A kongói Likouala-mocsárvidéken dinoszauruszok élhetnek
A szakértők kénytelenek az őslakosok elbeszéléseire hagyatkozni, ha a terület állatvilágát szeretnék feltérképezni.
Afrika egyes tájai rengeteg rejtélyt tartogatnak a tudósok és a kalandvágyó felfedezők számára. Ilyen hely a kongói Likouala-mocsárvidék is, amiről nagyon keveset tudnak a szakértők, akik kénytelen az őslakosok beszámolóira hagyatkozni, ha az itteni állatvilágot akarják tanulmányozni.
Némelyik pigmeus olyan hihetetlen lényekről mesél a tudósoknak, amik leginkább a dinoszauruszokra hasonlítanak. A következőkben arra a kérdésre keressük a választ, hogy vajon van-e valóságalapja ezeknek az elbeszéléseknek, vagy csak az őslakosok fantáziája túl élénk.
Még mielőtt belefognánk a téma boncolgatásába, muszáj tisztáznunk kik azok, akik az ősi vagy újkeletű mítoszok legendás lényeivel foglalkoznak. Az ő szakmájuk a kriptozoológia, amit sokan áltudományként tartanak számon, mert az ezzel foglalkozók sokszor olyan lényeket keresnek, amelyeknek létezésére nincs bizonyíték, vagy csak egy rémisztő legenda fűződik hozzájuk.
Az olyan lényeket, amelyek talán nem is léteznek, kriptideknek nevezzük. Ez a görög eredetű kryptosz szóból ered, aminek a jelentése „rejtett”. Ez is arra utal, hogy ezek az állatok sokáig, vagy akár örökre, rejtve maradtak a tudomány előtt.
A kriptozoológusok munkája, tehát egyáltalán nem könnyű, viszont akár a legcsökönyösebb kételkedőket is meg tudják győzni, ha megdönthetetlen bizonyítékot találnak egy élőlény létezésére.
Erre jó példa a bojtosúszójú maradványhal (Latimeria chalumnae), amiről sokáig azt hitték az emberek, hogy 70 millió éve kihalt, ám 1938 decemberében minden megváltozott, mert a dél-afrikai East London városka közelében, a halászok hálójába egy nagyon furcsa hal akadt.
J. L. B. Smith, ichthyológus professzor először nem akarta elhinni, amit lát, ugyanis a másfél méteres állat a bojtosúszójú maradványhalak egyik képviselője volt. 1952-ben két másik példánnyal bővült az élő kövületek listája (Indiai-óceán térsége, Comoran-szigetek). 1997-ben pedig az indonéziai Sulawesinél (Celebesz) fogtak ki egy újabb bojtosúszójú halat.
A kriptozoológusok munkája tehát nem lehetetlen, csak nagyon nehéz. Ezt bizonyítja az is, hogy rengeteg hírt hallunk arról, hogy milyen furcsa teremtményeket mosott partra a víz, tehát kijelenthetjük, hogy a Föld állatvilágáról keveset tudunk.
De térjünk vissza a kongói Likouala-mocsárvidékhez, ahova az 1600-as évek óta vezetnek expedíciókat. Az egyik leghíresebb európai utazó Proyart abbé volt, aki a misszionáriusaival olyan karmos lábnyomokat talált, melyek kerülete legalább 90 centiméter volt és a köztük lévő távolság meghaladta a 2 métert. Proyart egy könyvbe gyűjtötte össze a feljegyzéseit. A művet 1776-ban tette közzé.
Sokkal később, 1980-81-ben, Roy Mackal, a Chicagói Egyetem zoológiai tanszékének egykori professzora, újabb történetekkel bővítette a kongói lényekkel kapcsolatos ismereteket. Ehhez fűzött hozzá újabbakat Bill Gibbons angol felfedező, aki 1985-ben és 1992-ben szervezett ide expedíciókat. Lássuk, hogy milyen teremtményekről szólnak ezek a feljegyzések!
A legismertebb Likouala faj a mokele-mbembe, ami a szemtanúk szerint, legalább olyan nagy, mint egy elefánt, és három méter hosszú, ostorszerűen elvékonyodó farka, valamint közel két méteres nyaka van.
