Elérte idei maximumát az Antarktisz feletti ózonlyuk
A Copernicus Sentinel-5P műhold méréseit a német űrközpont (DLR) elemezte részletesen. Az ózonlyuk mérete szabályszerűen változik. Augusztustól októberig növekszik, szeptember közepe és október közepe között éri el a maximumát.
Idén a műhold mérései azt mutatják, hogy október 2-án az ózonlyuk elérte legnagyobb, nagyjából 25 millió négyzetkilométeres kiterjedését, ami méretében a 2018-as 22,9 millió és a 2015-ös 25,6 millióhoz hasonlítható - olvasható az Európai Űrügynökség honlapján. Tavaly az ózonlyuk egyrészt korábban bezárult, mint általában, másrészt az elmúlt 30 év legkisebb méretét érte el.
A méret változatosságát nagyban meghatározza a Déli-sarkvidék körül fújó szelek erőssége. Ez az erős széláramlat a Föld forgásának és a sarkvidék, valamint a mérsékelt égövi hőmérséklet különbségének közvetlen következménye. Ha ez a szélköteg erős, válaszfalként működik, a mérsékelt égövi és a sarkvidéki légtömegek nem keverednek egymással, a sarkkörön belüli légtömegek nem jutnak ki, télen lehűlnek.
Diego Loyola, a DLR munkatársa elmondta, hogy a 2020-as ózonlyuk augusztus közepe óta gyorsan növekedett, átlagon felüli kiterjedésével az Antarktisz legnagyobb része fölé terült. Az idei ózonlyuk emellett az egyik legmélyebb is, valamint rekordalacsony ózonértéket mutat - tette hozzá. A főként hűtőberendezésekben és aeroszolos palackokban használt klorofluorokarbonok elterjedése az 1970-es, 1980-as években megrongálta az ózonréteget, amely az Antarktisz feletti ózonlyuk képződéséhez vezetett.
Az ózonréteg védelmére 1987-ben létrehozott montreali jegyzőkönyvben arról állapodtak meg, hogy kivezetik ezeknek a káros anyagoknak a gyártását és használatát, ezzel beggyógyítják az ózonsebet. Claus Zehner, a Copernicus Sentinel-5P műhold menedzsere szerint a globális ózonréteg 2050 körül éri el újra normális állapotát.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások