Felavatták Bálint Sándor emléktábláját egykori szegedi lakóhelyén
Felavatták Bálint Sándor emléktábláját kedden a néprajztudós egykori szegedi lakóhelyén, születésének 120. évfordulója alkalmából.
Dux László, a Gál Ferenc Egyetem rektora az ünnepségen úgy fogalmazott, Bálint Sándor hagyatéka közismert a városban, az iskolateremtő tanárember emléke él az egyetemen. Munkássága meghatározó Szeged és az Alföld vallásos néprajzának föltárásában.
Bálint Sándor ugyanakkor a közösségért aggódó, azért cselekedni merő, értékeit soha fel nem adó ember is volt. A maga csöndes és szelíd módján mondta el a keresztény értékeken nyugvó, egységesülő Európára vonatkozó elképzeléseit. Következetesen vállalta nézeteit, nem törődve azzal, hogy adott esetben szavait felhasználják ellene – mondta a professzor. Hozzátéve: jelenlegi ismereteink szerint huszonhatan írtak róla jelentéseket.
Bálint Sándor minden megaláztatást, hánytatást, kiközösítést emelt fővel, csöndes méltósággal elviselt, és végezte munkáját, melynek ma mindannyian haszonélvezői lehetünk – hangsúlyozta a rektor. Bálint Sándor szülőházán Szeged-Alsóvároson, a Pálfy utcában 1984-ben avattak emléktáblát. A néprajzkutatót és a házat ábrázoló domborművet Szathmáry Gyöngyi szobrászművész készítette.
A szülőházat azonban 2004-ben, Bálint Sándor születésének 100. évfordulóján lebontották. Az emléktáblát Liszkai Tamás röszkei plébános őrizte, majd idén átadta a Bálint Sándor hagyatékát gondozó Móra Ferenc Múzeumnak. Bálint Sándor egykori lakóhelyére, a Tömörkény utca 2b számú társasházra kihelyezett emléktáblán az eredeti domború látható. Az épület egyik lakásában élt 1942-től 1980-ig Bálint Sándor, és itt írta meg szülővárosa művelődéstörténetét és vallási kultúráját bemutató munkáit.
Bálint Sándor 1904. augusztus 1-jén született Szegeden. Az alsóvárosi paraszti életmóddal és az alföldi néphagyománnyal már gyermekkorában megismerkedett, melyet később maga kezdett el kutatni. A középiskolát a szegedi piaristáknál végezte, majd a Ferenc József Tudományegyetemen magyar-történelem szakos diplomát szerzett.
Ugyanitt lett tanársegéd, később a Néprajzi Intézetben gyakornok, majd végül 1934-ben magántanárrá habilitálták. Professzorként óriási erőfeszítéssel és odaadással vállalta az Alföld, különösen az alföldi szakrális néprajz kutatását. 1944-ben nyilvános rendkívüli egyetemi tanár, később 1947-ben nyilvános rendes egyetemi tanárrá nevezték ki a néprajzi tanszékre.
1951-ben a kommunista hatóságok eltiltották az egyetemi oktatástól, és csak 1957-től vállalhatott újra oktatói tevékenységet. A szocializmus éveiben is rendőri megfigyelés alatt volt, majd 1965-ben koholt vádak alapján felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. 1966-ban nyugdíjazták. Bálint Sándor 1980. május 10-én közlekedési balesetben hunyt el.
Bálint Sándor boldoggá avatásának hivatalos egyházmegyei szakasza 2005-ben kezdődött el, majd a Positiot (Positio super vita, virtutibus et fama sanctitatis) 2013-ban nyújtották be a Szentek Ügyeinek Kongregációja számára.
(Forrás: MTI)
Dux László, a Gál Ferenc Egyetem rektora az ünnepségen úgy fogalmazott, Bálint Sándor hagyatéka közismert a városban, az iskolateremtő tanárember emléke él az egyetemen. Munkássága meghatározó Szeged és az Alföld vallásos néprajzának föltárásában.Bálint Sándor ugyanakkor a közösségért aggódó, azért cselekedni merő, értékeit soha fel nem adó ember is volt. A maga csöndes és szelíd módján mondta el a keresztény értékeken nyugvó, egységesülő Európára vonatkozó elképzeléseit. Következetesen vállalta nézeteit, nem törődve azzal, hogy adott esetben szavait felhasználják ellene – mondta a professzor. Hozzátéve: jelenlegi ismereteink szerint huszonhatan írtak róla jelentéseket.
Bálint Sándor minden megaláztatást, hánytatást, kiközösítést emelt fővel, csöndes méltósággal elviselt, és végezte munkáját, melynek ma mindannyian haszonélvezői lehetünk – hangsúlyozta a rektor. Bálint Sándor szülőházán Szeged-Alsóvároson, a Pálfy utcában 1984-ben avattak emléktáblát. A néprajzkutatót és a házat ábrázoló domborművet Szathmáry Gyöngyi szobrászművész készítette.
A szülőházat azonban 2004-ben, Bálint Sándor születésének 100. évfordulóján lebontották. Az emléktáblát Liszkai Tamás röszkei plébános őrizte, majd idén átadta a Bálint Sándor hagyatékát gondozó Móra Ferenc Múzeumnak. Bálint Sándor egykori lakóhelyére, a Tömörkény utca 2b számú társasházra kihelyezett emléktáblán az eredeti domború látható. Az épület egyik lakásában élt 1942-től 1980-ig Bálint Sándor, és itt írta meg szülővárosa művelődéstörténetét és vallási kultúráját bemutató munkáit.
Bálint Sándor 1904. augusztus 1-jén született Szegeden. Az alsóvárosi paraszti életmóddal és az alföldi néphagyománnyal már gyermekkorában megismerkedett, melyet később maga kezdett el kutatni. A középiskolát a szegedi piaristáknál végezte, majd a Ferenc József Tudományegyetemen magyar-történelem szakos diplomát szerzett.
Ugyanitt lett tanársegéd, később a Néprajzi Intézetben gyakornok, majd végül 1934-ben magántanárrá habilitálták. Professzorként óriási erőfeszítéssel és odaadással vállalta az Alföld, különösen az alföldi szakrális néprajz kutatását. 1944-ben nyilvános rendkívüli egyetemi tanár, később 1947-ben nyilvános rendes egyetemi tanárrá nevezték ki a néprajzi tanszékre.
1951-ben a kommunista hatóságok eltiltották az egyetemi oktatástól, és csak 1957-től vállalhatott újra oktatói tevékenységet. A szocializmus éveiben is rendőri megfigyelés alatt volt, majd 1965-ben koholt vádak alapján felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. 1966-ban nyugdíjazták. Bálint Sándor 1980. május 10-én közlekedési balesetben hunyt el.
Bálint Sándor boldoggá avatásának hivatalos egyházmegyei szakasza 2005-ben kezdődött el, majd a Positiot (Positio super vita, virtutibus et fama sanctitatis) 2013-ban nyújtották be a Szentek Ügyeinek Kongregációja számára.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások