Miért olvasnak az emberek negatív cikkeket?
„A negatív reklám is reklám” – szokták mondani. Sőt! Gyakran még nagyobb „hűha” érzést kelt az emberben, mint egy pozitív. Átadják másoknak (természetes személyeknek vagy a külföldi sajtónak), többen beszélnek róla, akár napokig, hetekig.
Hiszen az nem unalmas, nem mindennapi.
A világháló révén az emberek hozzáférnek egy kollektív tudásbázishoz, s napi rutinjaikhoz, életszemléletükhöz, döntéseikhez igénybe vehetik a kiapadhatatlan információk tömkelegét. Elég egy-két szabad óra, egy kis barangolás a nano-térben, és máris magunkba szívjuk a nap pozitív, illetve negatív történéseit.
De bizony, bármennyire is nem szeretnénk, a médiumok, köztük az online portálok vezető hírei többnyire negatív polaritásúak. Lehetetlen, hogy az ember szeme ne akadjon meg egy hatásos headline-on, ami fel ne keltené az érdeklődését. Talán a kíváncsiság vagy a tudásszomj csillapítása, a realitásban való élés a fő mozgató erő.
És persze az információk továbbadása, hiszen így imponálhatunk másoknak a megszerzett tudással. A külföldi sajtó is szíves-örömest jelentet meg nemzetünkről negatív hangvételű cikkeket. A Nézőpont Intézet Médiaműhely Magyarország 2012-es megjelenését vizsgálta a világsajtóban. Megdöbbentő az az adat, miszerint a megjelent 3659 média-megjelenések csupán 5,8 százaléka volt hazánkra nézve pozitív. A külföldi olvasók pedig „előszeretettel” olvassák, nézik ezeket, legalább addig is elfelejtkeznek saját nemzetük problémáiról…
Kis hazánkban is ez lenne a helyzet? „Úgyis annyi gondom van, kevés a fizetés, a gyerekek állandóan sírnak, a férjem éjszakáig dolgozik (ha épp nem munkanélküli)”- egy pesszimista ember hozzáállása. Kikapcsolódásra van szükségünk, és arra, hogy kicsit kilépjünk saját életünkből - hogy kicsit elfelejthessük szürke hétköznapjainkat. A negatív hírek vagy egy kollektívára vonatkoznak, vagy egy individuumra. De legfontosabb szerepe abban rejlik, hogy megkönnyebbüljünk. Azért, mert tudjuk, hogy vannak mások is, akikkel egy cipőben járunk. Akiknek ugyanolyan gondjai vannak, mint nekem. És talán ez az, ami erőt ad nekünk a folytatáshoz...
Hozzászólások