Járműtemetők
Rozsda és enyészet rágja az elfelejtett autókat, hajókat, repülőgépeket és motorbicikliket, amelyekhez furcsa történetek fűződnek.
Aki szívből kötődik egy tárgyhoz, közlekedési eszközhöz, annak igazán fájhat, ha végignézi a világ leghíresebb járműtemetőit, ahova azért mennek a régen jó szolgálatot tett mozdonyok, repülők, autó, hajók, hogy mindenki elfeledkezzen róluk.
A világon számos roncstemetőt találhatunk, ahol rozsda és enyészet rágja a járműveket, amelyekhez érdekes történetek kapcsolódnak.
Az Arizona Boneyard repülőgép roncstelep: A Davis-Monthan Légibázison található a 309-ik AMARG Légtér Karbantartó és Megújító Csoport. Az arizonai sivatagból 1430 focipályányi területet elfoglaló járműtemetőben 4200 légi jármű található. Ezek értéke nagyjából 35 milliárd dollár.
A világ legnagyobb légierő temetőjét négy részre osztják. Az első az 1000-es kategória a megóvott, repülőképes légi járművekre utal. A 2000-es kategóriába az alkatrésznek jó járművek tartóznak. A 3000-es kategóriába a jó állapotban lévő gépek szerepelnek. A 4000-es kategóriába az idejétmúlt, múzeumi darabnak vagy hulladéknak szánt roncsok tartóznak.
A különböző kategóriák mindegyikébe több B-52-es bombázó tartózik. A legendás gépek azt követően kerültek a járműtemetőbe, hogy megszületett az 1991-es fegyvercsökkentési egyezmény Oroszországgal.
Arizona száraz klímája azért felel meg a temetőhöz, mert valamennyire megóvja a járműveket a pusztulástól. Az AMARG számára ez azért fontos, mert nem szeretnék feleslegesen elpazarolni a kormány pénzét, ráadásul még keresnek is azzal, hogy alkatrésznek eladják a kiszeparált légi járműveket. Az is növeli a bevételt, hogy a turisták idegenvezetővel nézhetik meg a járműtemetőt.
Chatillon erdei autótemető: A belga kisváros mély erdejében négy autótemető található, amelyekben több, mint 500 kocsit rág a rozsda. A mohával benőtt járművek eredetével kapcsolatban nincs egyetértés az emberek között.
A legnépszerűbb városi legenda szerint az autótemető a II. Világháború után született, ugyanis az amerikaiak nem tudták elszállítani az autójukat, úgyhogy egyszerűen az erdőben hagyták azokat, majd az évek múlásával egyre több lett belőlük.
Egy másik történet arról szól, hogy egy elhagyatott roncstelep maradványairól van szó. Az autótemető legtöbb darabját az 1950-es és 1960-as években gyártották és gyűjtött darabok voltak. Sok roncsból hiányzik néhány alkatrész, köszönhetően a gyűjtőknek és a szuvenír vadászoknak. Az utolsó autótemetőt 2010-ben tisztították meg környezetvédelmi okok miatt.
Barry Roncstelep: 1955-ben állami kézbe került a Brit Vasúttársaság, ezért bejelentették, hogy kidobják az elavult szerelvényeket. A leselejtezés eredményeként nagyjából 650 ezer kocsi és 16 ezer gőzmozdony vált feleslegessé.
Mivel ezt a rengeteg járművet a társaság nem tudta hova tenni, ezért sok vonatot magán hulladéktelepeknek adtak el. Ezek között volt a Woodham Brothers hulladéktelepe, a dél-wales-i Barry-ben.
Nem sokkal a szállítás után bezúzták a gőzmozdonyokat, ám 1965 őszén Dai Woodham tulajdonos úgy döntött, hogy inkább a hulladéktermelés könnyebb részére fókuszál, úgyhogy a kocsikat tette hulladékká.
A rozsdás gőzmozdonyokat kint hagyták a szabad ég alatt, ez pedig felkeltette a turisták érdeklődését, így hamarosan látványossággá vált a roncstemető. A gőzmozdony rajongói nem sokkal később rájöttek, hogy a társaságnak köszönhetően fennmaradtak a ritka mozdonyok. Az országban elkezdték ezeket hozzáférhetővé tenni, de a legtöbb modell eltűnt.
Az első megmentett gőzmozdony 1968 szeptemberében hagyta el a roncstelepet, majd az 1970-es években folytatódott a mozdonyok életre keltése. A szorgos munkának köszönhetően 213 gőzmozdonyt mentettek meg Dai legnagyobb meglepetésére. Az utolsó jármű 2013-ban hagyta el Barry-t.
Az 1994-ben elhunyt Dai nagyon büszke volt a gyűjteményére, ahogy arra is, hogy sikerült megmentenie a mozdonyokat a jövő generációjának. Napjainkban több Barry-ből származó gőzmozdony jár Nagy-Britanniában, a kifejezetten számukra fenntartott vonalakon.
Szovjet tengeralattjárók a Kola Félszigeten: A szovjet tengeralattjáró temetőt a Nezamenaja Medencében, a Sarkkörön belül, észak Oroszországban találhatjuk meg. A gyűjtemény első darabjai azok az 1970-es években használt katonai tengeralattjárók voltak, amelyek közül sok nukleáris meghajtású.
Ezeket azért hagyták ilyen egyszerűen az elhagyatott Kola Félszigeten, mert a szovjet hajógyárakat lefoglalta az, hogy teljesítsék az új megrendeléseket és összegyűjtsék a régieket. A járműtemetőbe engedély nélkül nem lehet belépni, emiatt a területről csak korlátozott mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre.
A szovjet tengeralattjárókkal kapcsolatos legismertebb tény az, hogy az 1990-es években némelyik roncsot bezúzták a vízszennyezés miatt, de a Google Earth szerint még minimum hét tengeralattjáró ázik a vízben.
Nouadhibou Hajótemető: Közel 100 ezer ember él Nouadhibou, ami a második legnagyobb város Mauritániában, ami a világ legszegényebb nemzete. Nouadhibou kikötőjében egy széles öböl található, ami kiváló a hajók számára ráadásul itt találhatóak a legjobb halászó helyek. A helyiek a vasércet a kikötőn keresztül exportálják.
Az 1980-as években az emberek rászoktak arra, hogy az öbölben hagyták a lepusztult hajókat amelyek között akad egyszerű halászhajó, de luxus vízi jármű is. A sekély vízben rozsdásodó hajók egyik legnagyobbika a 2003-ban zátonyra futott United Malika, ami anno rengeteg halat szállított.
A United Malika 17 fős legénységét a haditengerészet mentette meg. A hajót 2003 óta senki se használta. Miután további intézkedéseket vezettek be a lerakodások megakadályozása érdekében, ezért megnőtt az elhagyatott hajók száma.
A roncsokat ma a halak használják ivóhelyként, illetve a halászok gyakran a félig elsüllyedt hajók között feszítik ki a hálójukat. A kormány most azt fontolgatja, hogy a hajókat mesterséges zátonyként fogják használni a mélyebb vizekben, csakhogy a terv 2001-ben jelent meg, de még most, 2016-ban se történt komoly előrelépés az ügyben.
Bolívia mozdonytemetője: A Salar de Uyuni, a világ legnagyobb só mezeje magasan az Andokban, Bolívia délnyugati részén található. 1888-ban fellendült a helyi bányaipar, ezért brit mérnököket kértek fel arra, hogy építsenek ki egy vasúthálózatot, ami nyúljon le a Csendes Óceánig.
A munka nem volt könnyű, mert a helyi Aymara bennszülöttei folyamatosan szabotálták a terv megvalósítását, ugyanis aggódtak, hogy a vasút veszélyezteti az életüket. A vasúthálózat végül 1892-ben készült el.
A bányaipar az 1940-es években bedőlt, mert az ásványi erőforrások kimerültek, emiatt a vasútra se volt többé szükség. Sok gőzmozdonyt egyszerűen otthagytak a sós kietlenségben. A mozdonytemető még ma is kísérteties látvány, ahogy a napfény megcsillan az Egyesült Királyságban gyártott gőzmozdonyokon.
Mivel se kerítés, se őrök nem vigyáznak a a roncsokra, ezért azoknak a fém alkatrészeit már ellopták. A tolvajok kontárkodásának köszönhetően a vonatok belseje a környező területen hevernek szerteszét. Az új tervek szerint múzeum lesz a járműtemetőből, de a vonatok sorsa a helyiek és a természet kezében van.
A csernobili katasztrófa járművei: Mind jól ismerjük a csernobili nukleáris katasztrófát, ami során nemcsak az embereket és az épületeket érte sugárzás, hanem a járműveket is, amelyeket a tűzoltáshoz és a kimenekítéshez használtak. Az tragédia óta hatalmas roncstelepeken helyezték el a járművek nagy részét. Ezek egyik legnagyobbja Rassokha-ban található.
Nem minden csernobili jármű került azonban roncstemetőbe, ugyanis azokat a tűzoltóautókat, amelyek elsőként érkeztek a helyszínre, mélyen a föld alá temették. A roncstelep közepén többségében tűzoltó helikopterek találhatók. Ezek legénységét közvetlenül érte a sugárzás, aminek ellenére sok helyi megpróbálta ellopni a fém alkatrészeket.
Oranjemund Gyémánt járműroncstelep: Namibiában található a kisváros, ami a Namdeb társaság kezében van. A társaság összeköti a namíbiai kormányt és a De Beers gyémánt kartellt. A Narancs Folyó torkolatához közeli Oranjemund hatalmas gyémánt tartalékkal rendelkezik, ezért a terület rendkívül szigorú ellenőrzés alatt áll. A fegyveres őrök fáradhatatlanul járőröznek, és senkit se engednek ki a reptér forgóajtaján, ha az illetőnek nincs engedélye. Ha pedig valaki jogosulatlanul gyémántot birtokol, az 15 évre börtönbe kerül.
Oranjemund hatalmas föld munkagép-flottával rendelkezik. Ez a második legnagyobb az USA hadserege után. Amikor egy jármű belép a területre, akkor az többé nem távozhat, mert ezzel is a gyémántcsempészetet akarják megakadályozni.
Az itt található roncstemetőben az 1920-as években készült és II. világháborús tankok hevernek. Ezekkel korábban homokot toltak. A cég munkatársai szívesen megmutatják a roncsokat, de fényképezni szigorúan tilos.
RAF (Royal Air Force - Királyi Légierő) Folkingham: Az Egyesült Királysághoz tartózó Lincolnshireben található a repülőtér, amit 1940-ben azért nyitottak meg, hogy „csali” legyen a RAF Spitalgate számára. A tökéletes csalétek megteremtése érdekében hamis gépekről és személyzetről is gondoskodtak 1944-ig, amikor az USA átvette az ellenőrzést.
A repülőtéren Douglas C-47 Dakota gépek állomásoztak. Ezek a légi járművek a Normandiai Partraszállásnál tettek jó szolgálatot. A bázist 1945 áprilisában visszakapta a RAF, majd 1947-ben bezárták. Ezt követően a Brit Motorverseny Forma 1-es csapata használta a tesztelésekhez.
1959-ben a légierő ismét birtokba vette a területet, hogy itt használják a Thor termonukleáris rakétákat. 1963-ban ismét bezárták, majd mezőgazdasági területként értékesítették. Napjainkban Nelson M. Green & Sons Ltd. tulajdona.
A cég arra használja a régi repülőteret, hogy itt pihenhessen több száz jármű és az alkatrészek. A roncsok között akadnak Caterpillar bulldózerek, üzemanyag utántöltő teherautók, daruk, traktorok, régi katonai teherautók, és páncélozott járművek a II. Világháborúból. Ugyancsak itt található egy DUKW kétéltű jármű, amit egy partraszállás alkalmával használtak. A roncstemetőben az három helyiség is felfedezhető, ahol a Thor rakétákat tárolták.
Egy motorbicikli roncstelep New York állam távoli részén: A motorosok körében igencsak népszerű volt a New York államban lévő Lockport Eerie Csatornáján belül található régi raktárház, amit egyszer egy Kohl nevű ember vett meg. Az illető valószínűleg motorbiciklikkel kereskedett.
Kohl felvásárolta az olcsó japán motorokat, elhalálozott kereskedők készleteit. Ennek a gyakorlatnak köszönhető, hogy rengeteg járművet halmozott fel. Kohl 1970-ben vette meg a raktárházat azért, hogy legyen hova tennie a gyűjteményét.
A férfi 2002-ben, 80 évesen meghalt. Ezt követően egy csak Frank néven ismert vásárló vette meg a helyet, ahol céget alapított. A raktárházat motorbicikli alkatrészek értékesítésére használta. Az épületet nem az állam újította fel, Frank pedig nem tudta igazolni a javítás költségeit.
Eközben a hatóság senkit se engedett be a raktárházba, hogy megnézhesse a gyűjteményt. 2010 novemberében a motorbiciklik jó része eltűnt, sokuk a szeméttelepen kötött ki. A motortemetőről először 2010 áprilisában kerültek elő képek.
A rajongók közül, aki tehette, elment, hogy motorbicikliket és alkatrészeket vegyen, amíg még lehet. A motortemetőről Chris Seward fotós készített fényképeket. Ő azt mondta, hogy ez volt a leghátborzongatóbb, legfurcsább hely, ahol valaha megfordult.
(Forrás: noiportal.hu)
Aki szívből kötődik egy tárgyhoz, közlekedési eszközhöz, annak igazán fájhat, ha végignézi a világ leghíresebb járműtemetőit, ahova azért mennek a régen jó szolgálatot tett mozdonyok, repülők, autó, hajók, hogy mindenki elfeledkezzen róluk.
A világon számos roncstemetőt találhatunk, ahol rozsda és enyészet rágja a járműveket, amelyekhez érdekes történetek kapcsolódnak.
Az Arizona Boneyard repülőgép roncstelep: A Davis-Monthan Légibázison található a 309-ik AMARG Légtér Karbantartó és Megújító Csoport. Az arizonai sivatagból 1430 focipályányi területet elfoglaló járműtemetőben 4200 légi jármű található. Ezek értéke nagyjából 35 milliárd dollár.A világ legnagyobb légierő temetőjét négy részre osztják. Az első az 1000-es kategória a megóvott, repülőképes légi járművekre utal. A 2000-es kategóriába az alkatrésznek jó járművek tartóznak. A 3000-es kategóriába a jó állapotban lévő gépek szerepelnek. A 4000-es kategóriába az idejétmúlt, múzeumi darabnak vagy hulladéknak szánt roncsok tartóznak.
A különböző kategóriák mindegyikébe több B-52-es bombázó tartózik. A legendás gépek azt követően kerültek a járműtemetőbe, hogy megszületett az 1991-es fegyvercsökkentési egyezmény Oroszországgal.
Arizona száraz klímája azért felel meg a temetőhöz, mert valamennyire megóvja a járműveket a pusztulástól. Az AMARG számára ez azért fontos, mert nem szeretnék feleslegesen elpazarolni a kormány pénzét, ráadásul még keresnek is azzal, hogy alkatrésznek eladják a kiszeparált légi járműveket. Az is növeli a bevételt, hogy a turisták idegenvezetővel nézhetik meg a járműtemetőt.
Chatillon erdei autótemető: A belga kisváros mély erdejében négy autótemető található, amelyekben több, mint 500 kocsit rág a rozsda. A mohával benőtt járművek eredetével kapcsolatban nincs egyetértés az emberek között.A legnépszerűbb városi legenda szerint az autótemető a II. Világháború után született, ugyanis az amerikaiak nem tudták elszállítani az autójukat, úgyhogy egyszerűen az erdőben hagyták azokat, majd az évek múlásával egyre több lett belőlük.
Egy másik történet arról szól, hogy egy elhagyatott roncstelep maradványairól van szó. Az autótemető legtöbb darabját az 1950-es és 1960-as években gyártották és gyűjtött darabok voltak. Sok roncsból hiányzik néhány alkatrész, köszönhetően a gyűjtőknek és a szuvenír vadászoknak. Az utolsó autótemetőt 2010-ben tisztították meg környezetvédelmi okok miatt.
Barry Roncstelep: 1955-ben állami kézbe került a Brit Vasúttársaság, ezért bejelentették, hogy kidobják az elavult szerelvényeket. A leselejtezés eredményeként nagyjából 650 ezer kocsi és 16 ezer gőzmozdony vált feleslegessé.Mivel ezt a rengeteg járművet a társaság nem tudta hova tenni, ezért sok vonatot magán hulladéktelepeknek adtak el. Ezek között volt a Woodham Brothers hulladéktelepe, a dél-wales-i Barry-ben.
Nem sokkal a szállítás után bezúzták a gőzmozdonyokat, ám 1965 őszén Dai Woodham tulajdonos úgy döntött, hogy inkább a hulladéktermelés könnyebb részére fókuszál, úgyhogy a kocsikat tette hulladékká.
A rozsdás gőzmozdonyokat kint hagyták a szabad ég alatt, ez pedig felkeltette a turisták érdeklődését, így hamarosan látványossággá vált a roncstemető. A gőzmozdony rajongói nem sokkal később rájöttek, hogy a társaságnak köszönhetően fennmaradtak a ritka mozdonyok. Az országban elkezdték ezeket hozzáférhetővé tenni, de a legtöbb modell eltűnt.
Az első megmentett gőzmozdony 1968 szeptemberében hagyta el a roncstelepet, majd az 1970-es években folytatódott a mozdonyok életre keltése. A szorgos munkának köszönhetően 213 gőzmozdonyt mentettek meg Dai legnagyobb meglepetésére. Az utolsó jármű 2013-ban hagyta el Barry-t.
Az 1994-ben elhunyt Dai nagyon büszke volt a gyűjteményére, ahogy arra is, hogy sikerült megmentenie a mozdonyokat a jövő generációjának. Napjainkban több Barry-ből származó gőzmozdony jár Nagy-Britanniában, a kifejezetten számukra fenntartott vonalakon.
Szovjet tengeralattjárók a Kola Félszigeten: A szovjet tengeralattjáró temetőt a Nezamenaja Medencében, a Sarkkörön belül, észak Oroszországban találhatjuk meg. A gyűjtemény első darabjai azok az 1970-es években használt katonai tengeralattjárók voltak, amelyek közül sok nukleáris meghajtású.Ezeket azért hagyták ilyen egyszerűen az elhagyatott Kola Félszigeten, mert a szovjet hajógyárakat lefoglalta az, hogy teljesítsék az új megrendeléseket és összegyűjtsék a régieket. A járműtemetőbe engedély nélkül nem lehet belépni, emiatt a területről csak korlátozott mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre.
A szovjet tengeralattjárókkal kapcsolatos legismertebb tény az, hogy az 1990-es években némelyik roncsot bezúzták a vízszennyezés miatt, de a Google Earth szerint még minimum hét tengeralattjáró ázik a vízben.
