Amerikai bölény született a Nyíregyházi Állatparkban
A sóstógyógyfürdői állatgyűjteményben eddig egy ivarérett hím és három nőstény élt együtt, majd kilenc hónapnyi vemhesség után jött világra a csapat legifjabb tagja - mondta el Révészné Petró Zsuzsa osztályvezető-szóvivő csütörtökön az MTI-nek.
A kis üsző születése után néhány órán belül lábra állt, egyhetesen már csatlakozott anyjával a park bölénycsapatához. Az itt élő állatok idejük nagy részét táplálkozással töltik, de előszeretettel hemperegnek az iszapban és a homokban. Az amerikai bölény Észak-Amerika legnagyobb testű szárazföldi emlőse, a bikák akár ezer kilogramm testsúlyúak is lehetnek. Társas állat, egykor százezres csordákban vándorolt a prériken, állománya egykor elérhette az 50 millió egyedet. Egyes észak-amerikai indián törzsek táplálkozásukban és ruházkodásukban gyakorlatilag teljes mértékben a bölénytől függtek. Számtalan módon hasznosították; húgyhólyagjából tarisznyát csináltak, vérét és epéjét testük festésére használták, a szárított bölényürülék tüzelőként szolgált, míg a csontokból a legkülönfélébb eszközöket készítették.
A faj az európaiak megjelenésével és a telepesek könyörtelen mészárlását követően a kihalás szélére sodródott a 19. században. A kíméletlen irtás egyik oka a vadászat és a vasútépítő munkások élelmezése volt, de legfőképpen az engedetlennek tartott indiánok létalapját akarták megszüntetni. 1905-ben azonban megalakult az Amerikai Bölényvédelmi Társaság, így szerencsére néhány száz példány megmenekült, ami elegendő volt a faj túléléséhez. Ma állományuk 50 ezer állatra tehető, ezzel - úgy tűnik - biztosítva van a faj fennmaradása. Manapság az amerikai bölény sokkal kisebb csapatban él, főként a nemzeti parkokba szorult vissza.
A tehenek és borjaik laza rangsorba szerveződött csordákat alkotnak, melyekhez csak szaporodás idejére csatlakoznak az egyébként egynemű csapatokban élő bikák.
MTI
A kis üsző születése után néhány órán belül lábra állt, egyhetesen már csatlakozott anyjával a park bölénycsapatához. Az itt élő állatok idejük nagy részét táplálkozással töltik, de előszeretettel hemperegnek az iszapban és a homokban.
A faj az európaiak megjelenésével és a telepesek könyörtelen mészárlását követően a kihalás szélére sodródott a 19. században. A kíméletlen irtás egyik oka a vadászat és a vasútépítő munkások élelmezése volt, de legfőképpen az engedetlennek tartott indiánok létalapját akarták megszüntetni. 1905-ben azonban megalakult az Amerikai Bölényvédelmi Társaság, így szerencsére néhány száz példány megmenekült, ami elegendő volt a faj túléléséhez. Ma állományuk 50 ezer állatra tehető, ezzel - úgy tűnik - biztosítva van a faj fennmaradása. Manapság az amerikai bölény sokkal kisebb csapatban él, főként a nemzeti parkokba szorult vissza.
A tehenek és borjaik laza rangsorba szerveződött csordákat alkotnak, melyekhez csak szaporodás idejére csatlakoznak az egyébként egynemű csapatokban élő bikák.
MTI
Hozzászólások