Hogyan érd el, hogy ne feleseljen!
Mindenki találkozott már olyan szülőkkel, akiknek a legfőbb gyereknevelési eszköze a parancsolás, akinek a szemében a gyereknek hallgass a neve.
Persze nyilván minden szülőnek elszakad időnként a cérna, de arra nagyon oda kell figyelni, hogy ne legyen belőle rendszer, ugyanis az oktalan (vagy a látszólag oktalan) kényszerítésre a legtermészetesebb reakció a lázadás, és a jogos ellenállás.
A feleselést minden életkorban máshogy kell értelmezni, a három éves gyerekeknél például ez egy törvényszerű állapot, ekkor zajlik le a mindenki által ismert dackorszak. Ilyenkor a rengeteg ’Nem!’ nem egyszerűen azt jelenti, hogy a gyerek nem akar engedelmeskedni, hanem inkább csak feltételt szab az engedelmességnek. Nevezetesen azt, hogy a szülő igenis magyarázza el neki türelmesen, miért is kell neki azt csinálni amit. Ebben a korban már kezd ’kinőni az esze’ a gyerekeknek, ennélfogva meg akarják érteni az őket körülvevő világot, egyszerűen azért, mert kíváncsiak, hogy mi miért van.
Ilyenkor a nemet ne vegyük ellenállásnak, inkább csak ki nem mondott kérdésként kezeljük, és pár szóval játékosan, de határozottan indokoljuk meg a kérésünket. Ha a gyerek ennek ellenére továbbra is ellenáll, az azt jelenti, hogy a kommunikáció még nem működik közöttünk igazán, ilyenkor meg kell próbálni máshogy megértetni magunkat a gyermekünkkel, mert az eddigi módszer szemmel láthatóan nem vált be. Soha ne kezeljük emiatt ’rossz gyerekként’ a kicsit, helyette változtassunk a kommunikáción.
Az is fontos, hogy mi se intézzünk el dolgokat egy egyszerű nemmel, csak azért, mert az a legegyszerűbb. Ha a gyerekünktől egyszer majd szeretnénk felelősségteljes, érett gondolkodást látni, akkor olyan példát kell neki mutatnunk. Nagyon fontos gondolat, amit minden szülőnek érdemes magáévá tenni, hogy a gyerek nem hülye, csak tapasztalatlan, aki olyan viselkedésmintát próbál követni, amilyet lát, és leggyakrabban a családját látja.
A feleselést kitartással, és a gyerek iránti figyelemmel le lehet gyűrni!
Ha a gyerek gépiesen, makacsul felesel, akkor világosan, egyenesen meg kell mondani neki a véleményünket a vitatott dologról, azután keressünk más közös elfoglaltságot, és próbáljuk meg rávenni, hogy önszántából tartson velünk. Ha nem jön, akkor vágjunk bele egyedül, nemsokára ő is csatlakozni fog. Ha azt látja, hogy nem legyőzni akarjuk, hanem meggyőzni, ha érzi, hogy neki is lehet saját véleménye, akkor a feleselés sem lesz domináns a viselkedésében. Ehhez azonban nagyon fontos, hogy a szülők pontosan értsék, hogy miről is szól ez a történet.
forrás: webbeteg.hu
Hozzászólások