Rosetta - Vízjégfoltokat fedezett fel a Rosetta a "Csuri-üstökös" felszínén
Több mint száz vízjégfoltot fedezett fel az Európai Űrügynökség (ESA) űrszondája, a Rosetta nagyfelbontású és kis látószögű OSIRIS (Optical, Spectroscopic, and Infrared Remote Imaging System) felvevőrendszere a "Csuri", azaz a 67P/ Csurjumov-Geraszimenko-üstökös felszínén.
A megfigyelések eredményeit az Astronomy & Astrophysics folyóirat legújabb számában ismertették a kutatók.
Régóta ismeretes, hogy a kométák magja rengeteg jeget tartalmaz és ahogy az égitestek közelednek a Naphoz, felszínük felmelegszik, a jég pedig gázokká szublimálódik. Az illékony anyagok kiáramlanak a magból, magukkal vonva a beléjük fagyott port.
Az így kiáramló gázok és porok alkotják a hatalmas, rendkívül ritka légkört, a kómát az üstökös körül.
A por egy része az üstökös felszínén marad vagy visszahullik az égitest egy másik részén. Ez a folyamat magyarázhatja meg, hogy miért tűnt a korábbi vizsgálatok során oly sötétnek a "Csuri" vagy más üstökösök felszíne.
A Rosetta OSIRIS felvevőrendszere most 120 olyan régiót azonosított az üstökös felszínén, amelyek tízszer fényesebbek, mint az égitest többi része. A képződmények némelyike csoportokba "tömörül", míg mások magányosan "árválkodnak".
A több tucat méter átmérőjű halmazokat rendszerint a sziklák lábánál, törmelékkel borított területen fedezték fel. A feltételezések szerint ezekben az esetekben a vízjég a kőzet eróziója vagy a sziklafal leomlása során került napvilágra. Az izolált vízjégfoltok viszont semmilyen kapcsolatba nem hozhatók a környezettel, vélhetően ezek az objektumok az üstökös aktivitásának következtében lökődtek ki, ám mivel alacsony volt a sebességük, nem voltak képesek leküzdeni az égitest gravitációját és visszahullottak a felszínre.
Az összes fényes képződményt árnyékos területeken fedezték fel, és egy hónap leforgása alatt nem észleltek bármilyen szignifikáns változást az állagukban. "A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy vízjég-foltokról van szó" - emelte ki Antoine Pommerol, a Berni Egyetem kutatója, a tanulmány első szerzője.
A szublimációs folyamat laboratóriumi modellezésekor a kutatócsoport különböző ásványi részecskékkel kevert vízjég viselkedését figyelte meg a szimulált napsugárzás hatására. Mint kiderült, néhány órás szublimálás után néhány milliméter vastagságú porréteg képződött, teljesen befedve a vízjeget. Némely esetben azonban a nagyobb szemcsék elsodródtak a felszínről, foltokban kitakarva a por alatt rejtőzködő fényes vízjeget.
"Kísérleteink megmagyarázhatják a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökösről készült felvételeket, a viszonylag homogén sötét felszínt, amelyen csupán helyenként láthatók fényes foltok. Az égitestet feltehetőleg vékony porréteg borítja, mely alól imitt-amott kivillan a vízjég" - fogalmazott Holger Sierks, az OSIRIS-program vezető kutatója.
A szublimáció olyan halmazállapot-változás (fázisátalakulás), amelynek során a szilárd halmazállapotú anyag a melegítés hatására anélkül megy át gőzállapotba, hogy közben folyékony állapotot venne fel.
http://phys.org/news/2015-06-exposed-ice-comet-surface.html
(Forrás: MTI)
A megfigyelések eredményeit az Astronomy & Astrophysics folyóirat legújabb számában ismertették a kutatók.Régóta ismeretes, hogy a kométák magja rengeteg jeget tartalmaz és ahogy az égitestek közelednek a Naphoz, felszínük felmelegszik, a jég pedig gázokká szublimálódik. Az illékony anyagok kiáramlanak a magból, magukkal vonva a beléjük fagyott port.
Az így kiáramló gázok és porok alkotják a hatalmas, rendkívül ritka légkört, a kómát az üstökös körül.
A részecskék nagyon hamar elszakadnak a gázoktól, és a napsugárzás valamint a napszél hatására óriási csóvát alkotnak - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálnak a felfedezést bemutató ismertetőjében.
A por egy része az üstökös felszínén marad vagy visszahullik az égitest egy másik részén. Ez a folyamat magyarázhatja meg, hogy miért tűnt a korábbi vizsgálatok során oly sötétnek a "Csuri" vagy más üstökösök felszíne.
A Rosetta OSIRIS felvevőrendszere most 120 olyan régiót azonosított az üstökös felszínén, amelyek tízszer fényesebbek, mint az égitest többi része. A képződmények némelyike csoportokba "tömörül", míg mások magányosan "árválkodnak".
A több tucat méter átmérőjű halmazokat rendszerint a sziklák lábánál, törmelékkel borított területen fedezték fel. A feltételezések szerint ezekben az esetekben a vízjég a kőzet eróziója vagy a sziklafal leomlása során került napvilágra. Az izolált vízjégfoltok viszont semmilyen kapcsolatba nem hozhatók a környezettel, vélhetően ezek az objektumok az üstökös aktivitásának következtében lökődtek ki, ám mivel alacsony volt a sebességük, nem voltak képesek leküzdeni az égitest gravitációját és visszahullottak a felszínre.
Az összes fényes képződményt árnyékos területeken fedezték fel, és egy hónap leforgása alatt nem észleltek bármilyen szignifikáns változást az állagukban. "A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy vízjég-foltokról van szó" - emelte ki Antoine Pommerol, a Berni Egyetem kutatója, a tanulmány első szerzője.
A szublimációs folyamat laboratóriumi modellezésekor a kutatócsoport különböző ásványi részecskékkel kevert vízjég viselkedését figyelte meg a szimulált napsugárzás hatására. Mint kiderült, néhány órás szublimálás után néhány milliméter vastagságú porréteg képződött, teljesen befedve a vízjeget. Némely esetben azonban a nagyobb szemcsék elsodródtak a felszínről, foltokban kitakarva a por alatt rejtőzködő fényes vízjeget.
"Kísérleteink megmagyarázhatják a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökösről készült felvételeket, a viszonylag homogén sötét felszínt, amelyen csupán helyenként láthatók fényes foltok. Az égitestet feltehetőleg vékony porréteg borítja, mely alól imitt-amott kivillan a vízjég" - fogalmazott Holger Sierks, az OSIRIS-program vezető kutatója.
A szublimáció olyan halmazállapot-változás (fázisátalakulás), amelynek során a szilárd halmazállapotú anyag a melegítés hatására anélkül megy át gőzállapotba, hogy közben folyékony állapotot venne fel.
http://phys.org/news/2015-06-exposed-ice-comet-surface.html
(Forrás: MTI)
Hozzászólások