösen helyileg készült sört kortyolhatnak narancsból és erdei mézből. Az idegeneket hangos énekléssel üdvözlik. A part melletti fából készült repülőtérnél egy virágkoszorút kap mindenki a nyakába.
A német nemzetiségű Andrea és Jürgen Eimke is ellátogattak a szigetre egy kis helikopterrel. Azonnal úgy érezték a legjobb helyen járnak, mikor partra szálltak 1982-ben. Egy év után újra ide látogattak és végül örökre itt maradtak. Tetszett nekik az elképzelés, hogy egy kis világban élhetnek a nagy világ közepén- mondta Andrea, aki éppen egy arabica kávét szolgált fel.
1984-ben támadt egy nagyszerű ötletük. A sziget benőtt terültein kávétermesztést javasoltak. Így Atiu megadta számukra a lehetőséget, hogy valami előnyöset alkossanak a sziget számára. Ezen túlmenően két turistaszállást működtetnek és egy helységet, ahol Andrea ékszereket és paplant állít elő. "Persze néha hiányzik egy beszélgetés a barátokkal, a kulturális élet a nagyvárosokban. De itt minket látogatnak meg emberek a világ minden tájáról. Sőt mi több, ezen a kis szigeten is fel tudunk fedezni mindig valami újat. Az erdő mindennap másképp néz ki, a levegőnek is mindig más illata van", mondja Andrea.
Tény, hogy mára ez maradt az egyetlen érintetlen esőerdő a Cook-szigeteken. Színes madarak repkednek fáról fára. Vad orchideák illata telíti el a levegőt, házisertés horkan fel a bokrok közt. A sűrű lombkoronán keresztül alig hatol be némi fény, de a tengerparton csak úgy vakít. A strandok hófehér homokos partja és a kristálytiszta tenger. A parton 28 rejtett öböl található, melynek nagy része gyakran üres. Mai napig úgy néz ki, mint 1977-ben, mikor James Cook horgonyt vetett. Júliustól szeptemberig meg lehet nézni a hosszúszárnyú bálnákat, és ha szerencsések vagyunk akár egy kis bálna jövetelét is.
Az ellátmányt szolgáltató hajó csak kéthavonta egyszer jön.
A többi szigettel ellentétben ide csak kis repülővel érkeznek emberek, melyeken csupán 10 ülőhely található. Hajóval csak élelmiszert szállítanak minden második hónapban. A lakosok azt használják, amit a sziget kínál számukra. 7 kis üzletükben azt árusítják amit termesztenek. Többnyire burgonyát, hagymát, dinnyét és konzerveket.
Új-Zélandon minden könnyebb.
30 évvel ezelőtt másképp festett a sziget. A főutcán fehérre meszelt nagy templomok követték egymást és lakosainak száma meghaladta az 1200-at. Mára egyre többen hagyják el a szigetet egy kényelmesebb létforma miatt. "Új-Zélandon magasabb a fizetés is, de egy férfinak tudnia kell mi az a munka", mondta Jürgen. Aki ennek ellenére is itt maradt, nyugalomban gazdag életre számíthat. Itt nincs tánctanár és fitness edző. Youtube videókból tanulnak táncolni, amit egy falra vetítenek. Az ajtón kívül egy kutya szunyókál a fa tövében. Nem sok minden történik Atiun. Ez maga a paradicsom, azok számára, akik nyugalomra vágynak.
A turisták száma kezelhető.
Az első panzió 1978-ban épült. Az egyetlen kapcsolat a külvilággal Morse-jelekkel történt. Később "Atiu Villas" néven hat pálmaház nyitotta meg ajtaját. Nádtetővel készültek és még a mai napig a legnagyobb szálloda Atiun. "Több mint 12 turista itt száll meg", mondta Roger, az egyetlen bár vezetője. Esténként szeretnek itt iszogatni az emberek és információkat cserélni. Többnyire ugyanazok ülnek a pult túloldalán. Néhány egyszerű eszközt használnak csak, de senki sem panaszkodik. Andrea és Jürgen el sem tudják képzelni, hogy valaha visszatérjenek a szülőföldjükre.
(forrás: Spiegel magazin)
Aki a trópusi szigeten megszeretne tapasztalni valami egyszerűen különlegeset, az menjen este egy sörrel a kezében a dzsungel mélyébe. Pálmalevélből készült kunyhók fogadják az oda látogatókat, hogy kellemes környezetet teremtsenek számukra. Itt találkozhatnak a sziget lakosaival és közösen helyileg készült sört kortyolhatnak narancsból és erdei mézből. Az idegeneket hangos énekléssel üdvözlik. A part melletti fából készült repülőtérnél egy virágkoszorút kap mindenki a nyakába.
A német nemzetiségű Andrea és Jürgen Eimke is ellátogattak a szigetre egy kis helikopterrel. Azonnal úgy érezték a legjobb helyen járnak, mikor partra szálltak 1982-ben. Egy év után újra ide látogattak és végül örökre itt maradtak. Tetszett nekik az elképzelés, hogy egy kis világban élhetnek a nagy világ közepén- mondta Andrea, aki éppen egy arabica kávét szolgált fel.
1984-ben támadt egy nagyszerű ötletük. A sziget benőtt terültein kávétermesztést javasoltak. Így Atiu megadta számukra a lehetőséget, hogy valami előnyöset alkossanak a sziget számára. Ezen túlmenően két turistaszállást működtetnek és egy helységet, ahol Andrea ékszereket és paplant állít elő. "Persze néha hiányzik egy beszélgetés a barátokkal, a kulturális élet a nagyvárosokban. De itt minket látogatnak meg emberek a világ minden tájáról. Sőt mi több, ezen a kis szigeten is fel tudunk fedezni mindig valami újat. Az erdő mindennap másképp néz ki, a levegőnek is mindig más illata van", mondja Andrea.
Tény, hogy mára ez maradt az egyetlen érintetlen esőerdő a Cook-szigeteken. Színes madarak repkednek fáról fára. Vad orchideák illata telíti el a levegőt, házisertés horkan fel a bokrok közt. A sűrű lombkoronán keresztül alig hatol be némi fény, de a tengerparton csak úgy vakít. A strandok hófehér homokos partja és a kristálytiszta tenger. A parton 28 rejtett öböl található, melynek nagy része gyakran üres. Mai napig úgy néz ki, mint 1977-ben, mikor James Cook horgonyt vetett. Júliustól szeptemberig meg lehet nézni a hosszúszárnyú bálnákat, és ha szerencsések vagyunk akár egy kis bálna jövetelét is.
Az ellátmányt szolgáltató hajó csak kéthavonta egyszer jön.
A többi szigettel ellentétben ide csak kis repülővel érkeznek emberek, melyeken csupán 10 ülőhely található. Hajóval csak élelmiszert szállítanak minden második hónapban. A lakosok azt használják, amit a sziget kínál számukra. 7 kis üzletükben azt árusítják amit termesztenek. Többnyire burgonyát, hagymát, dinnyét és konzerveket.
Új-Zélandon minden könnyebb.
30 évvel ezelőtt másképp festett a sziget. A főutcán fehérre meszelt nagy templomok követték egymást és lakosainak száma meghaladta az 1200-at. Mára egyre többen hagyják el a szigetet egy kényelmesebb létforma miatt. "Új-Zélandon magasabb a fizetés is, de egy férfinak tudnia kell mi az a munka", mondta Jürgen. Aki ennek ellenére is itt maradt, nyugalomban gazdag életre számíthat. Itt nincs tánctanár és fitness edző. Youtube videókból tanulnak táncolni, amit egy falra vetítenek. Az ajtón kívül egy kutya szunyókál a fa tövében. Nem sok minden történik Atiun. Ez maga a paradicsom, azok számára, akik nyugalomra vágynak.
A turisták száma kezelhető.
Az első panzió 1978-ban épült. Az egyetlen kapcsolat a külvilággal Morse-jelekkel történt. Később "Atiu Villas" néven hat pálmaház nyitotta meg ajtaját. Nádtetővel készültek és még a mai napig a legnagyobb szálloda Atiun. "Több mint 12 turista itt száll meg", mondta Roger, az egyetlen bár vezetője. Esténként szeretnek itt iszogatni az emberek és információkat cserélni. Többnyire ugyanazok ülnek a pult túloldalán. Néhány egyszerű eszközt használnak csak, de senki sem panaszkodik. Andrea és Jürgen el sem tudják képzelni, hogy valaha visszatérjenek a szülőföldjükre.
(forrás: Spiegel magazin)
Galéria
Hozzászólások