Az ausztráliai Nagy-korallzátony lehet a globális korallfehéredés következő áldozata
Az ausztráliai Nagy-korallzátony lehet a 2014 óta pusztító globális korallfehéredés következő áldozata - figyelmeztetnek kutatók.
Szakemberek a héten jelentették be, hogy a jelenség, amely már most a történelem eddigi leghosszabb tömeges korallpusztulása, akár 2017-ig is eltarthat. A hawaii és a Fidzsi-szigeteki koralltelepek az elmúlt két évben már kétszer is megtapasztalták a területre érkező meleg víz pusztító hatását.
"Kutatások bizonyítják, hogy a globális felmelegedés növeli a tömeges korallfehéredés beindulásának gyakoriságát, amit a korallok újra és újra megsínylenek" - mondta Mark Eakin, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) korallmegfigyelő programjának koordinátora. Hozzátette, a nagy probléma az, hogy a koralltelepeknek idő kell a regenerálódáshoz, így, ha túlságosan gyakran kerülnek szorult helyzetbe, akkor eltűnhetnek és algák, valamint tengeri füvek vehetik át a helyüket.
A bolygó korallállományait tizedelő meleg óceánvíz most elérkezett a világ legnagyobb koralltelepéhez, amelynek jövője a következő három-négy hét időjárási viszonyaitól függ. A szakemberek ezért most rossz időben reménykednek, ha ugyanis megmarad a jó idő, akkor az tovább erősíti a melegedést, néhány kiadós vihar azonban segítene felkavarni a vizet, hogy annak hőmérséklete ne változzon.
A korallfehéredés a beteg korallzátonyok ismertetőjegye. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad vissza. Amennyiben a folyamat hosszú időn át tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és ezen keresztül az emberekre is.
A NOAA szerint 1998-ban a Csendes-óceán trópusi felszíni vizeinek felmelegedését okozó El Nino légköri jelenség hatására hatalmas mennyiségű meleg víz áramlott szét a bolygón, elpusztítva a világ korallállományának egyhatodát, és súlyosan károsítva a Nagy-korallzátony felét - idézte fel a The Guardian című brit lap internetes oldala.
Tizenkét évvel később a jelenség megismétlődött, és tavaly októberben a NOAA bejelentette, hogy immár a harmadik globális korallfehéredés közepén járunk. A kutatók szerint a mostani jelenség várhatóan a világ korallállományának 38 százalékát érinti és 5 százalék valószínűleg örökre odavész.
A legnagyobb veszélyben Kiribati, a Csendes-óceán déli része és az Indiai-óceán van, és a legfrissebb jelentések szerint jelenleg Új-Kaledóniát sújtja a jelenség. A korallfehéredés idővel a Csendes-óceán északi részén és a Karib-térségben is felütheti a fejét.
MTI
Szakemberek a héten jelentették be, hogy a jelenség, amely már most a történelem eddigi leghosszabb tömeges korallpusztulása, akár 2017-ig is eltarthat. A hawaii és a Fidzsi-szigeteki koralltelepek az elmúlt két évben már kétszer is megtapasztalták a területre érkező meleg víz pusztító hatását.
"Kutatások bizonyítják, hogy a globális felmelegedés növeli a tömeges korallfehéredés beindulásának gyakoriságát, amit a korallok újra és újra megsínylenek" - mondta Mark Eakin, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) korallmegfigyelő programjának koordinátora. Hozzátette, a nagy probléma az, hogy a koralltelepeknek idő kell a regenerálódáshoz, így, ha túlságosan gyakran kerülnek szorult helyzetbe, akkor eltűnhetnek és algák, valamint tengeri füvek vehetik át a helyüket.
A bolygó korallállományait tizedelő meleg óceánvíz most elérkezett a világ legnagyobb koralltelepéhez, amelynek jövője a következő három-négy hét időjárási viszonyaitól függ. A szakemberek ezért most rossz időben reménykednek, ha ugyanis megmarad a jó idő, akkor az tovább erősíti a melegedést, néhány kiadós vihar azonban segítene felkavarni a vizet, hogy annak hőmérséklete ne változzon.
A korallfehéredés a beteg korallzátonyok ismertetőjegye. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad vissza. Amennyiben a folyamat hosszú időn át tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és ezen keresztül az emberekre is.
A NOAA szerint 1998-ban a Csendes-óceán trópusi felszíni vizeinek felmelegedését okozó El Nino légköri jelenség hatására hatalmas mennyiségű meleg víz áramlott szét a bolygón, elpusztítva a világ korallállományának egyhatodát, és súlyosan károsítva a Nagy-korallzátony felét - idézte fel a The Guardian című brit lap internetes oldala.
Tizenkét évvel később a jelenség megismétlődött, és tavaly októberben a NOAA bejelentette, hogy immár a harmadik globális korallfehéredés közepén járunk. A kutatók szerint a mostani jelenség várhatóan a világ korallállományának 38 százalékát érinti és 5 százalék valószínűleg örökre odavész.
A legnagyobb veszélyben Kiribati, a Csendes-óceán déli része és az Indiai-óceán van, és a legfrissebb jelentések szerint jelenleg Új-Kaledóniát sújtja a jelenség. A korallfehéredés idővel a Csendes-óceán északi részén és a Karib-térségben is felütheti a fejét.
MTI
Hozzászólások