Gének befolyásolják, hogy barátkozik a kutya az emberrel
A "szeretethormon" érzékelésének genetikai háttere is befolyásolja, hogyan barátkozik a kutya az emberrel, mennyire próbál szeretett gazdája közelében maradni különböző helyzetekben - állapította meg egy magyar kutatócsoport.
A génváltozatok a kutyafajták eltérő magatartására is magyarázatot adhatnak.
A kutyák emberrel kapcsolatos társas viselkedését befolyásolja, hogy a szeretethormonnak is nevezett oxitocinnal kapcsolatos fehérje mely genetikai változatait hordozzák. Az oxitocin főként a vonzalom, bizalom kialakulásában és szabályozásában játszik fontos szerepet. Hatását úgy fejti ki, hogy a sejtfelszínen elhelyezkedő speciális fehérjéhez (receptorhoz) kapcsolódik.
A receptor működése attól függ, hogy az azt kódoló gén (OXTR) melyik változatát hordozza egy személy vagy egy állat valamely egyede. Az embernél a különböző variációk a társas viselkedéssel függnek össze: például jellemzően barátságosabbak, könnyebben ismerik fel mások érzelmeit, empatikusabbak azok a személyek, akik a gén bizonyos változatát hordozzák.
Az oxitocint a kutya-ember kapcsolatok esetében is egyre intenzívebben kutatják. Akik erősen kötődnek a kutyájukhoz, sokat foglalkoznak vele, azoknál a kutyával való együttlét közben megnő az oxitocin szintje.
Ebből indultak ki magyar kutatók, amikor felvetették, hogy a kutyánál is kapcsolat lehet az oxitocinreceptor-gén változatai és az ember felé irányuló társas viselkedés között. Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoportja, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézete, a Semmelweis Egyetem Orvosi Biokémia Intézete és belga, valamint norvég partnerintézmények munkatársai annak jártak utána, hogy németjuhászok és border collie-k viselkedése vajon összefüggésben áll-e azzal, hogy az oxitocinreceptor-gén melyik variációjával rendelkeznek.
Családi kedvencek, 103 border collie és 104 németjuhász és gazdáik vettek részt a tesztekben. E két fajta képviselői viszonylag nagy egyedszámban elérhetők, a genetikai vizsgálatokhoz pedig sok egyedre van szükség a vizsgált gének hatásának kimutatásához.
A viselkedésteszt öt részből állt: barátságos idegen üdvözlése, rövid elválás a gazdától, problémamegoldás, fenyegető idegen közeledése és az elrejtőző gazda megkeresése. A kutatók 17 szempont alapján értékelték a kutyák viselkedését, majd a főkomponens-elemzéssel négy fő változót azonosítottak: a közelségkeresés, az elválásra adott reakció, a barátságosság és az emberek tekintetének keresése.
"A border collie-k szívesebben közeledtek a gazda és a barátságos idegen felé, ugyanakkor mérsékeltebb reakciót mutattak, ha a gazda eltávolodott tőlük, mint a németjuhászok. Kevésbé voltak barátságosak, ha a kísérletvezető fenyegetően vagy passzívan viselkedett, és többet néztek a tesztben szereplő emberekre, a gazdára és a kísérletvezetőre" - foglalta össze a kutyák szociális viselkedését Kis Anna, a PLoS ONE tudományos folyóiratban szerdán megjelent tanulmány egyik szerzője.
A génvariációkat a Semmelweis Egyetem Biokémiai Intézetében Bence Melinda és munkatársai vizsgálták meg. A DNS a kutyák szájnyálkahártyájáról származott, a leváló hámsejtek örökítőanyaga elegendő az elemzéshez.
A kutyák oxitocinreceptor-génje három pontban tért el egymástól. Ezek közül az egyik kapcsolatban állt a közelségkereséssel mindkét fajtában, a másik kettő pedig a barátságossággal. Az utóbbinál azonban a génváltozatok ellentétes hatásúak voltak: az a változat, ami a német juhásznál a barátságosabb viselkedéssel állt kapcsolatban, a border collie-nál a kevésbé barátságossal.
"Ez a különbség arra hívja fel a figyelmet, hogy más genetikai és sejtes mechanizmusok is jelentős szerepet játszanak a viselkedés kialakulásában. Ezeket további vizsgálatoknak kell feltárnia" - mondta el Kubinyi Enikő, a kutatás egyik vezetője.
Az eredmények azonban azt sugallják, hogy akárcsak az embereknek, a kutya társas viselkedésének is vannak az oxitocinrendszerrel kapcsolatos genetikai kockázati tényezői. A legtöbb kutyagenetikai kutatás a testi betegségek rizikófaktorait keresi.
A viselkedéssel kapcsolatban azonban egyelőre kevés kockázati tényezőt azonosítottak, főleg azért, mert a magatartás kategorizálása nagyon sok problémába ütközik. A mostani vizsgálatot végző csoport korábban az aktivitás-impulzivitás és a dopamin hormon egy receptora (DRD4), valamint egy enzim (TH) génje között talált kapcsolatot.
A kutyák viselkedésével összefüggő genetikai tényezők további kutatása segít megérteni egyes emberi társas viselkedési zavarok, például az autizmus, a csökkent anyai gondoskodás, az alacsony empátia, a kötődési nehézségek biológiai hátterét is - fogalmazott Kubinyi Enikő.
MTI
A génváltozatok a kutyafajták eltérő magatartására is magyarázatot adhatnak.
A kutyák emberrel kapcsolatos társas viselkedését befolyásolja, hogy a szeretethormonnak is nevezett oxitocinnal kapcsolatos fehérje mely genetikai változatait hordozzák. Az oxitocin főként a vonzalom, bizalom kialakulásában és szabályozásában játszik fontos szerepet. Hatását úgy fejti ki, hogy a sejtfelszínen elhelyezkedő speciális fehérjéhez (receptorhoz) kapcsolódik.
A receptor működése attól függ, hogy az azt kódoló gén (OXTR) melyik változatát hordozza egy személy vagy egy állat valamely egyede. Az embernél a különböző variációk a társas viselkedéssel függnek össze: például jellemzően barátságosabbak, könnyebben ismerik fel mások érzelmeit, empatikusabbak azok a személyek, akik a gén bizonyos változatát hordozzák.
Az oxitocint a kutya-ember kapcsolatok esetében is egyre intenzívebben kutatják. Akik erősen kötődnek a kutyájukhoz, sokat foglalkoznak vele, azoknál a kutyával való együttlét közben megnő az oxitocin szintje.
A kutya is gyakran keresi velük a kapcsolatot, a kutya hormonszintje is növekszik ilyenkor, a hatás tehát kölcsönös.
Ebből indultak ki magyar kutatók, amikor felvetették, hogy a kutyánál is kapcsolat lehet az oxitocinreceptor-gén változatai és az ember felé irányuló társas viselkedés között. Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoportja, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézete, a Semmelweis Egyetem Orvosi Biokémia Intézete és belga, valamint norvég partnerintézmények munkatársai annak jártak utána, hogy németjuhászok és border collie-k viselkedése vajon összefüggésben áll-e azzal, hogy az oxitocinreceptor-gén melyik variációjával rendelkeznek.
Családi kedvencek, 103 border collie és 104 németjuhász és gazdáik vettek részt a tesztekben. E két fajta képviselői viszonylag nagy egyedszámban elérhetők, a genetikai vizsgálatokhoz pedig sok egyedre van szükség a vizsgált gének hatásának kimutatásához.
A viselkedésteszt öt részből állt: barátságos idegen üdvözlése, rövid elválás a gazdától, problémamegoldás, fenyegető idegen közeledése és az elrejtőző gazda megkeresése. A kutatók 17 szempont alapján értékelték a kutyák viselkedését, majd a főkomponens-elemzéssel négy fő változót azonosítottak: a közelségkeresés, az elválásra adott reakció, a barátságosság és az emberek tekintetének keresése.
"A border collie-k szívesebben közeledtek a gazda és a barátságos idegen felé, ugyanakkor mérsékeltebb reakciót mutattak, ha a gazda eltávolodott tőlük, mint a németjuhászok. Kevésbé voltak barátságosak, ha a kísérletvezető fenyegetően vagy passzívan viselkedett, és többet néztek a tesztben szereplő emberekre, a gazdára és a kísérletvezetőre" - foglalta össze a kutyák szociális viselkedését Kis Anna, a PLoS ONE tudományos folyóiratban szerdán megjelent tanulmány egyik szerzője.
A génvariációkat a Semmelweis Egyetem Biokémiai Intézetében Bence Melinda és munkatársai vizsgálták meg. A DNS a kutyák szájnyálkahártyájáról származott, a leváló hámsejtek örökítőanyaga elegendő az elemzéshez.
A kutyák oxitocinreceptor-génje három pontban tért el egymástól. Ezek közül az egyik kapcsolatban állt a közelségkereséssel mindkét fajtában, a másik kettő pedig a barátságossággal. Az utóbbinál azonban a génváltozatok ellentétes hatásúak voltak: az a változat, ami a német juhásznál a barátságosabb viselkedéssel állt kapcsolatban, a border collie-nál a kevésbé barátságossal.
"Ez a különbség arra hívja fel a figyelmet, hogy más genetikai és sejtes mechanizmusok is jelentős szerepet játszanak a viselkedés kialakulásában. Ezeket további vizsgálatoknak kell feltárnia" - mondta el Kubinyi Enikő, a kutatás egyik vezetője.
Az eredmények azonban azt sugallják, hogy akárcsak az embereknek, a kutya társas viselkedésének is vannak az oxitocinrendszerrel kapcsolatos genetikai kockázati tényezői. A legtöbb kutyagenetikai kutatás a testi betegségek rizikófaktorait keresi.
A viselkedéssel kapcsolatban azonban egyelőre kevés kockázati tényezőt azonosítottak, főleg azért, mert a magatartás kategorizálása nagyon sok problémába ütközik. A mostani vizsgálatot végző csoport korábban az aktivitás-impulzivitás és a dopamin hormon egy receptora (DRD4), valamint egy enzim (TH) génje között talált kapcsolatot.
A kutyák viselkedésével összefüggő genetikai tényezők további kutatása segít megérteni egyes emberi társas viselkedési zavarok, például az autizmus, a csökkent anyai gondoskodás, az alacsony empátia, a kötődési nehézségek biológiai hátterét is - fogalmazott Kubinyi Enikő.
MTI
Hozzászólások