Nouadhibou Hajótemető: Közel 100 ezer ember él Nouadhibou, ami a második legnagyobb város Mauritániában, ami a világ legszegényebb nemzete. Nouadhibou kikötőjében egy széles öböl található, ami kiváló a hajók számára ráadásul itt találhatóak a legjobb halászó helyek. A helyiek a vasércet a kikötőn keresztül exportálják.Az 1980-as években az emberek rászoktak arra, hogy az öbölben hagyták a lepusztult hajókat amelyek között akad egyszerű halászhajó, de luxus vízi jármű is. A sekély vízben rozsdásodó hajók egyik legnagyobbika a 2003-ban zátonyra futott United Malika, ami anno rengeteg halat szállított.
A United Malika 17 fős legénységét a haditengerészet mentette meg. A hajót 2003 óta senki se használta. Miután további intézkedéseket vezettek be a lerakodások megakadályozása érdekében, ezért megnőtt az elhagyatott hajók száma.
A roncsokat ma a halak használják ivóhelyként, illetve a halászok gyakran a félig elsüllyedt hajók között feszítik ki a hálójukat. A kormány most azt fontolgatja, hogy a hajókat mesterséges zátonyként fogják használni a mélyebb vizekben, csakhogy a terv 2001-ben jelent meg, de még most, 2016-ban se történt komoly előrelépés az ügyben.
Bolívia mozdonytemetője: A Salar de Uyuni, a világ legnagyobb só mezeje magasan az Andokban, Bolívia délnyugati részén található. 1888-ban fellendült a helyi bányaipar, ezért brit mérnököket kértek fel arra, hogy építsenek ki egy vasúthálózatot, ami nyúljon le a Csendes Óceánig.A munka nem volt könnyű, mert a helyi Aymara bennszülöttei folyamatosan szabotálták a terv megvalósítását, ugyanis aggódtak, hogy a vasút veszélyezteti az életüket. A vasúthálózat végül 1892-ben készült el.
A bányaipar az 1940-es években bedőlt, mert az ásványi erőforrások kimerültek, emiatt a vasútra se volt többé szükség. Sok gőzmozdonyt egyszerűen otthagytak a sós kietlenségben. A mozdonytemető még ma is kísérteties látvány, ahogy a napfény megcsillan az Egyesült Királyságban gyártott gőzmozdonyokon.
Mivel se kerítés, se őrök nem vigyáznak a a roncsokra, ezért azoknak a fém alkatrészeit már ellopták. A tolvajok kontárkodásának köszönhetően a vonatok belseje a környező területen hevernek szerteszét. Az új tervek szerint múzeum lesz a járműtemetőből, de a vonatok sorsa a helyiek és a természet kezében van.
A csernobili katasztrófa járművei: Mind jól ismerjük a csernobili nukleáris katasztrófát, ami során nemcsak az embereket és az épületeket érte sugárzás, hanem a járműveket is, amelyeket a tűzoltáshoz és a kimenekítéshez használtak. Az tragédia óta hatalmas roncstelepeken helyezték el a járművek nagy részét. Ezek egyik legnagyobbja Rassokha-ban található.Nem minden csernobili jármű került azonban roncstemetőbe, ugyanis azokat a tűzoltóautókat, amelyek elsőként érkeztek a helyszínre, mélyen a föld alá temették. A roncstelep közepén többségében tűzoltó helikopterek találhatók. Ezek legénységét közvetlenül érte a sugárzás, aminek ellenére sok helyi megpróbálta ellopni a fém alkatrészeket.
Oranjemund Gyémánt járműroncstelep: Namibiában található a kisváros, ami a Namdeb társaság kezében van. A társaság összeköti a namíbiai kormányt és a De Beers gyémánt kartellt. A Narancs Folyó torkolatához közeli Oranjemund hatalmas gyémánt tartalékkal rendelkezik, ezért a terület rendkívül szigorú ellenőrzés alatt áll. A fegyveres őrök fáradhatatlanul járőröznek, és senkit se engednek ki a reptér forgóajtaján, ha az illetőnek nincs engedélye. Ha pedig valaki jogosulatlanul gyémántot birtokol, az 15 évre börtönbe kerül.Oranjemund hatalmas föld munkagép-flottával rendelkezik. Ez a második legnagyobb az USA hadserege után. Amikor egy jármű belép a területre, akkor az többé nem távozhat, mert ezzel is a gyémántcsempészetet akarják megakadályozni.
Az itt található roncstemetőben az 1920-as években készült és II. világháborús tankok hevernek. Ezekkel korábban homokot toltak. A cég munkatársai szívesen megmutatják a roncsokat, de fényképezni szigorúan tilos.
RAF (Royal Air Force - Királyi Légierő) Folkingham: Az Egyesült Királysághoz tartózó Lincolnshireben található a repülőtér, amit 1940-ben azért nyitottak meg, hogy „csali” legyen a RAF Spitalgate számára. A tökéletes csalétek megteremtése érdekében hamis gépekről és személyzetről is gondoskodtak 1944-ig, amikor az USA átvette az ellenőrzést.A repülőtéren Douglas C-47 Dakota gépek állomásoztak. Ezek a légi járművek a Normandiai Partraszállásnál tettek jó szolgálatot. A bázist 1945 áprilisában visszakapta a RAF, majd 1947-ben bezárták. Ezt követően a Brit Motorverseny Forma 1-es csapata használta a tesztelésekhez.
1959-ben a légierő ismét birtokba vette a területet, hogy itt használják a Thor termonukleáris rakétákat. 1963-ban ismét bezárták, majd mezőgazdasági területként értékesítették. Napjainkban Nelson M. Green & Sons Ltd. tulajdona.
A cég arra használja a régi repülőteret, hogy itt pihenhessen több száz jármű és az alkatrészek. A roncsok között akadnak Caterpillar bulldózerek, üzemanyag utántöltő teherautók, daruk, traktorok, régi katonai teherautók, és páncélozott járművek a II. Világháborúból. Ugyancsak itt található egy DUKW kétéltű jármű, amit egy partraszállás alkalmával használtak. A roncstemetőben az három helyiség is felfedezhető, ahol a Thor rakétákat tárolták.
Egy motorbicikli roncstelep New York állam távoli részén: A motorosok körében igencsak népszerű volt a New York államban lévő Lockport Eerie Csatornáján belül található régi raktárház, amit egyszer egy Kohl nevű ember vett meg. Az illető valószínűleg motorbiciklikkel kereskedett.Kohl felvásárolta az olcsó japán motorokat, elhalálozott kereskedők készleteit. Ennek a gyakorlatnak köszönhető, hogy rengeteg járművet halmozott fel. Kohl 1970-ben vette meg a raktárházat azért, hogy legyen hova tennie a gyűjteményét.
A férfi 2002-ben, 80 évesen meghalt. Ezt követően egy csak Frank néven ismert vásárló vette meg a helyet, ahol céget alapított. A raktárházat motorbicikli alkatrészek értékesítésére használta. Az épületet nem az állam újította fel, Frank pedig nem tudta igazolni a javítás költségeit.
Eközben a hatóság senkit se engedett be a raktárházba, hogy megnézhesse a gyűjteményt. 2010 novemberében a motorbiciklik jó része eltűnt, sokuk a szeméttelepen kötött ki. A motortemetőről először 2010 áprilisában kerültek elő képek.
A rajongók közül, aki tehette, elment, hogy motorbicikliket és alkatrészeket vegyen, amíg még lehet. A motortemetőről Chris Seward fotós készített fényképeket. Ő azt mondta, hogy ez volt a leghátborzongatóbb, legfurcsább hely, ahol valaha megfordult.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások