Félelmetes dolgok gyerekek szájából

Bizonyára a te gyermeked is beszél néha érdekes, számodra "értelmetlen" dologról. A legtöbb esetben ilyenkor mosolyogva vállat vonsz, mondván, hogy még csak kisgyerek, de néha jobb foglalkozni velük, ha ilyen történik.

Beszélt már neked egy kisgyerek az előző életéről? Még ha nem is konkrétan, de utalgatott rá? Gyakran előfordul. Ilyenkor az ember úgy érzi, hogy ez a kisgyermek egy jóval "idősebb lélek". Készült ezzel kapcsolatban egy felmérés, és az esetek 90%-ban a gyermekek egy tragikus halállal végződő életről beszéltek, amit most egy sokkal boldogabb, örömteli élet követ. 

Összegyűjtöttük a tíz, talán legdurvább sztorit, melyet gyerek szájából hallani lehet:

Egy mindössze három éves kisfiú napokig azzal sokkolta az édesanyját, hogy ő nagyon szereti az új édesapját. A hölgy nem tudta hova tenni a dolgot, hiszen elmondása szerint, nem volt más férfi az életében, mióta a férjét megismerte. Ez kellemetlen volt mind az anyukának és az apukának is persze, így az édesanya kikérdezte a kisgyermeket, hogy miért érzi ezt. Erre a kisfiú azt válaszolta, hogy a régi apukája nagyon nagyon rossz volt, hiszen hátba szúrta őt egy késsel, de tudja, hogy az "új apukája" nagyon szereti őt, és soha sem lenne képes ilyet tenni vele!

Egy középkorú nő elmesélte a saját gyermekkori sztoriját. Elmondása szerint mindig is nagyon jó magaviseletű, szelíd, visszahúzódó természetű kislány volt, egyszer azonban hihetetlenül kikelt magából,  mikor meglátott egy teljesen ismeretlen embert a kisboltban. A lány annyira kezelhetetlenné vált, hogy ki kellett küldeniük a boltból őket. Az autóhoz érve az édesanyja értetlenül megkérdezte, hogy mi baja volt az előbb, mire ő ezt válaszolta: " Ez az ember volt az, aki elvett az előző anyukámtól, majd elrejtett a padlója alá, és nagyon sokat kellett ott aludnom, míg felkeltem az új anyukámnál". Hazafelé is zavart volt a lány viselkedése, hiszen nem volt hajlandó az ülésen ülni, inkább a műszerfal alá rejtőzve utazott, hogy még egyszer el ne vigye a rejtélyes ember.


A következő történet egy két és fél éves kislányról szól. A szülei fürdés után az intim higiénia fontosságáról kezdtek neki beszélni, mire a kislány ezt válaszolta: " Ne aggódjatok, nem fog engem senki bántani. Egyszer éjszaka megpróbálták már, mikor berúgták az ajtót, de én szembeszálltam velük. Utána meghaltam, de most újra itt vagyok!".

Egy hatéves lány ezt mondta: " Mielőtt ideszülettem, volt egy nővérem, ugye? A másik anyukám már nagyon öreg. Ők túlélték mikor kigyulladt az autó, de én meghaltam, az biztos."

Egy nő a húgáról mesélt egy kiskori sztorit. Mikor a húga még kisgyermek volt, szinte mindennap a dédapjuk képével a kezében sírva fel-alá mászkált a házban és ezt ismételgette: "Hiányzol Harvey". A dédapjuk már sokkal korábban meghalt, mint mikor a kislányok megszülettek. Az édesanyjuk szerint amiket a kislány mondogatott, azok a mondatok egykor Lucy dédmamájuk szájából is elhangzottak.

2 és 4 éves kora között egy kislány rendszeresen arról panaszkodott, hogy a régi családjában az emberek mindenféle tárgyat belédugtak, amitől ő mindig sírt, majd egyszer a régi apja annyira megégette, hogy meghalt, és akkor talált rá az új családjára. Ahhoz, hogy ilyen tartalmú filmeket lásson még túl kicsi volt, így a család meg volt róla bizonyosodva, hogy az előző életéből visszamaradt emlékek gyötrik a kislányt.

Egy édesanya arról számolt be, hogy a fia 2 és 6 éves kora között folyamatosan ugyanazzal a történettel nyaggatta, méghozzá azzal, hogy mielőtt ő ideszületett, egy öltönyös emberrel bementek egy fényes terembe, ahol emberek sorakoztak fel, mint a bábuk, és ő kiválasztotta az édesanyját. Ekkor az öltönyös fickó megkérdezte tőle, hogy biztos-e a döntésében, mire ő igent felelt, ezután megszületett. Az anyuka továbbá arról is mesélt, hogy a fia odavolt a második világháborús repülőgépekért, és határozottan be tudta azonosítani azok részeit, és, hogy hol alkalmazták őket, és a mai napig nem tudják, honnan vett ennyi információt! A szülők szerint ez a kisfiú egy öreg lélek lehet, maguk  között csak nagyapának nevezték a gyermeküket.

Egy másik kisfiú hasonló sztorit hajtogatott éveken át. Mindig azt mondogatta a szüleinek, hogy ő a legboldogabb fiú a világon, mert a szüleit választotta a fényes szobában a sok sorban álló ember közül. A kisfiú azt is elmondta, hogy azért az anyukáját választotta, mert neki volt a legkedvesebb arca.

Egy lány abban az évben született, mikor az apukájának az anyukája elhunyt. Pár hónapra rá, mikor a kislány már beszélt néhány szót, ezt mondogatta az édesapjának: "Én vagyok az anyád".

Egy édesanya elmesélte, hogy amikor a lánya kicsi gyerek volt, elmondta neki, hogy egyszer régen hogyan halt meg egy tűzvészben. Mikor a lányt megkérdeztük, már nem emlékezett, hogy ilyet mondott volna, viszont a legnagyobb félelmei közé tartozik, hogy egyszer leég a háza.