Az eddig ismert legnagyobb tömegű, legsűrűbb szuperföldet azonosították
Az eddig ismert legnagyobb tömegű és legsűrűbb szuperföldet azonosítottak kutatók; a bolygó 100 fényévnyi távolságra, a Halak csillagképben lévő GJ 9827 jelű csillaghoz tartozik. A felfedezés segítheti a csillagászokat abban, hogy jobban megértsék az ilyen bolygók kialakulásának folyamatát.
A szuperföld olyan exobolygó (Naprendszeren kívüli bolygó), amelynek tömege nagyobb a Földénél, de könnyebb, mint a Naprendszer legkisebb óriásbolygói (ezek tömege körülbelül 15 földtömeg), emellett csillaguktól elég sugárzást kapnak, hogy a légkörük gáztartalmának nagy része belátható idő alatt el tudjon párologni, így ne váljanak gázóriásokká.
Egy bolygó történelmének megismerésében kulcsfontosságú az összetételének meghatározása. Fontos tényező, hogy ezek a szuperföldek sziklásak-e, mint a Föld, vagy szilárd maggal rendelkeznek-e, amelyet nagy, gázzal telt atmoszféra vesz körbe. Annak megértéséhez, hogy miből áll egy exobolygó, a tudósoknak meg kell határozniuk az égitest tömegét és sugarát, ezáltal tudják megállapítani a sűrűségét.
A bolygók ilyen módon történő meghatározásakor a csillagászok megállapították, hogy azoknak a bolygóknak, amelyeknek sugara nagyobb, mind a Föld sugarának 1,7-szerese, gázzal teli külső burka van - mint a Neptunusznak -, míg azok, amelyeknek sugara ennél kisebb, sziklásak, mint a Föld is. Egyes kutatók szerint a különbséget a fotoevaporáció okozza. Ez az a folyamat, melynek során egy bolygó elveszíti légkörének egy részét (vagy egészét) a központi csillaga felől áramló nagy energiájú fotonok és más elektromágneses sugárzás miatt. Az elmélet alátámasztásához azonban még további információra van szükség.
A GJ 9827 három bolygója azért különleges, mert méretük alapján a sziklás szuperföldek és a gázos bolygók közti határmezsgyén találhatók. A Carnegie Tudományos Kutatóintézet munkatársa, Johanna Teske vezette kutatás során a szakértőknek rendelkezésükre álltak a megfelelő információk, mivel már 2010 óta monitorozták a fényes GJ 9827 csillagot a Planet Finding Spectrograph (PFS) segítségével.
Megfigyeléseik szerint a b-jelű bolygó tömege nagyjából nyolcszor nagyobb a Földénél, ezáltal ez lehet a legnagyobb tömegű és legsűrűbb szuperföld, melyet eddig felfedeztek. A másik két (c- és d-jelű) bolygó tömege nagyjából 2,5-szerese, valamint négyszerese a Földének, bár utóbbi két meghatározás egyelőre bizonytalan.
Ezen információk alapján a szakértők azt feltételezik, hogy a d-jelű bolygó jelentős illékony burokkal rendelkezik, de nyitott marad a kérdés, hogy a c-jelű bolygó vajon rendelkezik-e ilyen burokkal, vagy sem. A b-jelű bolygóról a tudósok úgy gondolják, mintegy 50 százaléka vas. A kutatók kifejtették, hogy további megfigyelésekre van szükség a három bolygó összetételének meghatározásához. De nagyon úgy tűnik, hogy ezek a legjobb jelöltek annak tesztelésére, helytállóak-e a szuperföldek kialakulására és fejlődésére vonatkozó elméletek.
(Forrás: MTI)
A szuperföld olyan exobolygó (Naprendszeren kívüli bolygó), amelynek tömege nagyobb a Földénél, de könnyebb, mint a Naprendszer legkisebb óriásbolygói (ezek tömege körülbelül 15 földtömeg), emellett csillaguktól elég sugárzást kapnak, hogy a légkörük gáztartalmának nagy része belátható idő alatt el tudjon párologni, így ne váljanak gázóriásokká.
A GJ 9827 csillaghoz három bolygó tartozik, amelyeket a NASA Kepler/K2-es missziója fedezett fel. Mindhárom planéta kicsit nagyobb, mint a Föld. Ez az a méret, amely a Kepler-misszió kutatásai szerint a leggyakoribb a galaxisban. Meglepő módon azonban a Naprendszerben nem létezik ilyen méretű bolygó.
Ez kíváncsivá tette a tudósokat: az érdekelte őket, hogy milyen körülmények között alakulnak ki és fejlődnek - írja a Science Daily tudományos-ismeretterjesztő portál.
Egy bolygó történelmének megismerésében kulcsfontosságú az összetételének meghatározása. Fontos tényező, hogy ezek a szuperföldek sziklásak-e, mint a Föld, vagy szilárd maggal rendelkeznek-e, amelyet nagy, gázzal telt atmoszféra vesz körbe. Annak megértéséhez, hogy miből áll egy exobolygó, a tudósoknak meg kell határozniuk az égitest tömegét és sugarát, ezáltal tudják megállapítani a sűrűségét.
A bolygók ilyen módon történő meghatározásakor a csillagászok megállapították, hogy azoknak a bolygóknak, amelyeknek sugara nagyobb, mind a Föld sugarának 1,7-szerese, gázzal teli külső burka van - mint a Neptunusznak -, míg azok, amelyeknek sugara ennél kisebb, sziklásak, mint a Föld is. Egyes kutatók szerint a különbséget a fotoevaporáció okozza. Ez az a folyamat, melynek során egy bolygó elveszíti légkörének egy részét (vagy egészét) a központi csillaga felől áramló nagy energiájú fotonok és más elektromágneses sugárzás miatt. Az elmélet alátámasztásához azonban még további információra van szükség.
A GJ 9827 három bolygója azért különleges, mert méretük alapján a sziklás szuperföldek és a gázos bolygók közti határmezsgyén találhatók. A Carnegie Tudományos Kutatóintézet munkatársa, Johanna Teske vezette kutatás során a szakértőknek rendelkezésükre álltak a megfelelő információk, mivel már 2010 óta monitorozták a fényes GJ 9827 csillagot a Planet Finding Spectrograph (PFS) segítségével.
Megfigyeléseik szerint a b-jelű bolygó tömege nagyjából nyolcszor nagyobb a Földénél, ezáltal ez lehet a legnagyobb tömegű és legsűrűbb szuperföld, melyet eddig felfedeztek. A másik két (c- és d-jelű) bolygó tömege nagyjából 2,5-szerese, valamint négyszerese a Földének, bár utóbbi két meghatározás egyelőre bizonytalan.
Ezen információk alapján a szakértők azt feltételezik, hogy a d-jelű bolygó jelentős illékony burokkal rendelkezik, de nyitott marad a kérdés, hogy a c-jelű bolygó vajon rendelkezik-e ilyen burokkal, vagy sem. A b-jelű bolygóról a tudósok úgy gondolják, mintegy 50 százaléka vas. A kutatók kifejtették, hogy további megfigyelésekre van szükség a három bolygó összetételének meghatározásához. De nagyon úgy tűnik, hogy ezek a legjobb jelöltek annak tesztelésére, helytállóak-e a szuperföldek kialakulására és fejlődésére vonatkozó elméletek.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások