Új erszényes fajt fedeztek fel ausztrál kutatók
Új erszényes fajt fedeztek fel ausztrál kutatók a queenslandi hegyvidéken. Az egérszerű emlősök családja halálos párzási szokásairól már korábban ismertté vált.
Az újonnan azonosított, kis testű ragadozófaj az erszényesnyestfélék (antechinusok) családjába tartozik, amely akkor került a figyelem középpontjába, amikor tavaly kiderült róla, a hím annyit párzik a néhány hetes reprodukciós időszakban, hogy a végén belepusztul.
A kutatók most a család új faját fedezték fel, és feketefarkú antechinusnak nevezték el. Úgy vélik, az állat csak Új-Dél-Wales északi részén és a magas, csapadékos vidékeken él a Springbrook Nemzeti Park területén. Andrew Baker, a Queenslandi Műszaki Egyetem kutatója elmondta: kérelmezték, hogy a feketefarkú erszényes kerüljön fel a veszélyeztetett fajok listájára - idézte az ABC ausztrál hírportál a Zootaxa című tudományos lapban megjelent tanulmányt.
Egyelőre nem tudni, az új faj hány egyedet számlál. Bozontos, barna szőrrel borított teste a far felé barnás narancsszínűvé válik, rövid szőrű farka és négy lába viszont fekete.
Valószínűnek tartják, hogy az új faj is az antechinusok jellegzetes szaporodási mintáját követi: 11 hónapos koruk körül a hímek olyan őrült párzásba kezdenek, hogy az egyéves kort, illetve az utódok születését meg sem érik.
Diana Fisher, a Queenslandi Egyetem biológusa tavaly írt tanulmányt az antechinusok halálos párzási szokásairól. Kutatását az amerikai tudományos akadémia folyóirata (PNAS) ismertette.
Előtte úgy vélték, az öngyilkos szokást a hímek puszta altruizmusból követik, hogy több táplálék maradjon a születendő kicsinyeknek. Fisher kutatása azonban kimutatta, az antechinusok azért viszik túlzásba az udvarlást, hogy a saját, és ne a vetélytársak génjei éljenek tovább. Annyi ideig szaporodnak, amíg a testük bírja, majd kimúlnak.
"Egyes fajaik akár 12-14 órán át is folytatják az aktust, majd újra és újra nekiállnak, közben igen gyakran váltanak partnert. Ez a rendkívül intenzív párzási időszak körülbelül két hétig tart" - magyarázta Fisher.
A kis álatok szervezetét eközben fokozatosan elöntik a stresszhormonok, így képesek ennyi időn át párzani. Azonban a hormonözön károsítja a szöveteiket is, végül a pusztulásukhoz vezet: szőrük hullani kezd, támolyognak, fertőzéseket kapnak, mert az immunrendszerük sem képes tovább működni - állapította meg a kutatás.
(http://www.abc.net.au/news/2014-02-19/scientists-discover-new-species-with-fatal-attraction/5268998)
MTI
Az újonnan azonosított, kis testű ragadozófaj az erszényesnyestfélék (antechinusok) családjába tartozik, amely akkor került a figyelem középpontjába, amikor tavaly kiderült róla, a hím annyit párzik a néhány hetes reprodukciós időszakban, hogy a végén belepusztul.A kutatók most a család új faját fedezték fel, és feketefarkú antechinusnak nevezték el. Úgy vélik, az állat csak Új-Dél-Wales északi részén és a magas, csapadékos vidékeken él a Springbrook Nemzeti Park területén. Andrew Baker, a Queenslandi Műszaki Egyetem kutatója elmondta: kérelmezték, hogy a feketefarkú erszényes kerüljön fel a veszélyeztetett fajok listájára - idézte az ABC ausztrál hírportál a Zootaxa című tudományos lapban megjelent tanulmányt.
Egyelőre nem tudni, az új faj hány egyedet számlál. Bozontos, barna szőrrel borított teste a far felé barnás narancsszínűvé válik, rövid szőrű farka és négy lába viszont fekete.
Valószínűnek tartják, hogy az új faj is az antechinusok jellegzetes szaporodási mintáját követi: 11 hónapos koruk körül a hímek olyan őrült párzásba kezdenek, hogy az egyéves kort, illetve az utódok születését meg sem érik.
Diana Fisher, a Queenslandi Egyetem biológusa tavaly írt tanulmányt az antechinusok halálos párzási szokásairól. Kutatását az amerikai tudományos akadémia folyóirata (PNAS) ismertette.
Előtte úgy vélték, az öngyilkos szokást a hímek puszta altruizmusból követik, hogy több táplálék maradjon a születendő kicsinyeknek. Fisher kutatása azonban kimutatta, az antechinusok azért viszik túlzásba az udvarlást, hogy a saját, és ne a vetélytársak génjei éljenek tovább. Annyi ideig szaporodnak, amíg a testük bírja, majd kimúlnak.
"Egyes fajaik akár 12-14 órán át is folytatják az aktust, majd újra és újra nekiállnak, közben igen gyakran váltanak partnert. Ez a rendkívül intenzív párzási időszak körülbelül két hétig tart" - magyarázta Fisher.
A kis álatok szervezetét eközben fokozatosan elöntik a stresszhormonok, így képesek ennyi időn át párzani. Azonban a hormonözön károsítja a szöveteiket is, végül a pusztulásukhoz vezet: szőrük hullani kezd, támolyognak, fertőzéseket kapnak, mert az immunrendszerük sem képes tovább működni - állapította meg a kutatás.
(http://www.abc.net.au/news/2014-02-19/scientists-discover-new-species-with-fatal-attraction/5268998)
MTI
Hozzászólások