A burgonya legviccesebb történelmi állomásai

Jóslásra is használták a krumplit, ami majdnem megmérgezte az angol királyi udvart.A történelem tele van szórakoztató eseménnyel, de valószínűleg a krumpli lenne az utolsó, amiről azt feltételeznéd, hogy a múltja egyáltalán nem unalmas és száraz, hanem kifejezetten vicces állomásokkal rendelkezik.

A burgonya hatezer éve az egyik legalapvetőbb élelmiszer, amit eredetileg a dél-amerikai Andok hegységben fogyasztottak, ám néhány tudós biztos abban, hogy Chilében már tizenháromezer évvel ezelőtt foglalkoztak krumplitermesztéssel.

Habár régen keserűbb íze volt, mégis a krumplievés hagyománya generációról generációra öröklődött. A C-vitaminban, káliumban gazdag, tápláló étel hosszú és szórakoztató utat járt be az elmúlt évezredekben.

Az inkák mértek és jósoltak is vele: Az inkák az elsők között voltak a krumplifogyasztásban, de ők nem kizárólag főzték, hanem szárították is, hogy akár évekig tárolhassák, ugyanis annyira bejött nekik a burgonya, hogy annak több típusát sikerült megkülönböztetniük, a krumpli főzési ideje pedig mértékegységgé vált.

Ennél is érdekesebb, hogy az inkák a jósláshoz is felhasználták a burgonyát. Ez úgy nézett ki, hogy felástak egy tetszőleges burgonyaültetvényt. Ha páros számú gumót találtak a föld alatt, akkor nagy volt az öröm, de amikor páratlan szám lett az eredmény, akkor rettegve várták a balszerencsét.

Mint tudjuk, az inkák igazán kegyetlen rituáléikat mutattak be, ezért nem meglepő, hogy a burgonyaistennek, Axomamának is megcsonkított áldozatokkal kedveskedtek.

Csellel vált a szegények eledelévé: Antoine Augustin Parmentier botanikus-gyógyszerész porosz fogságba esett a hétéves háború (1756-1763) idején. A raboskodás közben krumplit tettek vele, a tudós pedig hamarosan rájött, hogy a növény finom és egészséges.

Parmentier tudományos művet írt a burgonyáról, majd a francia éhínség ideje alatt meggyőzte XVI. Lajost, hogy rendelje el a burgonyaevést. Mivel ez kevés volt, ezért a király úgy döntött, hogy csellel veszi rá a népet a krumplievésre. Az uralkodó látványosan őriztette a burgonyaföldeket, ezzel arra buzdítva az éhező embereket, hogy lopják el a termést.

Majdnem megölték vele a királyi udvart: Egy balszerencsés időszak miatt nem volt könnyű a krumpli népszerűsítése Európában. A pechszéria azzal indult, hogy Sir Walter Raleigh, angol felfedező, puszta jóindulatból burgonyát küldött I. Erzsébet királynőnek, aki lovaggá ütötte a gyarmatosító sikereiért.

A baj az volt, hogy Walter nem a gumót, hanem a mérgező termést és a levelét küldte el az uralkodónőnek és udvarának, ezzel megbetegítve a nemeseket. A fiaskó után nem csoda, hogy sok időbe tellett, mire az angol előkelőségek új esélyt adtak a krumplinak.Senki nem volt hajlandó megenni: A burgonya megítélésén tovább rontott, hogy olyan tévhitek terjedtek el, amelyek szerint leprát és szifiliszt terjeszt, sőt, az a rémhír is szárnyra kelt, hogy amennyiben egy terhes nő krumplit fogyaszt, akkor vízfejű babát fog szülni.

A burgonyával több éhínség is megelőzhető lett volna, de a rossz hírnév miatt az emberek rettegtek, és inkább belehaltak az alultápláltságba, mintsem egy falat krumplit egyenek. Erre példa az 1774-es porosz éhínség, amelynek idején Nagy Frigyes király ingyen burgonyát küldött a népnek, de az emberek nem nyúltak ahhoz. Az uralkodó megparancsolta a katonáknak, hogy erőszakkal tömjék az éhezőkbe az egyetlen elérhető táplálékot.

Magyarországon is divat volt a krumpliundor: Hazánkban a Habsburg Birodalom iránt táplált közutálat jelképe lett a krumpli, miután 1802-ben kiadták azt a rendelet, amely értelmében 40 botütéssel büntetik azt, aki nem termeszt krumplit a birtokán.

A magyarok sváb töknek és földi körtének gúnyolták a burgonyát. Ennek a hozzáállásnak akkor lett vége, amikor II. József bevezette, hogy adókedvezményt kap az, aki krumplit termeszt. A király felesége fogyasztás helyett inkább a hajába tűzte a burgonya virágját, de nem ez volt az oka annak, hogy lefejezték.

Szarvasgombának hitték: Gonzalo Jimenez de Quesada hozta be Európába a burgonyát még a XVI. században. A spanyol felfedezőnek fogalma sem volt arról, hogy mi a gumó, ami ránézésre a szarvasgombára hasonlított, ezért a tartuffo nevet adták neki.

Ez a tévedés az oka például annak, hogy németül Kartoffel a krumpli, ám mindez megbocsátható baki annak tudatában, hogy a spanyol matrózok rájöttek, hogy az nem lesz skorbutos, aki megeszi a gumót.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)