A középső gyereknek mindig a legrosszabb
Aki középső gyerekként nőtt fel tudna mesélni! De miért?
Ha egy gyerkőc középső helyzetben nő fel, akkor nagyon gyakran szorul a háttérbe. Hiszen a nagy tesó milyen okos, ügyes már, a kicsi pedig mennyire cuki. Azoknak a szülőknek akiknek három csemetéjük van, nagyon oda kell figyelni arra, hogy senki ne legyen elnyomva, főleg ne a középső, mert az akaratlanul is könnyen megtörténhet. Amennyiben úgy nő fel a gyerek, hogy sorozatosan azt érzi, hogy nem figyelnek eléggé rá vagy hátrányban van az kihathat az egész életére, nehezebben fog beilleszkedni, önbizalomhiánya lesz és a későbbi társas kapcsolatait is befolyásolja.
Az a gyermek, aki így nő fel, tehát nem érzi magát fontosnak egy idő után egy láthatatlan falat épít maga köré, amelyen nem enged át senkit. Ez azért következik be, mert a próbálkozásai kudarcba fulladnak. Hozzácsapódik a nagyobbhoz, majd a kisebbhez, ám egyikőjük mellett sem találja a helyét.
Felnőtt korára törekedni fog arra, hogy kiemelkedőt alkosson, ez akár már az iskolában is megmutatkozhat a tanulmányaiban, később pedig a munkahelyén. Ezáltal szeretne elismerést, csak sajnos sosem lesz magával teljesen elégedett, mert ami igazából hiányzik neki az a szülei szeretete, odafigyelése.
Egy másik formája is lehet a figyelemfelkeltésnek, ami sajnos nem a legjobb mód. A gyerek azzal hívja fel a figyelmet magára, hogy csínytevéseket követ el, ezekből sajnálatosan nagyon sok baleset is bekövetkezik.
Nagyon sok múlik a szülőkön
Testvéri féltékenység sokszor előfordul, hiszen a teljes figyelmet, szeretet csak az első kapja meg, a második már alapból abba a helyzetbe születik, hogy osztoznia kell a szülőkön, a játékokon és szinte mindenen. A legrosszabb helyzetben mégis a középső van. A szülőknek fontos, hogy időben felismerjék és még csírájában elfojtsák a problémát. Segíthetnek az olyan mesék olvasása, amelyben ugyan a legkisebb a hős, de a nagyobb segítségével képes csak nyerni. Minél kevesebb figyelmet kap egy gyerek, annál kevésbé értékeli önagát, ezért rosszalkodni kezd. Erre szülők büntetéssel reagálnak, amitől még kevesebbnek fogja magát érezni. A lényeg, hogy ne a csíntalan gyermeket lássák benne, hanem a kétségbeesett, szeretetre vágyót, aki azért kiált, hogy ,, szeress jobban" figyelj rám is". Lényeges, hogy akárhány gyerek is van, mindenkire jusson külön- külön is idő és figyelem. Ne a teljesítmény alapján dicsérjél, például az ,,ügyesen focizol" helyett hangoztassák azt, hogy ,, szeretem nézni mikor focizol".
Soha sem szabad a testvéreivel összehasonlítani, mert igen érzékeny rá. Ha valami rosszat csinál se kell kimondani, hogy már megint vele van a baj, mert még rosszabb lesz a helyzet. Dicsérni kell saját magáért, amit ő tesz, amire csak ő maga képes, bármely apró gesztusát értékelni kell a szülőknek, ezáltal érzi majd magát fontosabbnak. Az a legjobb, a gyerekekkel külön- külön létrehoznak beszélgetési időket, amikor csak egyre figyelnek, ilyenkor a gyerkőcöknek azt kell érzékelni, hogy csak rájuk figyelnek és nyugodtan elmondhatják az érzéseiket, félelmeiket.
Ha egy gyerkőc középső helyzetben nő fel, akkor nagyon gyakran szorul a háttérbe. Hiszen a nagy tesó milyen okos, ügyes már, a kicsi pedig mennyire cuki. Azoknak a szülőknek akiknek három csemetéjük van, nagyon oda kell figyelni arra, hogy senki ne legyen elnyomva, főleg ne a középső, mert az akaratlanul is könnyen megtörténhet. Amennyiben úgy nő fel a gyerek, hogy sorozatosan azt érzi, hogy nem figyelnek eléggé rá vagy hátrányban van az kihathat az egész életére, nehezebben fog beilleszkedni, önbizalomhiánya lesz és a későbbi társas kapcsolatait is befolyásolja.
Az a gyermek, aki így nő fel, tehát nem érzi magát fontosnak egy idő után egy láthatatlan falat épít maga köré, amelyen nem enged át senkit. Ez azért következik be, mert a próbálkozásai kudarcba fulladnak. Hozzácsapódik a nagyobbhoz, majd a kisebbhez, ám egyikőjük mellett sem találja a helyét.
Felnőtt korára törekedni fog arra, hogy kiemelkedőt alkosson, ez akár már az iskolában is megmutatkozhat a tanulmányaiban, később pedig a munkahelyén. Ezáltal szeretne elismerést, csak sajnos sosem lesz magával teljesen elégedett, mert ami igazából hiányzik neki az a szülei szeretete, odafigyelése.
Egy másik formája is lehet a figyelemfelkeltésnek, ami sajnos nem a legjobb mód. A gyerek azzal hívja fel a figyelmet magára, hogy csínytevéseket követ el, ezekből sajnálatosan nagyon sok baleset is bekövetkezik.
Nagyon sok múlik a szülőkön
Testvéri féltékenység sokszor előfordul, hiszen a teljes figyelmet, szeretet csak az első kapja meg, a második már alapból abba a helyzetbe születik, hogy osztoznia kell a szülőkön, a játékokon és szinte mindenen. A legrosszabb helyzetben mégis a középső van. A szülőknek fontos, hogy időben felismerjék és még csírájában elfojtsák a problémát. Segíthetnek az olyan mesék olvasása, amelyben ugyan a legkisebb a hős, de a nagyobb segítségével képes csak nyerni. Minél kevesebb figyelmet kap egy gyerek, annál kevésbé értékeli önagát, ezért rosszalkodni kezd. Erre szülők büntetéssel reagálnak, amitől még kevesebbnek fogja magát érezni. A lényeg, hogy ne a csíntalan gyermeket lássák benne, hanem a kétségbeesett, szeretetre vágyót, aki azért kiált, hogy ,, szeress jobban" figyelj rám is". Lényeges, hogy akárhány gyerek is van, mindenkire jusson külön- külön is idő és figyelem. Ne a teljesítmény alapján dicsérjél, például az ,,ügyesen focizol" helyett hangoztassák azt, hogy ,, szeretem nézni mikor focizol".
Soha sem szabad a testvéreivel összehasonlítani, mert igen érzékeny rá. Ha valami rosszat csinál se kell kimondani, hogy már megint vele van a baj, mert még rosszabb lesz a helyzet. Dicsérni kell saját magáért, amit ő tesz, amire csak ő maga képes, bármely apró gesztusát értékelni kell a szülőknek, ezáltal érzi majd magát fontosabbnak. Az a legjobb, a gyerekekkel külön- külön létrehoznak beszélgetési időket, amikor csak egyre figyelnek, ilyenkor a gyerkőcöknek azt kell érzékelni, hogy csak rájuk figyelnek és nyugodtan elmondhatják az érzéseiket, félelmeiket.
Hozzászólások