Roy Mackal információ szerint, emellett a titokzatos állat négy, oszlopszerű végtagjával, háromujjas lábnyomokat hagy maga után. A pigmeusok elbeszélése szerint, a hatalmas lény félénk, és részben vízi életmódot él. A legfőbb tápláléka valamilyen vízinövény. A mokele-mbembét egyébként nemcsak a mocsár őslakosai látták, hanem Kamerunban és Gabonban is ismerik a lényt, amit az utóbbi helyen a n’yamala névre kereszteltek el.
A leírás alapján egyből a Sauropodák, a hosszú nyakú és farkú, hatalmas termetű, növényevő dinoszauruszok juthatnak az eszünkbe, de az elefántokéra emlékeztető lábak nem hagyhatnak karmos, többujjas lábnyomot.
A mokele-mbembe esetében sokkal valószínűbb, hogy Prosauropoda lehet, azaz a Sauropodák őse. Ezeknek az egyike, a 200–183 millió évvel ezelőtt élt, Massospondylus. A lény az orrától a farka végéig akár hat méteresre is megnőtt. Massospondylus maradványokra eddig a dél-afrikai Lesotho és Zimbabwe területén bukkantak rá a szakértők.
Habár nagy a hasonlóság mokele-mbembe és Massospondylus között, a legújabb kutatások szerint mégsem ugyanarról az állatról van szó, mert a Massospondylus dinoszaurusz két lábon járt, és a végtagjai ötujjú mancsokban végződtek.
Ugyancsak egy elefánt méretével büszkélkedhet egy másik félelmetes teremtmény, az emela-ntouka. A bennszülöttek szerint ez az állat sokkal agresszívabb. Az emela-ntouka teste súlyos farokban végződik, a fején pedig egy vagy több hosszú szarv található.
Ennek a rejtélyes lénynek az esetében, a szakértők a Triceratops egyik rokonára, a Monoclonius-ra gyanakodnak. Ezzel azonban van egy komoly probléma, mert tülkös dinoszaurusz fosszíliákat eddig az észak-amerikai Montanában és Kanadában találtak a kutatók.
Az őslakosok által emlegetett harmadik állat, a mbielu-mbielu-mbielu, aminek a hátából csontos lemezek nőnek ki. A pigmeusok a Stegosaurus képére mondták, hogy hasonlít az általuk emlegetett állatra. Ezzel megint csak az a probléma, mint az előbb említettel, mert a Stegosaurus sem Afrikában élt. A nála sokkal kisebb rokona, a Kentrosaurus viszont igen.
A Kentrosaurus megkövesedett maradványaira, az 1909 és 1912 között végzett, tendagurui ásatások során bukkantak rá. Ugyancsak ekkor kerültek elő az első Jurassic Park-filmből ismert Brachiosaurus maradványai.
A négy-öt méter hosszúra megnövő Kentrosaurus háta közepéig végigfutó lemezeket hegyes tüskék váltották fel, és még a combjai felett is viselt egy tüskepárt.
A tudósok jelenleg a csipkeve (tengeri oroszlán) nevű lényről tudják a legkevesebbet annak ellenére, hogy a kongói mocsárvidéken ez lehet a legfélelmetesebb állat. A „húsevő gyík” akár négy tonnát is nyomhat, ráadásul hatalmas karmai vannak.
A pigmeusok azt állítják, hogy nemrég elfogták a csipkeve egyik példányát, ám azt rajtuk kívül nem látta senki. Hogy a csipkeve melyik állathoz hasonlíthat, az nagy kérdés, ugyanis az afrikai kontinensen egykor élt egy hatalmas és félelmetes ragadozó, a Carcharodontosaurus, de annak csak annyi köze volt a vízhez, hogy azt itta.
Habár a kongamatók nem a likoualai titokzatos lényeihez tartoznak, mégis afrikai kriptidek. Ezekről a „repülő gyíkokról” a Zimbabwe és Zambia egyes térségeiben élő emberek meséltek a tudósoknak.
A kongamato hosszú csőrében rengeteg fog található, a szárnyfesztávolsága pedig elérheti a 2 métert. Ez a lény a korai pteroszauruszokra hasonlíthat, ami nem volt dinoszaurusz, de ugyanakkor élt, mint azok. A kongmato lehet akár Eudimorphodon, vagy Rhamphorhynchus.
A mocsárvidék őslakosainak elbeszélése szerint, tehát Afrikában még élnek dinoszauruszok, ám erre egyelőre nem találtak kézzelfogható bizonyítékot a szakértők.
(Forrás: noiportal.hu)
Afrika egyes tájai rengeteg rejtélyt tartogatnak a tudósok és a kalandvágyó felfedezők számára. Ilyen hely a kongói Likouala-mocsárvidék is, amiről nagyon keveset tudnak a szakértők, akik kénytelen az őslakosok beszámolóira hagyatkozni, ha az itteni állatvilágot akarják tanulmányozni.Némelyik pigmeus olyan hihetetlen lényekről mesél a tudósoknak, amik leginkább a dinoszauruszokra hasonlítanak. A következőkben arra a kérdésre keressük a választ, hogy vajon van-e valóságalapja ezeknek az elbeszéléseknek, vagy csak az őslakosok fantáziája túl élénk.
Még mielőtt belefognánk a téma boncolgatásába, muszáj tisztáznunk kik azok, akik az ősi vagy újkeletű mítoszok legendás lényeivel foglalkoznak. Az ő szakmájuk a kriptozoológia, amit sokan áltudományként tartanak számon, mert az ezzel foglalkozók sokszor olyan lényeket keresnek, amelyeknek létezésére nincs bizonyíték, vagy csak egy rémisztő legenda fűződik hozzájuk.
Az olyan lényeket, amelyek talán nem is léteznek, kriptideknek nevezzük. Ez a görög eredetű kryptosz szóból ered, aminek a jelentése „rejtett”. Ez is arra utal, hogy ezek az állatok sokáig, vagy akár örökre, rejtve maradtak a tudomány előtt.
A kriptozoológusok munkája, tehát egyáltalán nem könnyű, viszont akár a legcsökönyösebb kételkedőket is meg tudják győzni, ha megdönthetetlen bizonyítékot találnak egy élőlény létezésére.
Erre jó példa a bojtosúszójú maradványhal (Latimeria chalumnae), amiről sokáig azt hitték az emberek, hogy 70 millió éve kihalt, ám 1938 decemberében minden megváltozott, mert a dél-afrikai East London városka közelében, a halászok hálójába egy nagyon furcsa hal akadt.J. L. B. Smith, ichthyológus professzor először nem akarta elhinni, amit lát, ugyanis a másfél méteres állat a bojtosúszójú maradványhalak egyik képviselője volt. 1952-ben két másik példánnyal bővült az élő kövületek listája (Indiai-óceán térsége, Comoran-szigetek). 1997-ben pedig az indonéziai Sulawesinél (Celebesz) fogtak ki egy újabb bojtosúszójú halat.
A kriptozoológusok munkája tehát nem lehetetlen, csak nagyon nehéz. Ezt bizonyítja az is, hogy rengeteg hírt hallunk arról, hogy milyen furcsa teremtményeket mosott partra a víz, tehát kijelenthetjük, hogy a Föld állatvilágáról keveset tudunk.
De térjünk vissza a kongói Likouala-mocsárvidékhez, ahova az 1600-as évek óta vezetnek expedíciókat. Az egyik leghíresebb európai utazó Proyart abbé volt, aki a misszionáriusaival olyan karmos lábnyomokat talált, melyek kerülete legalább 90 centiméter volt és a köztük lévő távolság meghaladta a 2 métert. Proyart egy könyvbe gyűjtötte össze a feljegyzéseit. A művet 1776-ban tette közzé.
Sokkal később, 1980-81-ben, Roy Mackal, a Chicagói Egyetem zoológiai tanszékének egykori professzora, újabb történetekkel bővítette a kongói lényekkel kapcsolatos ismereteket. Ehhez fűzött hozzá újabbakat Bill Gibbons angol felfedező, aki 1985-ben és 1992-ben szervezett ide expedíciókat. Lássuk, hogy milyen teremtményekről szólnak ezek a feljegyzések!
A legismertebb Likouala faj a mokele-mbembe, ami a szemtanúk szerint, legalább olyan nagy, mint egy elefánt, és három méter hosszú, ostorszerűen elvékonyodó farka, valamint közel két méteres nyaka van.Roy Mackal információ szerint, emellett a titokzatos állat négy, oszlopszerű végtagjával, háromujjas lábnyomokat hagy maga után. A pigmeusok elbeszélése szerint, a hatalmas lény félénk, és részben vízi életmódot él. A legfőbb tápláléka valamilyen vízinövény. A mokele-mbembét egyébként nemcsak a mocsár őslakosai látták, hanem Kamerunban és Gabonban is ismerik a lényt, amit az utóbbi helyen a n’yamala névre kereszteltek el.
A leírás alapján egyből a Sauropodák, a hosszú nyakú és farkú, hatalmas termetű, növényevő dinoszauruszok juthatnak az eszünkbe, de az elefántokéra emlékeztető lábak nem hagyhatnak karmos, többujjas lábnyomot.
A mokele-mbembe esetében sokkal valószínűbb, hogy Prosauropoda lehet, azaz a Sauropodák őse. Ezeknek az egyike, a 200–183 millió évvel ezelőtt élt, Massospondylus. A lény az orrától a farka végéig akár hat méteresre is megnőtt. Massospondylus maradványokra eddig a dél-afrikai Lesotho és Zimbabwe területén bukkantak rá a szakértők.
Habár nagy a hasonlóság mokele-mbembe és Massospondylus között, a legújabb kutatások szerint mégsem ugyanarról az állatról van szó, mert a Massospondylus dinoszaurusz két lábon járt, és a végtagjai ötujjú mancsokban végződtek.
Ugyancsak egy elefánt méretével büszkélkedhet egy másik félelmetes teremtmény, az emela-ntouka. A bennszülöttek szerint ez az állat sokkal agresszívabb. Az emela-ntouka teste súlyos farokban végződik, a fején pedig egy vagy több hosszú szarv található.Ennek a rejtélyes lénynek az esetében, a szakértők a Triceratops egyik rokonára, a Monoclonius-ra gyanakodnak. Ezzel azonban van egy komoly probléma, mert tülkös dinoszaurusz fosszíliákat eddig az észak-amerikai Montanában és Kanadában találtak a kutatók.
Az őslakosok által emlegetett harmadik állat, a mbielu-mbielu-mbielu, aminek a hátából csontos lemezek nőnek ki. A pigmeusok a Stegosaurus képére mondták, hogy hasonlít az általuk emlegetett állatra. Ezzel megint csak az a probléma, mint az előbb említettel, mert a Stegosaurus sem Afrikában élt. A nála sokkal kisebb rokona, a Kentrosaurus viszont igen.A Kentrosaurus megkövesedett maradványaira, az 1909 és 1912 között végzett, tendagurui ásatások során bukkantak rá. Ugyancsak ekkor kerültek elő az első Jurassic Park-filmből ismert Brachiosaurus maradványai.
A négy-öt méter hosszúra megnövő Kentrosaurus háta közepéig végigfutó lemezeket hegyes tüskék váltották fel, és még a combjai felett is viselt egy tüskepárt.
A tudósok jelenleg a csipkeve (tengeri oroszlán) nevű lényről tudják a legkevesebbet annak ellenére, hogy a kongói mocsárvidéken ez lehet a legfélelmetesebb állat. A „húsevő gyík” akár négy tonnát is nyomhat, ráadásul hatalmas karmai vannak.
A pigmeusok azt állítják, hogy nemrég elfogták a csipkeve egyik példányát, ám azt rajtuk kívül nem látta senki. Hogy a csipkeve melyik állathoz hasonlíthat, az nagy kérdés, ugyanis az afrikai kontinensen egykor élt egy hatalmas és félelmetes ragadozó, a Carcharodontosaurus, de annak csak annyi köze volt a vízhez, hogy azt itta.Habár a kongamatók nem a likoualai titokzatos lényeihez tartoznak, mégis afrikai kriptidek. Ezekről a „repülő gyíkokról” a Zimbabwe és Zambia egyes térségeiben élő emberek meséltek a tudósoknak.
A kongamato hosszú csőrében rengeteg fog található, a szárnyfesztávolsága pedig elérheti a 2 métert. Ez a lény a korai pteroszauruszokra hasonlíthat, ami nem volt dinoszaurusz, de ugyanakkor élt, mint azok. A kongmato lehet akár Eudimorphodon, vagy Rhamphorhynchus.A mocsárvidék őslakosainak elbeszélése szerint, tehát Afrikában még élnek dinoszauruszok, ám erre egyelőre nem találtak kézzelfogható bizonyítékot a szakértők.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások