Könyvek alapján készült videojátékok

Kiváló adaptációk, amelyek napjainkban is megállják a helyüket.A könyvek nemcsak filmekhez nyújtanak remek alapanyagot, hanem a videojátékokhoz is, ám az csak időnként derül ki, hogy egy-egy ma is népszerű játék (vagy sorozat) valójában könyv-adaptáció.

Parasite Eve: Bár azt szokás mondani, hogy a könyv mindig jobb, mint az abból készült adaptáció, mégis ez a Parasite Eve esetében nem jelenthető ki, ugyanis annak angol nyelvű változatát olvashatatlan, kaotikus fércműnek nevezték a kritikák és a beszámolók. Azt nem lehet tudni, hogy ez a fordítás eredménye, vagy az eredeti verzió is ennyire rossz, de az biztos, hogy a történetben szerepel egy öntudatra ébredt mitokondrium, spermalopós nemi erőszak és egy alakváltó szupercsecsemő.

A könyvből készült játékok a Parasite Eve hivatalos folytatásai, amire gyakran hivatkoznak is, és jelentős szerepet kap bennük a sejtszervecskékben élő idegen nő, Eve. Az eltúlzott orvosi szöveget a remek játékmenet feledteti.

Az első adaptáció szerepjátékok és túlélő horror ötvözése, míg a második már inkább az akció felé hajlott, nagyon jó ötletekkel és csodás megvalósítással, viszont a harmadik játékról jobb nem beszélni...

Megami Tensei: Az Aya Nishitani által írt, sci-fi hangulatú ponyvaregényben a programozózseni Akemi Nakajima addig hackeli a PC-jét, amíg átjárót nem nyit a démonok világába. A könyv valószínűleg elég hamar a feledés homályába veszett volna, ha a Namcot nem dönt úgy, hogy megveszi a jogokat és készít belőle két labirintusjárós, démonos szerepjátékot. Bár a könyv angolul soha nem jelent meg, az mégis elérhető, ugyanis gyakorlásképp lefordította egy japán nyelvvizsgára készülő férfi.

A történetből készült két játék sem örvendett volna nagy népszerűségnek, ha a jogokat megvásároló Atlus később nem dolgozza össze és folytatja az SNES-en, aminek eredménye a Shin Megami Tensei lett, ami meglepő sikert aratott.

A kifejezetten vallásos elemeket tartalmazó játéksorozat, amiben például Yahweh egy manipulatív démonúr, sokáig nem kapott angol nyelvű megjelenést, de amikor csökkentették a vallásos elemeket, akkor a nemzetközi terjeszkedés is zöld utat kapott.

Ezután megjelent a modern Japánban játszódó alszéria, a Devil Summoner, majd a még sikeresebb Persona-sorozat.

Suikoden-sorozat: A könyv története dióhéjban annyi, hogy a végzet 108 csillaga (bebörtönzött démonok és szellemek) kiszabadul, aminek következményeként lassan összeáll egy 108 tagú törvényen kívüli banda, ami a korrupt kormányzat miatt kényszerül a fegyveres ellenállásra. Tehát a tábornokokból, művészekből és más tehetséges emberekből csapat képviseli a jó oldalt.

A regényből készült játék címe azért Suikoden, mert így kell olvasni a japán Shui Hu Zhuan szavakat. A program további kapcsolatai a könyvhöz a szereplőkben és a történetben rejlenek. Minden számozott Suikoden egy puccs után indul el, ahol váratlanul tróntalanná (tábornokok esetében hazátlanná) vált hősnek kell visszaszereznie valahogy a hatalmát és helyreállítania a békét.

A politikai csiki-csuki egyedivé teszi a sorozatot, ahogy az is, hogy a fő epizódokban mindig 108 tagot gyűjthet össze a játékos. Sajnos jelenleg úgy néz ki, hogy a Konami tavalyi irányváltása miatt soha nem fog elkészülni a régóta várt hatodik rész.Chaos Legion: Tow Ubukata 2002-ben megjelent, light novel kategóriájú könyve a Chaos Legion: Seisen Magun-hen különös sikert aratott, ugyanis manga vagy anime nem készült belőle, viszont a hét kötetes történet nyitányát a Capcom érdemesnek tartotta a feldolgozására.

A játékot gyakran érte az a vád, hogy egy Devil May Cry koppintás, mégis a Chaos Legion annál több és kevesebb is, de leginkább teljesen más, a katedrálisokat és a démonszerű ellenfeleket leszámítva. A klasszikus vagdalkozós játékot a varázslatok és egyre gyarapodó seregekben megidézhető, fejleszthető saját lények teszik izgalmasabbá.

Az utóbbi adta a játék és a könyv címét, és őket használta a főhős arra, hogy elterelje az ellenség figyelmét. A program egyetlen igazi negatívuma a nehézsége volt, viszont mindenkinek érdemes kipróbálnia, aki szereti az egyedi akciójátékokat.

I Have no Mouth and I Must Scream: Harlan Ellison 1967-ben írt novellája egy hatalomra törő szuperszámítógépről szól, ami elpusztítja az emberiséget, kivéve öt embert, akiket azért hagy életben, hogy az örökkévalóságig kínozza őket. Ezt annyira komolyan veszi, hogy amikor a foglyok közel járnak a halálhoz, akkor meggyógyítja őket, így az emberek egyetlen célja az lesz, hogy megöljék magukat.

A történetből a Cyberdreams készített játékot, méghozzá úgy, hogy nem egy ellenállós vagy előzménysztoris programot készítettek, hanem az öt túlélőre támaszkodva alakították ki a játék fejezeteit, amelyekben az ő elég sötét háttértörténetüket derítheti fel a játékos.

A játék készítői komolyan vették a komor hangulatot. Ezt bizonyítja, hogy az egyik karakterről kiderül, hogy náci kutatóorvos, annak minden ocsmány következményével (őt kivágták a német verzióból, ami így végigjátszhatatlanná vált, mivel a szereplőre szükség van az utolsó fejezetben).

Spec Ops: The Line: A Joseph Conrad által írt Heart of Darkness (magyarul: A sötétség mélyén) című könyv arról szól, hogy milyen borzalmas lehet az emberi lélek, amit a Kongói Szabadállamot terrorban tartó belgák kegyetlenségén keresztül mutat be az író. Nagyon egyszerűen úgy lehetne összefoglalni a könyv tartalmát, hogy „a háború mindenkiből kihozza a vadállatot”.

A könyvből készült leghíresebb játék az Apokalipszis most, ami ugyan áthelyezte a történetet Vietnamba és átkeresztelte a karaktereket, mégis a Marlon Brando által alakított Kurtz ezredes viselkedése nagyszerűen átadja az eredeti mondanivalót.

Az addig egyéniséget nélkülöző kommandós sorozat legújabb része nagyjából ugyanezt tette, ugyanis a történetet átültették a közeljövőbe, a homokviharok által elpusztított Dubai-ba, de a háború borzalmai ugyancsak középponti szerepet kapnak a játék utolsó harmadára.

Romance of the Three Kingdoms: Magyarul nem jelent meg a Kína egyik aktív időszakáról szóló regény, amiben az egyre jobban gyengülő Han-dinasztiát felváltotta három, a hatalomért állandó küzdelmet folytató királyság, ami után jött az újraegyesítés.

Mivel a könyvben közel ezer meghatározó történelmi személy szerepel, ezért nem könnyű követni a cselekményt, ám mégis ez a regény Ázsia egyik legfontosabb irodalmi műve, amit több játék is feldolgozott, így például a Dynasty Warriors, a Kessen és a Dynasty Wars szériák.

A játékmenet, ami messziről hasonlít a Civilization és a Total War sorozatokhoz, kisebb léptekben, nagyobb mélységekben, látványos csaták nélkül dolgozza fel a történelmet. Aki úgy érzi, hogy szívesen töltene több száz órát a kínai családok politikai játszmáival, a városok mikromenedzselésével és a többfrontos háborúkkal, az bátran próbálja ki az angol nyelven is elérhető Romance of the Three Kingdoms XIII-at.Enslaved: Odyssey to the West: A magyarul Nyugati utazás címen megjelent regény egy, az angol fordításban Tripitaka nevű szerzetesről szól, aki egy könyvért utazik nyugatra a veszélyes vidéken, ahol a biztonsága érdekében, testőröket fogad, néha zsarolással, köztük a majomkirály Sun Wukongot is.

A regényből készült játék főszereplője Tripitaka, aki itt már Trip, egy vöröshajú lány, és egy Monkey gúnynevű harcos. A világ nem a misztikus VII. századi Kína, hanem a Föld sötét jövője, ahol a még életben maradt néhány ember rabszolgasorba kényszerült, a világ felett pedig a robotok vették át a hatalmat.

A messzi New Yorkba vezető úton több szereplő, fordulat és esemény vár a játékosra. Ezeket Alex Garland író az eredeti könyvből vette át. A játék és a regény közti legnagyobb eltérés a legvége, mert a hősök nem megvilágosodott Buddhává válnak, hanem nekik kell újjáépíteniük a világot.

Callahan’s Crosstime Saloon: Annak ellenére, hogy a helyszín és a főbb szereplők ugyanazok, mégis elég lazán kapcsolódnak a kisregények. A könyvben Mike Callahan kocsmája egyfelől New Yorkban, másfelől egy intergalaktikus átjárónál helyezkedik el, ami miatt a megszokott vendégek mellé mindig beesik egy időutazó, földönkívüli, beszélő állat vagy valamilyen más lény, akit a vendégek meglepő empátiával fogadnak, általában konfliktus nélkül megoldva a dolgokat.

A kisregények alapján készült kalandjáték nagyon jól feldolgozta a történet fura hangulatát, viszont itt a főhős elhagyja a kocsmát, hogy felkeresse a messziről, esetleg a jövőből jött látogatói otthonát. Az egyik rész egy szeretőjét elvesztett vámpírról szól, míg egy másik a Föld elpusztításán ügyködő idegenről, de a legszórakoztatóbb epizód a Ralph von Wau Wau nevű, szuperintelligens németjuhász kiszabadításáról szól.

Star Wars: Shadows of the Empire: A könyv, amiből videojáték, gyerekkönyv, képregény-sorozat, zenei album, szerepjáték-könyv, akciófigurák, modellkészletek és kártyajáték is készült, egy Xizor nevű falleen fajú gonosztevőről szól, aki meg akarja ölni Darth Vadert, méghozzá azért, hogy átvegye a helyét a Császár oldalán.

A regényből készült játék a történet háttérre épít, viszont a főszerepet nem a Xizor-Vader párbaj kapja, hanem egy Dash Rendar nevű zsoldos, aki a könyvben is folyton bajba került, de mindig túlélte azokat. A főhős története leginkább Luke, Lando és Leia könyvbéli kalandjai körül zajlik, olykor követve a regényt, de máskor teljesen új kalandokat kap.

(Forrás: hu.ign.com)