Az Y-generáció felé fordul a berlini magyar kulturális intézet
Az alkotói folyamatra összpontosító, környezetével és a világ változásával párbeszédet folytató és a digitális átalakulással megjelent Y-generációra támaszkodó "interdiszciplináris kreatív központként" kívánja működtetni a külföldi magyar kulturális intézetek hálózatának berlini tagját, a Collegium Hungaricum Berlint (CHB) az intézmény igazgatója, Kopek Gábor.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) korábbi rektora az MTI-nek elmondta, hogy az intézet eddigi történetének "legprogresszívebb és legvilágosabb" időszaka az alapítás korszaka - az 1920-as évek közepe.
Az alapítók, felismerve a nemzeti kulturális értékek nemzetközi "láthatóságának" jelentőségét, az adott, progresszív társadalmi közegben létrehozott szerves kapcsolódással ma is érvényes programot adtak a Collegium Hungaricumoknak. Az intézetek azonban nem lehetnek statikusak, nem közvetíthetik "szellemi végállomásként" ugyanazt ugyanúgy, mint hosszú évtizedekkel ezelőtt - hangsúlyozta Kopek Gábor.
Rámutatott, hogy a külföldi magyar kulturális képviseletekhez hasonló hálózatok világszerte "komoly identitászavarral" küzdenek, még olyan országok esetében is, amelyek nyelve világnyelv.
Az identitásválság a többi között annak tulajdonítható, hogy a szélesebb - politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális - környezet "mindennek mondható, csak rendezettnek és biztonságosnak nem", és annak is van szerepe, hogy hosszabb időtávot tekintve folyamatosan csökken a finanszírozás, ami szintén globális, nem csak magyar jelenség.
A fő probléma azonban "a befogadói oldal nagyon erős átrendeződése", ami a "digitalizmus korának" fejleménye.
A "befogadói attitűd", hozzáállás egészen más, mint akár 20 évvel ezelőtt, így nem lehet sem ugyanazokkal a tartalmakkal, sem ugyanazokkal az eszközökkel elérni a befogadói közeget és tartós "láthatóságra" szert tenni. Ezért megkérdőjeleződnek a kulturális képviseletekben mélyen beágyazódott és amúgy komoly értéket képviselő rutinok, megszokások.
Elég csak meggondolni, hogy mit jelent a könyvtár a 19. században és mit jelent a 21. században. "Lehet minderről nem tudomást venni, de attól nem lesz jobb" - mondta Kopek Gábor.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni a kulturális képviselet "lokalitását" sem, gondoskodni kell arról, hogy tevékenysége versenyképes legyen saját környezetében. Ebből a szempontból Berlin különösen nehéz terep.
Németország és azon belül Berlin ugyanis az aranykorként is emlegetett 1920-as évekhez hasonló korszakát éli. "Mindenki itt akar lenni, vagy legalább egyszer látszódni akar" - emelte ki a CHB igazgatója.
Ehhez Kopek Gábor szerint a magyar-német kapcsolatokon túl nemzetközileg is "értelmezhetővé" kell válnia a CHB tevékenységének.
Mint mondta, irtózik a kultúrház műfajától, vagyis attól, hogy "konzervanyagok bemutatásával fogalmazzuk meg magunkat, és - pusztán az intézmény önadminisztrációja miatt - középszerű történeteket mutassunk be, amelyek az adott város társadalmi közegében súlytalanok maradnak".
"Ezt nagy ívben el akarjuk kerülni, akár a saját helyzetünket nehezítve ezzel" - húzta alá Kopek Gábor.
A CHB a kiemelkedő magyarországi kulturális értékeket a helyi "természetes közegben" akarja megmutatni, kiállítani, olyan múzeumi, galériai, színházi kapcsolatrendszerbe becsatornázva, amelynek révén a helyiek "látják is ezeket az értékeket, vagyis a természetes közönség, látogatottság szinte automatikusan biztosított".
A CHB ennek megfelelően kreatív központként, "produkciós házként" működik, ami interdiszciplinaritást, műfaji határokon való átlépést feltételez. Erre a folyamatalapú működésre példa a CHB és a világhírű berlini művészeti és kommunikációs ügynökség, az ART+COM januárban indított, az intézmény falai között működő médialaborja, amelyben "folyamatosan zajlik az Y-generáció jelenléte és a gondolkodás arról, hogy mire való mindaz, ami körülvesz minket, mit gondolunk a fenntarthatóságról, a közös emberi létezésről".
Az "érték és a szépség" ebben a párbeszéd, az együttlét és az "együtt csinálás", és fontos szempont a magyar és a német partnerek "összevezetése", hogy a két kulturális közeg "lássa egymást és képes legyen az együttműködésre". A CHB lehetőséget akar adni a Magyarországon megjelenő kreativitásnak és a hazai Y-generációnak, hozzájárulva ahhoz, hogy magyarországi kreatívok kiterjeszthessék jelenlét-alapú kapcsolathálójukat Németországban - mondta az intézet vezetője.
Hangsúlyozta, hogy a párbeszéd az Y-generációval nem mások kizárását jelenti, csupán azt mutatja, hogy "értjük, legalábbis reméljük, hogy értjük, hogy hol kell keresni a problémákat és miben kell képben lenni".
Rámutatott, hogy a "bájtok kora" alapvető változás a világban, és ennek jelentőségének, mélységének megértése sokkal lassabban halad, mint a digitalizáció révén kialakult új technológiák használatának gyakorlata.
Kopek Gábor hangsúlyozta, hogy tevékenységük alapelve a professzionalizmus, amihez elengedhetetlennek tartja az önbizalmat. Magyarországon sok mindent gátol az önismeret és az önbizalom hiánya, holott a magyaroknak minden adottságuk megvan az egyenrangú párbeszédre.
"Nem vagyunk mi tehetségesebbek másoknál, de vagyunk olyan tehetségesek, mint mások" - mondta Kopek Gábor.
MTI
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) korábbi rektora az MTI-nek elmondta, hogy az intézet eddigi történetének "legprogresszívebb és legvilágosabb" időszaka az alapítás korszaka - az 1920-as évek közepe.
Az alapítók, felismerve a nemzeti kulturális értékek nemzetközi "láthatóságának" jelentőségét, az adott, progresszív társadalmi közegben létrehozott szerves kapcsolódással ma is érvényes programot adtak a Collegium Hungaricumoknak. Az intézetek azonban nem lehetnek statikusak, nem közvetíthetik "szellemi végállomásként" ugyanazt ugyanúgy, mint hosszú évtizedekkel ezelőtt - hangsúlyozta Kopek Gábor.
Rámutatott, hogy a külföldi magyar kulturális képviseletekhez hasonló hálózatok világszerte "komoly identitászavarral" küzdenek, még olyan országok esetében is, amelyek nyelve világnyelv.
Az identitásválság a többi között annak tulajdonítható, hogy a szélesebb - politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális - környezet "mindennek mondható, csak rendezettnek és biztonságosnak nem", és annak is van szerepe, hogy hosszabb időtávot tekintve folyamatosan csökken a finanszírozás, ami szintén globális, nem csak magyar jelenség.
A fő probléma azonban "a befogadói oldal nagyon erős átrendeződése", ami a "digitalizmus korának" fejleménye.
A "befogadói attitűd", hozzáállás egészen más, mint akár 20 évvel ezelőtt, így nem lehet sem ugyanazokkal a tartalmakkal, sem ugyanazokkal az eszközökkel elérni a befogadói közeget és tartós "láthatóságra" szert tenni. Ezért megkérdőjeleződnek a kulturális képviseletekben mélyen beágyazódott és amúgy komoly értéket képviselő rutinok, megszokások.
Elég csak meggondolni, hogy mit jelent a könyvtár a 19. században és mit jelent a 21. században. "Lehet minderről nem tudomást venni, de attól nem lesz jobb" - mondta Kopek Gábor.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni a kulturális képviselet "lokalitását" sem, gondoskodni kell arról, hogy tevékenysége versenyképes legyen saját környezetében. Ebből a szempontból Berlin különösen nehéz terep.
Németország és azon belül Berlin ugyanis az aranykorként is emlegetett 1920-as évekhez hasonló korszakát éli. "Mindenki itt akar lenni, vagy legalább egyszer látszódni akar" - emelte ki a CHB igazgatója.
Ehhez Kopek Gábor szerint a magyar-német kapcsolatokon túl nemzetközileg is "értelmezhetővé" kell válnia a CHB tevékenységének.
Mint mondta, irtózik a kultúrház műfajától, vagyis attól, hogy "konzervanyagok bemutatásával fogalmazzuk meg magunkat, és - pusztán az intézmény önadminisztrációja miatt - középszerű történeteket mutassunk be, amelyek az adott város társadalmi közegében súlytalanok maradnak".
"Ezt nagy ívben el akarjuk kerülni, akár a saját helyzetünket nehezítve ezzel" - húzta alá Kopek Gábor.
A CHB a kiemelkedő magyarországi kulturális értékeket a helyi "természetes közegben" akarja megmutatni, kiállítani, olyan múzeumi, galériai, színházi kapcsolatrendszerbe becsatornázva, amelynek révén a helyiek "látják is ezeket az értékeket, vagyis a természetes közönség, látogatottság szinte automatikusan biztosított".
A CHB ennek megfelelően kreatív központként, "produkciós házként" működik, ami interdiszciplinaritást, műfaji határokon való átlépést feltételez. Erre a folyamatalapú működésre példa a CHB és a világhírű berlini művészeti és kommunikációs ügynökség, az ART+COM januárban indított, az intézmény falai között működő médialaborja, amelyben "folyamatosan zajlik az Y-generáció jelenléte és a gondolkodás arról, hogy mire való mindaz, ami körülvesz minket, mit gondolunk a fenntarthatóságról, a közös emberi létezésről".
Az "érték és a szépség" ebben a párbeszéd, az együttlét és az "együtt csinálás", és fontos szempont a magyar és a német partnerek "összevezetése", hogy a két kulturális közeg "lássa egymást és képes legyen az együttműködésre". A CHB lehetőséget akar adni a Magyarországon megjelenő kreativitásnak és a hazai Y-generációnak, hozzájárulva ahhoz, hogy magyarországi kreatívok kiterjeszthessék jelenlét-alapú kapcsolathálójukat Németországban - mondta az intézet vezetője.
Hangsúlyozta, hogy a párbeszéd az Y-generációval nem mások kizárását jelenti, csupán azt mutatja, hogy "értjük, legalábbis reméljük, hogy értjük, hogy hol kell keresni a problémákat és miben kell képben lenni".
Rámutatott, hogy a "bájtok kora" alapvető változás a világban, és ennek jelentőségének, mélységének megértése sokkal lassabban halad, mint a digitalizáció révén kialakult új technológiák használatának gyakorlata.
Kopek Gábor hangsúlyozta, hogy tevékenységük alapelve a professzionalizmus, amihez elengedhetetlennek tartja az önbizalmat. Magyarországon sok mindent gátol az önismeret és az önbizalom hiánya, holott a magyaroknak minden adottságuk megvan az egyenrangú párbeszédre.
"Nem vagyunk mi tehetségesebbek másoknál, de vagyunk olyan tehetségesek, mint mások" - mondta Kopek Gábor.
MTI
Hozzászólások