Bizarr és vicces élmények, amik állásinterjún történtek

Fiatal munkavállalók legkülönösebb tapasztalatai.Ha állásinterjúról van szó, akkor azt általában úgy képzeljük el, hogy elmegyünk a megadott időben a megadott címre, találkozunk a cég képviselőjével, elbeszélgetünk vele a megpályázott munkakörről, válaszolunk a kérdéseire és elmondjuk, hogy miért érezzük megfelelőnek magunkat az állás betöltésére.

A helyzet azonban nem mindig ennyire hétköznapi, ugyanis előfordulhatnak egészen extrém szituációk is. Ilyen bizarr és vicces történeteket gyűjtött össze a Bold Italic a startup cégek kedvenc városaiban, San Franciscóban és a Bay Area környékén élő fiatal munkavállalóktól.

A dubaji kabát és az ötévesek: „Belépve az irodába robogón érkezett elém egy nagyon kedves pasi. Körbevitt az épületben, és miután megmutatott minden szépet és jót, leültünk beszélgetni. Az interjúztatok rendesek, lendületesek voltak, és úgy tűnt, mintha ők akarnának rábeszélni engem, hogy válasszam őket, és nem fordítva. Aztán belenéztek az önéletrajzomba, amiben meglátták, hogy nem a Harvardon vagy a Stanfordon végeztem, és annyit kérdeztek: tulajdonképpen mit keres itt? Vicces volt.”

„Miután végigcsináltam egy hosszú interjúfolyamatot, benne mindenféle próbafeladatokkal, többé nem hallottam a cég felől. Később az egyik ismerősöm szólt, hogy van egy állásajánlat ugyanannál a cégnél. Jelentkeztem a munkára, de azt nem árultam el, hogy korábban már voltam náluk állásinterjún. Kezdetét vette az interjú, majd közölték, hogy be kell fejeznünk, mert már benne vagyok a rendszerükben.”

„Egy Seattle-i startuphoz jelentkeztem. Az állásinterjún próbafeladatként azt kaptam, hogy kutassam fel az egyik ügyvezető kabátját, ami Dubajban maradt. Csak a pasi nevét kaptam meg, semmilyen más információt. Szerintem a mai napig nem találták meg azt a kabátot.”

„Az interjú közben megkérdezték, hogy mivel foglalkozik a férjem, majd elkérték az elérhetőségét. Ezután többet nem foglalkoztak velem.”

„Startupos állásinterjún voltam, ahol arra kértek, hogy csináljak úgy, mintha 5 éves lennél, és meséljek el nekik egy történetet.”

Videójáték, snowboard és autoimmun betegség: „A nő, aki az állásinterjút készítette velem, biztosra vette, hogy autoimmun betegségben szenvedek. Ezt úgy akarta bizonyítani, hogy karmolni kezdte a karomat. Sokkoló élmény volt.”

„Nagyon régen állásinterjúra hívtak egy is céghez, ami stúdiólakásban volt berendezkedve. A két alapító-tulajdonos először a konyhába hívott, ahol sörrel kínáltak, délelőtt fél 12-kor. Negyedóra beszélgetés után átmentünk a nappaliba, ahol Mario Karttal játszottunk egymás ellen. Nyertem, de a munkát nem kaptam meg.”

„Szoftvermérnök munkára jelentkeztem, amikor az interjú közepén az egyik interjúztató felugrott, kirohant a szobából, majd egy snowboarddal visszajött, és őrülten nevetve, asztalról asztalra kezdett ugrálni, közben leverve a kollégái billentyűzetét, egerét, de azok csak csendben nézték, majd dolgoztak tovább, amikor a dilis távozott. Kiderült, hogy a pasi a cég legfelkapottabb Javascript-mérnöke. Közöltem, hogy nemigen illek ide, és gyorsan otthagytam őket.”

Lábfétis és sírva fakadt interjúztató: „A Hack Reactor nevű, programozóképzéssel foglalkozó céghez jelentkeztem ügyvezető asszisztens munkakörbe. Még mielőtt behívtak volna állásinterjúra, kitöltettek velem egy nevetséges írásos tesztet. Ezt követte a szóbeli interjú, amire rossz időpontot adtak, de úgy voltak vele, hogy nem baj, ha már ott vagyok, akkor nem küldenek haza.

Az interjún bizarr helyzetekbe kellett beleképzelnem magam. Például abba, hogy mit tennék, ha ebédet kell hoznom a főnökömnek, akiről csak annyit tudok, hogy nagyon válogatós. Amikor elegem lett, és távozni akartam, akkor közölték velem, hogy még egy órán keresztül tart az interjú.”

„Az interjúztató fogta magát és levette a szandálját, majd feltette az asztalra a meztelen lábát. A piszkos talpát kellett néznem, amíg a kérdéseire válaszoltam.”

„Az interjúztató egyszer csak elbőgte magát az interjú közben, és közölte, hogy higgyem csak el neki, hogy előbb-utóbb én is így végzem, ha ott fogok dolgozni. Elmondta, hogy a munkáltató hazudik, mert ez nem is startup cég, és azt ígérik, hogy a munkaidő rugalmas, de valójában minden nap bent kell lenni 9-től 5-ig. Más indokból, de végül nemet mondtam a munkára.”

(Forrás: divany.hu)