Magyar étkezési szokások, amiktől kiborulnak a külföldiek
Mákos tészta, édes túró, zsír és belsőségek minden mennyiségben.
Magyarként teljesen természetes, hogy vajas kenyeret eszük hagymával, az ebéd a levessel kezdődik, és abban sincs semmi furcsa, hogy szeretjük a pacalt. A nyugatról érkező külföldiek számára azonban mindez furcsa, sőt, olykor felháborító.
A magyar konyha természetesen nem borít ki mindenkit, hiszen a külföldiek között is akadnak olyan nyitott emberek, akik szívesen megkóstolják a különleges fogásokat, ahogy az sem ritka, hogy egy született magyar tolja félre a pörköltet, mert a világért sem enné meg. A következő lista éppen ezért szubjektív.
Szinte mindenbe tejfölt teszünk: A külföldiek számára az első felfedezések között szerepel az, hogy a magyarok imádják a tejfölt. Ennek oka, hogy meg sem tudjuk számolni, hogy mennyi olyan ételünk van, aminek az alapja a tejföl, ráadásul ezeken kívül is akad több fogás, amibe „csak úgy” teszünk. Mindegy, hogy csirkepaprikás, lángos, palacsinta, túrós tészta, esetleg kenyér, szinte biztos, hogy teszünk rá tejfölt.
A rengeteg leves: hideg, édes, színes: Nyugodtan kijelenthetjük, hogy „leveses” népség a magyar, mert több országhoz viszonyítva itt fogy a legtöbb ebből a fogásból. Ezzel nincs is bajuk a külföldieknek, ám azon kiborulhatnak, ha egy hideg, édes, rózsaszín lét tesznek eléjük. Valószínűleg azt megértenék, ha desszertnek kapnák.
Ha főzünk, akkor szinte mindegy, hogy miről van szó, a kiindulás: zsiradék+hagyma: Nekünk már fel sem tűnik, de a külföldiek egységesen rá tudnak csodálkozni arra, hogy minden étel készítését azzal kezdjük, hogy olajban, vagy zsírban megpirítjuk a hagymát.
Még a kenyérhez is kenyeret eszünk: Legtöbbször minden főételnek van körete, de ennek ellenére a magyarok többsége egy karéj kenyeret is elfogyaszt a fogás mellé. A külföldiek ezen főleg akkor csodálkoznak, ha az étel mellett olyan dolog szerepel, például párolt zöldség, ami az ő kultúrájukban köretnek minősül, emellett azt sem értik, hogy leveshez minek kenyér.
Belsőségek minden mennyiségbe: pacal, vese-velő, kakashere pörkölt: Egy előkelő nyugati számára a húsfogyasztás megáll a comb, szárny magasságában, ezért egy csirkelábbal, zúza pörkölttel kikergethetjük az országból. Természetesen a pacal, vese-velő, kakashere, kocsonya, disznóköröm ugyanilyen hatást keltenek.
Mákos tészta, a kábítószeres étel: Magyarországtól nyugatra tiltólistás étel a mák, mert a neve teljesen összefonódott az ópiummal, illetve az ebből készített heroinnal, emiatt érthető, ha a nyugatról érkező szeme elkerekedik, ha leteszünk elé egy tányér mákos tésztát.
Mindegy, hogy kenyérre kenve, vagy szalonnának nevezve, kockákra darabolva, de megesszük a szilárd, tömbösített zsírt: A szalonnát nyugaton is ismerik, de baconként, ezért a külföldiek megdöbbenhetnek, hogy a magyarok képesek megenni a szinte teljesen húsmentes, 100 százalékos zsírból álló fehér szalonnát. A zsíros kenyér és a disznótepertő egy fokkal sem érthetőbb, sőt az még nagyobb rejtély számukra.
Paprika nélkül nem étel az étel: Több magyar fogás elmaradhatatlan része a friss paprika. Elég csak a lecsóra, vagy a darált, őrölt fűszerpaprikára gondolnunk. Ha külső szemmel nézzük, akkor tényleg rengeteg paprikát használunk, tehát el kell fogadnunk, ha a külföldiek azt mondják, hogy a magyar konyha alapja a zsír-hagyma-paprika szenthármasság.
A disznótorok válogatott finomságai: hagymás vér, véres hurka, disznósajt: A disznóvágás egy igazi esemény a magyarok számára, hiszen ilyenkor összegyűlik a család, barátok, ismerősök, szomszédok.
A finom lelkű külföldieknek azonban barbár mészárszéknek tűnik a disznóvágás, de akkor akadnak ki csak igazán, ha megtudják, hogy egy-egy ilyen alkalommal milyen fogások kerülnek az asztalra. Vannak, akik képtelenek elfogadni, hogy létezik hagymás vér, és ezt van, aki megeszi.
Túró, ráadásul édesen: A jellegzetes rögös, sovány túró is a magyar konyha sajátossága, hiszen a Kárpát-medencén kívül nem sokan ismerik. A külföldiek számára már az is gyanús, hogy ilyesmit eszünk, ám azt képtelenek megérteni, hogy van, amikor a túróhoz cukrot, sőt, olykor csokoládét is teszünk.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Magyarként teljesen természetes, hogy vajas kenyeret eszük hagymával, az ebéd a levessel kezdődik, és abban sincs semmi furcsa, hogy szeretjük a pacalt. A nyugatról érkező külföldiek számára azonban mindez furcsa, sőt, olykor felháborító.A magyar konyha természetesen nem borít ki mindenkit, hiszen a külföldiek között is akadnak olyan nyitott emberek, akik szívesen megkóstolják a különleges fogásokat, ahogy az sem ritka, hogy egy született magyar tolja félre a pörköltet, mert a világért sem enné meg. A következő lista éppen ezért szubjektív.
Szinte mindenbe tejfölt teszünk: A külföldiek számára az első felfedezések között szerepel az, hogy a magyarok imádják a tejfölt. Ennek oka, hogy meg sem tudjuk számolni, hogy mennyi olyan ételünk van, aminek az alapja a tejföl, ráadásul ezeken kívül is akad több fogás, amibe „csak úgy” teszünk. Mindegy, hogy csirkepaprikás, lángos, palacsinta, túrós tészta, esetleg kenyér, szinte biztos, hogy teszünk rá tejfölt.
A rengeteg leves: hideg, édes, színes: Nyugodtan kijelenthetjük, hogy „leveses” népség a magyar, mert több országhoz viszonyítva itt fogy a legtöbb ebből a fogásból. Ezzel nincs is bajuk a külföldieknek, ám azon kiborulhatnak, ha egy hideg, édes, rózsaszín lét tesznek eléjük. Valószínűleg azt megértenék, ha desszertnek kapnák.
Ha főzünk, akkor szinte mindegy, hogy miről van szó, a kiindulás: zsiradék+hagyma: Nekünk már fel sem tűnik, de a külföldiek egységesen rá tudnak csodálkozni arra, hogy minden étel készítését azzal kezdjük, hogy olajban, vagy zsírban megpirítjuk a hagymát.
Még a kenyérhez is kenyeret eszünk: Legtöbbször minden főételnek van körete, de ennek ellenére a magyarok többsége egy karéj kenyeret is elfogyaszt a fogás mellé. A külföldiek ezen főleg akkor csodálkoznak, ha az étel mellett olyan dolog szerepel, például párolt zöldség, ami az ő kultúrájukban köretnek minősül, emellett azt sem értik, hogy leveshez minek kenyér.
Belsőségek minden mennyiségbe: pacal, vese-velő, kakashere pörkölt: Egy előkelő nyugati számára a húsfogyasztás megáll a comb, szárny magasságában, ezért egy csirkelábbal, zúza pörkölttel kikergethetjük az országból. Természetesen a pacal, vese-velő, kakashere, kocsonya, disznóköröm ugyanilyen hatást keltenek.Mákos tészta, a kábítószeres étel: Magyarországtól nyugatra tiltólistás étel a mák, mert a neve teljesen összefonódott az ópiummal, illetve az ebből készített heroinnal, emiatt érthető, ha a nyugatról érkező szeme elkerekedik, ha leteszünk elé egy tányér mákos tésztát.
Mindegy, hogy kenyérre kenve, vagy szalonnának nevezve, kockákra darabolva, de megesszük a szilárd, tömbösített zsírt: A szalonnát nyugaton is ismerik, de baconként, ezért a külföldiek megdöbbenhetnek, hogy a magyarok képesek megenni a szinte teljesen húsmentes, 100 százalékos zsírból álló fehér szalonnát. A zsíros kenyér és a disznótepertő egy fokkal sem érthetőbb, sőt az még nagyobb rejtély számukra.
Paprika nélkül nem étel az étel: Több magyar fogás elmaradhatatlan része a friss paprika. Elég csak a lecsóra, vagy a darált, őrölt fűszerpaprikára gondolnunk. Ha külső szemmel nézzük, akkor tényleg rengeteg paprikát használunk, tehát el kell fogadnunk, ha a külföldiek azt mondják, hogy a magyar konyha alapja a zsír-hagyma-paprika szenthármasság.
A disznótorok válogatott finomságai: hagymás vér, véres hurka, disznósajt: A disznóvágás egy igazi esemény a magyarok számára, hiszen ilyenkor összegyűlik a család, barátok, ismerősök, szomszédok.A finom lelkű külföldieknek azonban barbár mészárszéknek tűnik a disznóvágás, de akkor akadnak ki csak igazán, ha megtudják, hogy egy-egy ilyen alkalommal milyen fogások kerülnek az asztalra. Vannak, akik képtelenek elfogadni, hogy létezik hagymás vér, és ezt van, aki megeszi.
Túró, ráadásul édesen: A jellegzetes rögös, sovány túró is a magyar konyha sajátossága, hiszen a Kárpát-medencén kívül nem sokan ismerik. A külföldiek számára már az is gyanús, hogy ilyesmit eszünk, ám azt képtelenek megérteni, hogy van, amikor a túróhoz cukrot, sőt, olykor csokoládét is teszünk.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások