Szabó Lőrinc átengedte a menyasszonyát Babits Mihálynak

A magyar irodalom legkülönlegesebb barátságai.Ahogy a nagy szerelmek, úgy a nagy barátságok is inspirálóan hatnak az írókra és a költőkre. Habár a baráti kötelékekről kevesebb irodalmi mű született, mint a szerelmekről, mégis több példa is akad arra, hogy egy költő versben mondta el a barátja iránti érzéseit.

A magyar irodalom legkülönlegesebb barátságai között akadt, amely élethosszig tartott, de arra is találhatunk példát, hogy a baráti önzetlenség vetett véget a kapcsolatnak.

Babits Mihály és Szabó Lőrinc: Szabó Lőrinc személyesen kereste fel az első verseivel a Nyugat főszerkesztőjét, a nála 17 évvel idősebb Babits Mihályt, aki a versek azonnali közlése helyett inkább bevezette a magyar irodalomba az ifjú költőt, akinek a mestere lett. Kettejük barátsága olyan erős lett, hogy úgy döntöttek, összeköltöznek azzal a feltétellel, hogy Szabó Lőrinc a lakhatásért cserében titkári feladatokat lát el a mentora mellett.

Később a két költő nem csak a lakáson osztozott, ugyanis 1919-ben megjelent náluk Tanner Ilona a verseivel. Babits rögtön a titkárához küldte a 21 éves lányt, akivel Szabó Lőrinc szívesen foglalkozott, hamarosan pedig megkérte a kezét.

A pár gyakran elhívta a programjaikra Babitsot, aki ebben az időben próbálta túltenni magát a Csinszkával való szakításán. Egy nap aztán Szabó Lőrinc azzal kereste meg a menyasszonyát, hogy kijelentette, mostantól nem ő, hanem Babits a vőlegénye.

Szabó Lőrinc a cseréről később így írt:

„Én mint mesteremet egyszerűen imádtam. Akkor az életemet feláldozni egyáltalán nem lett volna számomra áldozat. Minden örömének örültem, minden kínja az én kínom volt. Segíteni akartam rajta. (...) Nagy döntés előtt álltam, nagyot fordult velem a világ. Éreztem, most segíthetek, de ennek magam vagyok az ára.”

A különös történetben talán csak az a meglepőbb, hogy Tanner Ilona, a későbbi Török Sophie, elfogadta a cserét. Az esküvő után azonban hármójuk kapcsolata megváltozott, Szabó Lőrinc és Babits Mihály barátsága végül megszakadt.Petőfi Sándor és Arany János: A magyar irodalomban legendás Petőfi Sándor és Arany János barátsága, de nemcsak azért, mert koruk két kiemelkedő alakjáról van szó, hanem azért is, mert sok közös volt kettőjükben.

Ilyen közös vonás volt az, hogy mind a ketten kései gyerekek voltak, korán függetlenné váltak, kipróbálták a vándorszínészkedést és elneveztek róluk egy-egy kisbolygót. Ugyanakkor a barátságuk csupán két és fél évig tarthatott.

A magyar irodalom két híres alakja a Kisfaludy Társaság 1846-os pályázatának köszönhetően ismerhette meg egymást, ugyanis ezen Arany Toldija akkora sikert aratott, hogy a zsűri úgy döntött, hogy nem 15, hanem 20 arany lesz a fődíj.

Néhány hónappal később, 1847 februárjában, az akkor már befutott Petőfi úgy döntött, hogy levelet ír Aranynak, hogy őt és a Toldit méltassa, annak reményében, hogy barátok lehetnek. A levélben, amihez Arany Jánoshoz című költeményét mellékelte, a következő állt:

„Ma olvastam Toldi-t, ma írtam e verset, s még ma el is küldöm. Az »Életképek«-ben ki fog ugyan jőni, de én minél hamarabb akarom Önnek tudtára adni azon meglepetést, azon örömet, azon elragadtatást, melyet műve költött bennem. Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá!

Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokallta már látni, mint mártírkodnak milliók, hogy egypár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az aristokratiát!

Írjon Ön nekem, ha nem fogja restellni; írjon magáról, akármit, mindent, hány éves, nőtlen-e vagy házas, szőke-e vagy barna, magos-e vagy alacsony ... minden érdekelni fog.”

Arany nyomban válaszolt a költő kérdéseire, és a Válasz Petőfi Sándornak című versével hálálta meg a kedvességét. A következő levélváltásban már tegezni kezdték egymást, amit Petőfi így ajánlott fel: „Lelkem Aranyom! Nem veszed tán rossz neven, ha elhagyom az önözést” – írta Petőfi.

A két költő igazán kreatívan variálta a megszólításokat, amelyek között előfordult az aranyok Aranya, imádott Jankóm, „Aranyos” szájú szent „János” és a bájdús Jankóm is. Petőfi az utolsó levelét 1849. július 11-én adta fel, húsz nappal a feltételezett halála előtt.

Állítólag Arany 33 évvel későbbi halálához köze volt Petőfinek, ugyanis a költő egy Petőfi-szobor avatásán fázhatott meg, ami tüdőgyulladáshoz vezetett.Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes: Minden barátságra igaz, hogy akkor a legszebbek, ha nem hiányzik belőlük a humor. Ezt bizonyítja Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső, akik mesterien ugratták egymást és másokat.

Kosztolányi és Karinthy kevéssel azután kötött barátságot, hogy Kosztolányi otthagyta az egyetemet. Ahogy akkoriban minden jelentős művész, úgy ők is kávéházakban töltötték az idejük nagy részét és írtak.

A két barát cselszövéseiről és bolondozásairól rengeteg anekdotát ismerünk. Ismert például, hogy szívesen beszélgettek utcalányokkal, telefonbetyárkodtak, egy időben pedig gyakran kaptak röhögőgörcsöt a temetéseken.

Ha éppen nem volt jobb ötletük, akkor Kosztolányi a következővel fordult a barátjához:

„Akármit mondsz, akármit írsz, te fogsz előbb meghalni.”

Karinthy erre mindig azt válaszolta, hogy Kosztolányi fog előbb meghalni, majd a „vitát” Karinthy zárta le azzal, hogy: „Fogadjunk egy tízesbe. Ha te halsz meg előbb, adsz nekem egy tízest.”

Kettejük barátsága annyira szoros volt, hogy nem egyszer összekeverték őket, amit az a történet is bizonyít, amely kétféleképpen terjedt el, egyikben Kosztolányi, a másikban Karinthy a főszereplő. Kosztolányi egyszer verset is írt a barátjának, ami a Nyár, nyár, nyár címet kapta.

A költemény nem sejtett semmi heccet, legalábbis akkor, ha az olvasó figyelmen kívül hagyja az ajánlás utasításait, miszerint össze kell olvasni a sorok első betűjét, amiből ez jön ki: Nyald ki a seggem, Karinthy.

Kosztolányi és Karinthy 51 évesen, de két év különbséggel halt meg.

(Forrás: divany.hu)