Megrázó élményeiről beszélt a stroke-ot kapott nő, aki dokumentálta a betegségét
Lotje Sodderland megrázó élményeit örökítette meg a dokumentumfilmben.
A nő 34 évesen kapott stroke-ot egy hotelszobában 4 évvel ezelőtt. Azt hitte meg fog halni, de valahogy mégis túlélte az átélt borzalmakat.

Később így emlékezett vissza arra a szörnyű estére:
„Az egyik első emlékem a stroke után az, ahogy magamhoz térek a kórházban. A liftben voltam, és épp toltak vissza a szobámba. Emlékszem, beszéltem is a kísérőmhöz, de vagy nem hallott, vagy nem értett, mert nem válaszolt” – mondta el később, amikor magához tért a stroke után.

Azt mondja, a világ, amibe akkor találta magát, teljesen más volt, mint amit előtte ismert. „A színek, a szagok, a hangok, valahogy mind élesebbek, erőteljesebbek voltak, mint előtte bármikor. Egyszerre volt ijesztő, de valahogy mégis leírhatatlanul csodálatos.” – mesélte Lotje.

A nő nemrég a brit Telegraph című lapnak beszélt a vele történtekről:
Amikor aznap a moszkvai hotelszoba padlóján összeesett, azt hitte meg fog halni. „Szerencsére valahonnan még maradt annyi erőm, hogy lemenjek a recepcióra segítséget kérni” – mondta el.
Lotjét ezután gyorsan kórházba vitték, ahol két napig volt mesterséges kómában. Miután kórházba került, két napig feküdt mesterséges kómában.

„Erről az időszakról semmilyen emlékem sincs. Az ébredésről is kevés, ám ezek mindennél intenzívebbek. Emlékszem, sosem éreztem magam annyira szabadnak, mint akkor. Igen, felszabadító volt ez a múlt, jelen és jövő nélküli állapot, amiben találtam magam. Félreértés ne essék, pontosan tudtam, hogy ki vagyok, és azt is, hogy kik a családtagjaim, de minden más kiesett.”
Lotje ezután három hónapig feküdt egy rehabilitációs intézményben. A nő szerint az volt a legfájdalmasabb, hogy elfogadja az élete mostantól más lesz, mint azelőtt.

„Mindent újra kellett tanulnom, és el kellett fogadnom, hogy a stroke utóhatásai miatt lesznek dolgok, amikre többé nem leszek képes. Beletelt egy kis időbe, mire meggyászoltam a régi életemet és megtanultam szeretni az újat.”

Lotjének a trauma feldolgozásában az segített, hogy dokumentálta a felépülésének folyamatát.
Filmezni kezdett és ez nagy segítség volt a gyógyulásában. Szerinte, ha nem kezdi el dokumentálni az élményeit, sokkal lassabban épült volna fel.
Forrás: nlcafe.hu
Hozzászólások