A szabad légzés útja

A légzés mindannyiunk számára egy teljesen természetes folyamat, amellyel nem is törődünk mindaddig míg rendben működik. Az egyszerű házi praktikáktól kezdve, a természetes gyógymódokon át, a gyógyszeres kezelések is segítenek a légúti megbetegedések tünetein. A köhögésen, a köptetésben, a légzésben, a mellkasi fájdalmak és egyéb kellemetlenségek megszüntetésében.

Az inhaláció, mint az a nevében  is foglaltatik, belégzést vagy belélegeztetést jelent. Orvosi nyelven különböző gőzök, gázok porok, vagyis az úgynevezett aeroszolok belélegzését értjük alatta. A modern kor alternatív módszerei közül nagy érdeklődés övezi az aromaterápiás eljárásokat. Ennek során tiszta vízbe csepegtetett különböző illóolajokkal igyekeznek enyhíteni a kellemetlen légúti tüneteket. Fontos tudni, hogy egyes illóolajok és gyógynövények a gyerekek, kismamák vagy bizonyos betegségeben szenvedőek egyáltalán nem javasoltak. A párologtatás a gyógyhatású anyagok részecskéinek közvetlen belélegzésére irányul. Ennek a folyamatnak a lényege, hogy egy edényben leforrázzuk a gyógynövényt, például a kamillát és fölé hajolva lélegezzük be a páráját. A forró gőzt semmi esetre sem szabad felhasználni, meg kell várni kissé lehűl. Az égési veszélyek miatt nem javasolt gyermekek és nehezen mozgó idősek számára.

A különböző heveny és idült betegségekre, mint az arcüreg- vagy a hörgőgyulladás egyaránt szokás inhalációs eszközöket és eljárásokat alkalmazni. A legegyszerűbb az adagolószerepes inhalátor, sray. Igen olcsón beszerezhető és a méretét tekintve rendkívül praktikus eszköz, hiszen a zsebünkben vagy egy kicsi táskában is elfér. Használata azonban komoly gyakorlatot igényel, mivel a sray megnyomásának és a belégzésnek összehangoltan kell megtörténnie. Ez viszont egy kifejezetten fulladó beteg esetében egyáltalán nem egyszerű feladat. A helytelen használat miatt a hatóanyaga nem tud megfelelően eljutni a kívánt helyre, azaz a légutakba, hanem már a szájüregben a nyálkahártyára lerakódik. így csak a szer melléhatásai érvényesülnek fokozottan. Minden esetben érdemes tehát szakmai segítséget kérni az eszköz használatát illetően.  Informálódni lehet akár szakorvostól, patikustól, asszisztenstől vagy a háziorvostól.

A túlnyomással működő belélegzőszereket bővíthetjük különböző toldalékokkal, úgynevezett nebuhalerekkel is. Ezek megkönnyítik a gyógyszer belélegzését, csökkentik a mellékhatások előfordulását és kevesebb együttműködést igényelnek, így akár kicsik is könnyen használni tudják, persze szülői felügyelet mellett. Kisebb lesz a hatóanyag a szájban, illetve a garatban lerakódott mennyisége és kialakításból precíz légzési technikát sem igényel.

Hasonlóan praktikus a porinhalátor is, amelynél igen jól szabályzott a belélegezni kívánt gyógyszer mennyisége. Méretét tekintve egyező a hajtógazzal működtetett adagolószelepeséhez, viszont nagyon érzékeny a nedvességre. Különösebb légzési praktikát sem igényel, ezért sok esetben hatékonyabbnak bizonyul, mint a többi.

A gépi inhalátorok szinte a legkönnyebben használhatóak. Alkalmazásukra nem szükséges semmilyen különleges technika, valamint a gyógyszer mennyiségének nagy része is a kívánt helyre jut el. Döntő többségéhez azonban elektromos csatlakoztatást kell biztosítani, bár létezik akkumulátoros változata is. Elsősorban olyan betegeknek ajánlott, akik valamilyen oknál fogva képtelenek használni a többi változatot, például mozgásukban korlátozott emberek vagy csecsemők.

A felsoroltakon kívül még számtalan légzést könnyítő gyógymóddal találkozhatunk. Vannak akik sóbarlangokba látogatnak el egy kis enyhülésért, illetve akadnak akik a gőzre esküsznek. A lényeg mindenesetre a tünetek kezelése, de fontos, hogy bátran merjünk segítséget kérni szakorvosoktól.