A tereptől is függ, hogy mit kell tenned, ha szabadban kap el a vihar

Életmentő jó tanácsok, amelyekkel elkerülhetjük a villámcsapást.Végre újra szabadon jöhetünk, mehetünk, kedvünkre szervezhetjük az olyan szabadtéri programokat, mint a strandolás vagy a túrázás. Csakhogy most az időjárás az, aminek kellemetlen meglepetéseire kell felkészülnünk, ugyanis napok óta menetrendszerűen érkeznek a viharok.

A zivatarral kísért villámlás sokakat lenyűgöz, ha azt biztonságos épületekből szemlélhetik, de amikor a szabadban ér a vihar, akkor az már igazán félelmetes élmény. Magyarországon bármikor előfordulhat vihar, de a legnagyobb valószínűséggel május és szeptember között alakulhat ki. Mivel ebben az időszakban tartózkodunk a legtöbbet a szabadban, ezért mindenképpen oda kell figyelnünk az időjárás baljós jeleire!

A sötét viharfelhőkkel és erős széllel érkező felhőszakadás általában villámlással jár. A vihart akkor tekinthetjük veszélyesnek, ha villámlás és a mennydörgés között eltelt idő kevesebb, mint 15 másodperc, ugyanis ebben az esetben a villám nagyjából 5 kilométerrel tőlünk csapott le.

Azt, hogy mekkora távolságra van tőlünk a vihar, úgy a legkönnyebb kiszámolni, hogy a villám és a mennydörgés közt eltelt időt megszorozzuk a hang terjedési sebességével, ami 360 m/s. Ezzel a számítással azonnal megtudjuk, hogy a villámlás hány méterre van tőlünk.

Ha például a fényvillanás és a hang között 11 másodperc telt el, akkor 11x360=3960, vagyis a villám közel 4 kilométerre csapott le. Az internet és mobiltelefonok korában azonban nem muszáj fejben számolgatni, ugyanis elég megnézni a radarképet, ami megmutatja, hogy milyen irányból, milyen sebességgel és milyen intenzitású vihar közelít felénk. Ha elkap a felhőszakadás, akkor természetesen nem a villámok jelenthetik az egyetlen veszélyt, ezért fontos, hogy biztonságos menedéket keressünk, és ott várjuk meg a vihar elvonulását!

Hazánkban évente 20 és 40 között van azok száma, akiket közvetett, vagy közvetlen villámcsapás ér. A legtöbb eset a szabadban, jellemzően vízparton és sík terepen történik. A szerencsétlenség azonban némi elővigyázatossággal elkerülhető, ezért mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a különböző terepeken mit kell tennie annak érdekében, hogy elkerülje a villámcsapást!

Ha vízen, vízparton ér a vihar: A víz vonzza és jól vezeti az áramot, emiatt a nyílt vízen fokozottan ki vagyunk téve a villámcsapásnak. Ha tehát jön a vihar, akkor azonnal ki kell mennünk a vízből, mert ott nemcsak akkor érhet áramütés, ha közvetlenül belénk csap a villám.

Biztonságot a vízpart sem nyújt, ugyanis az is fokozott kockázatot jelentő terep, ahonnan gyorsan biztonságos helyre kell mennünk! Amennyiben csónakban, vagy a parton horgászunk, akkor rögtön csukjuk össze és fektessük le a horgászbotokat, ugyanis azok villámhárítóként működnek a nyílt vízen.

Függetlenül attól, hogy milyen vízi járművel tartózkodunk a vízen, próbáljunk a vihar kitörése előtt partot érni. Az is nagyon fontos, hogy mindig figyeljük és vegyük komolyan a part menti viharjelző fényjelzéseit! Ez akkor is fontos, ha látszólag jó az idő, ugyanis a villámcsapások nagyjából 10%-a verőfényes napsütéses, kék égboltnál történik úgy, hogy a vihar 15 kilométerre van a adott helytől.

Ha sík terepen kap el a vihar: Amennyiben nem tudunk védett helyre menekülni, akkor igyekezzünk minél alacsonyabb pontot keresni, de kerüljük a vízpartot, a vízátfolyásos, nedves felületeket, magas épületeket (például kilátótornyot, magaslest) és a kiemelkedő tárgyakat (például oszlopot, elektromos távvezetéket).

Ha nem tudunk mást tenni, akkor összezárt lábakkal, lábujjhegyen guggoljunk le, a sarkunkat összeérintve, valamint húzzuk be a nyakunkat és fogjuk be a fülünket, így csökkentve a halláskárosodás veszélyét.

A földre ülést és hasalást felejtsük el, ugyanis az a biztonságos, ha minél kisebb felületen érintkezünk a talajjal. A villám leginkább a környezetből kiemelkedő magasabb pontokat célozza meg, ezért a fák alatt soha nem biztonságos.

Nyílt terepen különösen veszélyes magányos fa alá húzódni, még abban az esetben is, ha a lombkoronája védelmet nyújt az eső, jégverés ellen. Ha olyan tárgy van nálunk, ami jól vezeti az elektromosságot, így például fémszerszám, fém vagy karbonszálas sportfelszerelés vagy kerékpár, akkor azt rögtön fektessük a földre, és menjünk távol tőle, mert ezek a tárgyak nagyon jól vonzzák a villámokat.

Ha több emberrel, csoportosan kap el minket a vihar sík terepen, akkor minimum 5 méterre helyezkedjünk egymástól, amíg újra biztonságossá nem válik az időjárás.

Ha erdőben ér a vihar: Bár a sík terephez képest nagyobb biztonságban vagyunk az erdőben, mégis a magas fák ott is problémát jelenthetnek, hiszen bevonzzák a villámokat. A legveszélyesebb, ha a törzs törzsének támaszkodunk, esetleg közvetlenül mellé állunk. Ez leginkább az erdő szélén álló fákra igaz.

Erdőben viszont nehéz nem fa mellett tartózkodni. Ilyen helyzetben próbáljunk a fa törzsétől 5 méter távolságra helyezkedni. Ha sátrazunk, akkor is tartsuk be ezt a biztonsági szempontot!Ha hegyeken, sziklákon ér a vihar: A túrázás, a hegymászás, a sziklamászás és a via ferrata mind olyan tevékenység, amely esetében nagyon fontos az elővigyázatosság, ha közelít a vihar. Ennek oka az, hogy a nyílt hegyi terepen ugyanannyira, de talán még jobban is, ki vagyunk szolgáltatva a villámoknak, mint a lapos, sík terepen.

Ha túrázni, hegyet mászni készülünk, akkor előtte mindenképpen nézzük meg az időjárást, mert a hegyeken sokkal jobban ki vagyunk téve az elemeknek, mint máshol, ám még így is számolnunk kell azzal, hogy elkaphat egy hirtelen kialakult, heves zápor vagy vihar.

Ilyen helyzetben egy szikla tetején állni nagyon veszélyes, de hiba lenne azt feltételezni, hogy a villám csak a legmagasabb pontba csaphat bele. Ha közelít a vihar, akkor iparkodjunk elhagyni a hegygerincet és a sziklafalakat.

Ne feledjük, hogy a mászást segítő fémeszközök (például a karabinerek és a csákányok) vonzzák a villámot, a láncok és korlátok pedig jól vezetik a elektromosságot, ezért ezeket tegyük el vagy le, valamint mellőzzük a használatukat.

A magashegyi túra esetében könnyen megeshet, hogy nincs elég időnk leereszkedni a biztonságosabb völgyekbe. A csúcsot és a hegygerincet mindenképpen hagyjuk el, lehetőleg a vihar érkezési irányával ellentétes oldalon.

Mivel a villámoknak nemcsak közvetlenül, hanem közvetetten is ki vagyunk téve, ezért olyan helyet keressünk, ami törmelékes kőzettel borított, és lehetőleg szárazabb a körülötte lévő terepnél. Ha a villámcsapás eléri a talajt, akkor sugarasan szétterül, a környezetében akár több száz méteres területen.

A földfelszínen szétterjedő villám akár végzetes is lehet, ha gyaloglás közben vagy szétnyitott lábakkal ér. Az a szikla vagy a fal, amelynek oldalában menedéket keresünk, magsaságilag legyen legalább nyolcszorosa a testhosszunknak.

Összezárt lábakkal guggoljunk le, vagy üljünk a táskánkra, mászókötelünkre, más szigetelőanyagra és tegyük a fülünkre a kezünket. Semmihez se érjünk hozzá, és legalább egy méteres távolságot tartsunk a környezetünktől. Ha többedmagunkkal vagyunk, akkor igyekezzünk minimum 4-5 méteres távolságra helyezkedni egymástól, amennyire ezt a biztonságos fedezékünkben megtehetjük.

Soha ne álljunk kőfülkék és barlangok bejáratába, ugyanis a testünk kiváló vezetőként szolgálhat a nyílás két fala között, amivel vonzzuk a villámot. Barlangban csak abban az esetben bújunk el, ha annak bejáratától és falától legalább másfél méteres távolságot tudunk tartani.

A kőfolyásokat és az omladékos részeket kerüljük. A megfelelő menedéket csak akkor hagyjuk el, ha az utolsó dörgés óta eltelt 30 perc.

Baljós előjelek: Az égnek meredő haj azt jelzi, hogy a következő másodpercekben az emberbe, vagy a közvetlen közelébe csap bele a villám. Ha a nálunk lévő fémszerszámok (hágóvas, csákány stb.) sercegő, csilingelő hangot ad ki, akkor szintén villámcsapás közeledik, de ebben az esetben még van néhány másodpercünk arra, hogy megváljunk a szerszámtól és pozíciót változtatva elkerüljük a bajt.

Biztonságos helyek: Ha kitör a vihar, akkor az egyik legbiztonságosabb megoldás az, ha egy épületbe húzódunk a villámlás elől, ám teljes biztonságban ott sem lehetünk. Az épületben kerüljük a vízvezetékeket, az ajtókat, az ablakokat, ne használjuk a vezetékes telefonokat, kézmosót, zuhanyzót és a fürdőkádat. Ha a házunk nincs ellátva túlfeszültség védelemmel, akkor húzzuk ki az elektromos berendezéseket, ezzel csökkentve az anyagi károk kockázatát.

Az autóban ugyancsak védelmet találhatunk a villámokkal szemben. A zárt járműben kerüljük a fémes részeket, és soha ne nyúljunk a karosszériához. A legjobb az, ha semmihez sem érünk hozzá, így a bőr vagy műanyag borítású kormányhoz se! Ha betartjuk a szabályokat, és a villám a kocsiba csap, akkor annak fémváza Faraday-kalitkaként véd meg az áramütés okozta sérüléstől.Ha valakit villámcsapás, áramütés ér: Az emberi test nem tárolja az áramot, éppen ezért az egyik legnagyobb, és legveszélyesebb tévhit, hogy nem szabad hozzáérni ahhoz, akit villámcsapás ért. Minden esetben segítenünk kell azon, akit baj ért, hiszen ezzel életet is menthetünk! Ugyanezért érdemes felfrissíteni az elsősegélyből tanultakat.

Amennyiben az áldozat nem ájult el, akkor az esetek többségében sokkos állapotba kerül, ezért biztonságos helyre kell kísérnünk vagy szállítanunk, illetve elsősegélyt kell nyújtanunk. Megtörténhet, hogy a sérült keringése vagy légzése később, jóval a villámcsapás után áll le, emiatt mindig figyeljük az áldozat életjeleit, valamint azonnal kérjünk orvosi segítséget, és hívjuk a mentőket, még akkor is, ha sérült látszólag jól van.

Ha az áldozat elvesztette az eszméletét, akkor nézzük meg, hogy van-e pulzusa, nem állt-e le a légzése és ellenőrizzük, hogy szabadok-e a légutak. Ha a szájában ételmaradék van, akkor azt távolítsuk el, valamint győződjünk meg arról, hogy a nyelv nem csúszott hátra.

Amennyiben az életjelek kielégítőek, akkor a sérültet helyezzük stabil oldalfektetésbe. Ha a helyzet megkívánja, akkor biztosítsuk a testhőmérsékletének fenntartását, mert ilyen esetben a kihűlés halált okozhat.

Ha az áldozatnak leállt a légzése vagy a szívverése, akkor azonnal kezdjük el az életmentést, és hívjuk a 112-t! Ha külföldön tartózkodunk, akkor a helyi segélyhívó telefonszámot mentsük el a telefonunkba!

Tévhitek a villámcsapással kapcsolatban: Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy nincs mitől félni, ha tiszta az ég. Valójában a villámok a vihartól, zivataroktól több kilométeres távolságban is lecsaphatnak.

Kutatások bizonyítják, hogy az sem igaz, hogy vihar esetén ki kell kapcsolni a mobiltelefont, mert a rádióhullámok vonzzák a villámokat.

Szintén tévhit, hogy a villám a legmagasabb pontot veszi célba. Az igazság ezzel szemben az, hogy nem biztos, hogy a villám a környezetéből kiemelkedő legmagasabb pontba csap bele. Sokszor megtörténik, hogy a toronyházak, vagy toronyszerű épületek (például tévé- vagy rádiótorony) közepe körül csap be a villám.

Ugyancsak nem igaz, hogy le kell kapcsolni a villanyt az épületben, hogy ne csapjon bele. Valójában ezzel nem csökkentjük a villámcsapás kockázatát, ahogy azzal sem, ha kihúzzuk az elektromos készülékeket. A hálózatból kihúzni viszont érdemes, mert így elkerülhetjük az anyagi kárt.

Gyakori tévhit az is, hogy nem szabad futni, mert a mozgó embert könnyeben eléri a villám. Ezzel kapcsolatban az igazság az, hogy a mozgás önmagában nem növeli annak kockázatát, hogy belénk fog csapni a villám. Sík terepen azonban könnyű célponttá válhatunk, mert belőlünk lehet a „legmagasabb” pont.

Az egyik legsúlyosabb tévhit, hogy nem szabad hozzáérni ahhoz, akit villámcsapás ért, mert megráz. Valójában kötelességünk segíteni a sérülten. Mivel az emberi test nem tárolja az áramot, ezért hozzá szabad érni ahhoz, akit villámcsapás ért.

(Forrás: turistamagazin.hu)