Nagy fokú stressz, trauma hatásai
Az életben sajnos sokszor érnek minket traumatikus élmények, illetve erős negatív érzést kiváltó történések. Ezeket nem könnyű felfogni, feldolgozni, kezelni sem. Minden egyes ilyen, nyomokat hagy bennünk, mint amikor baleset ér minket és kék- zöld foltokban mutatkozik meg, a lelki sérelmek abban különböznek, hogy szemmel nem láthatóak, de attól még valósak, fájdalmasak és következményeket generálnak.
Alap esetben, vagyis jó élethelyzetben van egy képünk a világról, ez nem rossz kép, látjuk benne a lehetőségeket, a szépségeit, azonban traumák hatására ez kép megváltozik bennünk. Kiszámíthatatlannak, félelmetesnek, veszélyesnek, ijesztőnek látjuk. Ezekkel minden esetben nehéz megküzdeni, vannak akiknek könnyebben megy egyedül is, míg mások segítséggel, akár szakember, pszichológus segítségével lépnek túl a nehézségeken. Itt fontos megjegyezni, mert még 2020-ban is "ciki" pszichológusról beszélni, elmenni hozzá pedig pláne, a szűk látókörű emberek pedig egyenesen leírják azokat, akik igénybe veszik ezt az egészségügyi szolgáltatást. Néhány országban ez már annyira elfogadott, hogy minden nívósabb embernek van külön pszichológusa, akinek súlyos pénzeket is kifizetnek. A lelket is gyógyítani kell, azzal is foglalkozni kell, hiszen a mentális és a testi egészség együttesen alkot egy egészet. Miért lenne másabb egy lábtöréssel elmenni orvoshoz, mint egy traumával, akár depresszióval pszichológushoz? Mind két eset teljesen természetes jelenség. Sokkal inkább megvetendő dolognak kellene hogy legyen, ha valaki képtelen megbirkózni a gondjaival és ezért alkoholhoz, netán drogokhoz nyúl. Erről pedig mindenki tudja, hogy nem fog feljebb vinni senkit, csak is rosszabb lesz tőle minden.
Létezik a bizonyos elnyomás, mikor megtörtént az esemény, amely egy embert felkavart, nyomokat hagyott, de mégsem akar róla tudomást venni, nem beszél róla, nem is akar foglalkozni vele. Ez egyáltalán nem ilyen egyszerű, hiszen attól függetlenül, hogy elfojtja valaki a negatív érzéseit, félelmeit, a "trauma nyomait", még azok ott vannak, élnek az emberben, befolyásolják a viselkedését, gondolatait, sőt az egész életvitelét. Ráadásul nem egy olyan élethelyzet szokott lenni, amely lelki sebeket ejt, amennyiben az összeset mélyen raktározza magában, az össze gyűlik, akár testi tüneteket produkálva is visszaköszön. Nem érdemes ezt alkalmazni, talán könnyebbnek tűnhet, de egyáltalán nem az. Azért is komoly vívódásokra van szükség, hogy bárki képes legyen mélyre "temetni" a dolgokat. És szinte sosincs pozitív kimenetele.
Egy traumatikus esemény után az érzelmek széles skálán mozognak, leginkább a félelem, a tehetetlenség érzése az, ami állandóan ismétlődik az elszenvedő egyénben, ez nagymértékben rontja a mindennapi életét. Nagyon gyakori az úgynevezett flashblach jelenség, amikor az érintett újra- és újra átéli az eseményeket, emlékeket. Nem ritka az éjszakai rémálmok előfordulása sem. Nagyon lényeges ugyanakkor tudni, hogy ezek teljesen normálisak, felnőtt és gyerek esetében is. Akit bármilyen erős stressz, trauma ér hónapokig is a hatása alatt lehet, ez nem csak őt, de a mikrokörnyezetét is érinti. Akiben él a félelem, bűntudat, csalódottság természetesen máshogyan is viselkedik, sokkal ingerlékenyebb, máshogyan reagál dolgokra, óvatosabb, és mivel félelmet érez az is befolyásolja minden cselekedetét, gondolatát, ezt a családja, közeli barátok is érzékelik. Tehát ők is érintetté válnak. Sokat segít, ha a környezet tudatos, széles látókörű és megértő, ha az érzékeny, sérült emberrel a szerettei is elkezdenek " rosszul" bánni egyáltalán nem segít, sőt akár nagyon sokat is ronthat az állapotán.
Nem ritka, hogy már egy nagyobb fokú stressz élményt sem osztanak meg a környezetükkel az emberek, van aki nem azért mert nem szeretne beszélni róla, hanem egyszerűen képtelen rá. Pedig sokkal könnyebb lenne, ha nem fojtaná magába, neki is és mások is értenék mi zajlik benne, ami esetlegesen a viselkedéséből pedig akaratlanul is tükröződik.
Szakértők szerint fontos, hogy a traumát, negatív eseményt megélt személyek megosszák a felmerülő érzéseiket, gondolatikat másokkal, ez segíti a feldolgozást. Kritikusan fontos, hogy az adott eseményről 72 órán belül beszéljen az illető, ez biztosítja, hogy a traumának ne legyenek állandó pszichológia következményei. Gyerekeknél és felnőtteknél is kiemelten lényeges a beszélgetés során biztosítani őket arról, hogy megértik és elfogadják az érzéseiket, gondolataikat, soha sem szabad ítélkezni, támadni, büntetni.
Családtagoknak és barátoknak fontos szerepe van a traumát átélt gyógyulási folyamatában. Fontos, hogy szánjanak arra időt, hogy beszélgessenek az eseményről, leginkább akkor mikor az elszenvedő gondolatai közt felmerülnek a kérdések, félelmek. Aki nem érzi magát jól lelkileg, annak nem tanácsos sokat egyedül lennie, olyankor általában a kínzó gondolatok jönnek elő, amelyek hatására még mélyebbre kerülhet, ezért olyan társaságban érdemes lennie, akiket szeret és akikben megbízik, akikkel jól érzi magát. Az alvás is nehezített lehet rossz érzelmi állapotban, akár gyakori ok nélküli felébredés is sorozatosan bekövetkezhet, ezért lefekvés előtt nyugtatóan ható tevékenységek végzése ajánlott. A mikrokörnyezet érzékelni fogja a változásokat azzal a személlyel kapcsolatban, akit lelki sérelem ért, mégsem tanácsos a haragját és egyéb negatív mondatát, tettét magukra venniük. Azt ajánlott közvetíteni, hogy megértik és cselekedjen nyugodtan az érzésinek megfelelően. Segít és biztonságot ad, ha felajánlják neki a segítségüket, illetve közös programokra való invitálás is jó ötlet, azonban azt is el kell fogadni, ha magányra vágyik.
Forrás: webbeteg.hu
Alap esetben, vagyis jó élethelyzetben van egy képünk a világról, ez nem rossz kép, látjuk benne a lehetőségeket, a szépségeit, azonban traumák hatására ez kép megváltozik bennünk. Kiszámíthatatlannak, félelmetesnek, veszélyesnek, ijesztőnek látjuk. Ezekkel minden esetben nehéz megküzdeni, vannak akiknek könnyebben megy egyedül is, míg mások segítséggel, akár szakember, pszichológus segítségével lépnek túl a nehézségeken. Itt fontos megjegyezni, mert még 2020-ban is "ciki" pszichológusról beszélni, elmenni hozzá pedig pláne, a szűk látókörű emberek pedig egyenesen leírják azokat, akik igénybe veszik ezt az egészségügyi szolgáltatást. Néhány országban ez már annyira elfogadott, hogy minden nívósabb embernek van külön pszichológusa, akinek súlyos pénzeket is kifizetnek. A lelket is gyógyítani kell, azzal is foglalkozni kell, hiszen a mentális és a testi egészség együttesen alkot egy egészet. Miért lenne másabb egy lábtöréssel elmenni orvoshoz, mint egy traumával, akár depresszióval pszichológushoz? Mind két eset teljesen természetes jelenség. Sokkal inkább megvetendő dolognak kellene hogy legyen, ha valaki képtelen megbirkózni a gondjaival és ezért alkoholhoz, netán drogokhoz nyúl.
Létezik a bizonyos elnyomás, mikor megtörtént az esemény, amely egy embert felkavart, nyomokat hagyott, de mégsem akar róla tudomást venni, nem beszél róla, nem is akar foglalkozni vele. Ez egyáltalán nem ilyen egyszerű, hiszen attól függetlenül, hogy elfojtja valaki a negatív érzéseit, félelmeit, a "trauma nyomait", még azok ott vannak, élnek az emberben, befolyásolják a viselkedését, gondolatait, sőt az egész életvitelét. Ráadásul nem egy olyan élethelyzet szokott lenni, amely lelki sebeket ejt, amennyiben az összeset mélyen raktározza magában, az össze gyűlik, akár testi tüneteket produkálva is visszaköszön. Nem érdemes ezt alkalmazni, talán könnyebbnek tűnhet, de egyáltalán nem az. Azért is komoly vívódásokra van szükség, hogy bárki képes legyen mélyre "temetni" a dolgokat. És szinte sosincs pozitív kimenetele.
Egy traumatikus esemény után az érzelmek széles skálán mozognak, leginkább a félelem, a tehetetlenség érzése az, ami állandóan ismétlődik az elszenvedő egyénben, ez nagymértékben rontja a mindennapi életét. Nagyon gyakori az úgynevezett flashblach jelenség, amikor az érintett újra- és újra átéli az eseményeket, emlékeket. Nem ritka az éjszakai rémálmok előfordulása sem. Nagyon lényeges ugyanakkor tudni, hogy ezek teljesen normálisak, felnőtt és gyerek esetében is. Akit bármilyen erős stressz, trauma ér hónapokig is a hatása alatt lehet, ez nem csak őt, de a mikrokörnyezetét is érinti. Akiben él a félelem, bűntudat, csalódottság természetesen máshogyan is viselkedik, sokkal ingerlékenyebb, máshogyan reagál dolgokra, óvatosabb, és mivel félelmet érez az is befolyásolja minden cselekedetét, gondolatát, ezt a családja, közeli barátok is érzékelik. Tehát ők is érintetté válnak. Sokat segít, ha a környezet tudatos, széles látókörű és megértő, ha az érzékeny, sérült emberrel a szerettei is elkezdenek " rosszul" bánni egyáltalán nem segít, sőt akár nagyon sokat is ronthat az állapotán.
Nem ritka, hogy már egy nagyobb fokú stressz élményt sem osztanak meg a környezetükkel az emberek, van aki nem azért mert nem szeretne beszélni róla, hanem egyszerűen képtelen rá. Pedig sokkal könnyebb lenne, ha nem fojtaná magába, neki is és mások is értenék mi zajlik benne, ami esetlegesen a viselkedéséből pedig akaratlanul is tükröződik.
Szakértők szerint fontos, hogy a traumát, negatív eseményt megélt személyek megosszák a felmerülő érzéseiket, gondolatikat másokkal, ez segíti a feldolgozást. Kritikusan fontos, hogy az adott eseményről 72 órán belül beszéljen az illető, ez biztosítja, hogy a traumának ne legyenek állandó pszichológia következményei. Gyerekeknél és felnőtteknél is kiemelten lényeges a beszélgetés során biztosítani őket arról, hogy megértik és elfogadják az érzéseiket, gondolataikat, soha sem szabad ítélkezni, támadni, büntetni.
Családtagoknak és barátoknak fontos szerepe van a traumát átélt gyógyulási folyamatában. Fontos, hogy szánjanak arra időt, hogy beszélgessenek az eseményről, leginkább akkor mikor az elszenvedő gondolatai közt felmerülnek a kérdések, félelmek. Aki nem érzi magát jól lelkileg, annak nem tanácsos sokat egyedül lennie, olyankor általában a kínzó gondolatok jönnek elő, amelyek hatására még mélyebbre kerülhet, ezért olyan társaságban érdemes lennie, akiket szeret és akikben megbízik, akikkel jól érzi magát. Az alvás is nehezített lehet rossz érzelmi állapotban, akár gyakori ok nélküli felébredés is sorozatosan bekövetkezhet, ezért lefekvés előtt nyugtatóan ható tevékenységek végzése ajánlott. A mikrokörnyezet érzékelni fogja a változásokat azzal a személlyel kapcsolatban, akit lelki sérelem ért, mégsem tanácsos a haragját és egyéb negatív mondatát, tettét magukra venniük. Azt ajánlott közvetíteni, hogy megértik és cselekedjen nyugodtan az érzésinek megfelelően. Segít és biztonságot ad, ha felajánlják neki a segítségüket, illetve közös programokra való invitálás is jó ötlet, azonban azt is el kell fogadni, ha magányra vágyik.
Forrás: webbeteg.hu
Hozzászólások