Hogyan kezelhető a pici érkezése után a nagyobb gyerek féltékenysége?

A második gyermek érkezése a családba néha nehézségekkel jár, megváltozik a otthon rendje, az addig egy a gyerekre fordított figyelem onnantól két személyre kell, hogy irányuljon.

Előfordul, hogy a baba születése után olyan erős megfelelés kényszert érez a szülő, amellyel valójában nem is a gyerekre figyel, hanem önmagában próbálja csökkenteni a szorongást. Párkapcsolati problémákat idézhet elő az első pici születése, ugyanis az anya és a baba kapcsolatából kirekesztődhet az apa. Ilyen esetben féltékenység alakulhat ki, ezt lehet enyhíteni, ha bizonyos babagondozási feladatokat átvállal a család férfi tagja.

Ennél komolyabb a gond léphet fel a második gyerkőc érkezése után, amikor akaratlanul is elterelődhet a figyelem a nagyobb gyerekről, akinek fáj, hogy osztoznia kell az anyján lelkileg és testileg is egyaránt. Ez természetes, még akkor is, ha a szülők próbálják teljesen felkészíteni a testvér jelenlétének következményeiről.

Az első gyereket gyakran szigorúbb keretek között nevelik, mint az utána érkező. A testvérféltékenység kialakulását befolyásolja a korkülönbség és a nemek megoszlása is. Ez egy komplex jelenség, ami addig nem ismert sokszor félelmet keltő érzéseket vált ki.

A gyermek viselkedésében változások következhetnek be ez által, a magatartása durvább lehet, illetve engedetlenné válhat. Agresszivitás jelentkezhet, előfordul, hogy megüti vagy megharapja az anyját vagy az apját, ezt meg kell tiltani, de soha nem veréssel. Megnyilvánulhat úgy is, hogy aki eddig nem volt bújós, az hirtelen jobban igényli a törődést és esetleg gyakrabban ölbe kérezkedik.

Oda kell figyelni, mert a kistestvér valós vészhelyzetbe is kerülhet, ha esetlegesen befogja az orrát vagy beledug valamit a szájába. A nagyobbik fél nem érti, hogy mi zajlik benne, azt szeretné, ha újra egyedül birtokolhatná a családi szeretetet. Fantáziája olyannyira elfajulhat, hogy azt gondolhatja, ő nem volt elég jó gyerek azért hoztak egy másikat.

Át kell gondolni mit él át a gyermek, hónapokon keresztül mesélik neki, hogy érkezik az új jövevény, látja a növekvő pocakot, berendezési tárgyakat vesznek neki, hirtelen felborul az eddigi megszokott rend. Aztán anya és apa elmennek és hazahoznak egy rúgkapáló, sírós csecsemőt, akire vigyázni kell, akihez csak óvatosan szabad hozzányúlni, illetve aki mindenki szerint csodálatra méltó. Miatta csöndben kell lenni, nem élhet úgy, ahogyan addig.

Kicsiknél ilyenkor előfordul, hogy sírósabbá válnak, magatartás-, evés és alvászavar léphet fel náluk. A már szobatiszta gyerek bepisilhet, esetleg pelenkát szeretne újra viselni. Igényelheti a már elhagyott cumiját. Ezek figyelemfelkeltő jelek, ezáltal fokozottabban igényli a szeretetet és a törődést. Megéri odafigyelni ezekre szülőként, bármennyire nehéz is, hiszen ez meghatározhatja a gyerek későbbi érzelmi viszonyulásait. Gyakran hangzik el az a mondat, hogy ,,te már nagy vagy, meg kell értened.” Ugyanakkor ő még nem nagy, csak változtak az elvárások vele szemben, aminek nem tud megfelelni, ez érthető is.

A tesó érkezése bárhogyan is nézzük egy nagy fordulat lesz a nagyobb gyerkőc életében, ez segíthető egy apró ajándékkal, amelyet úgy kap meg, mintha a kicsi adná neki. Meglehet kérni, hogy segítsen a pici körül, és azt meg is kell neki köszönni, dicsérni kell érte. Akár hónapokig vagy évekig próbálkozni kell a családoknak mire újra stabilizálni tudják az otthoni szerepek. Hangot kell adni annak is, hogy rivalizálás természetes folyamat, amit a gyerek is meg fog érteni. Nem tanácsos viszont a fiatalabbat kiszolgáltatni az idősebbnek, tehát ne az legyen az érv, hogy azért született, mert így tud majd vele játszani. A testi kontaktus megtartása fontos, a szeretett teljes szavak, érintések sokat jelentenek. Érdemes időt szakítani arra, hogy csak kettesben az anyjával legyen, aki ugyan nem hosszú ideig, de rendszerességgel csak vele foglalkozik. Az is beválik, ha hall arról, ami vele történt olyan idősen, mint most a  testvére, ilyenkor meglehet említeni, hogy vele már több játékot lehet játszani, amit a picivel még nem, aztán később őt is be lehet ezekbe vonni.

Sok érzelmi harc lesz a gyerekek között, ebbe a szülőknek nem kell minden esetben beleavatkozni, főleg nem a kicsi védelmében, ezzel belenevelhető a  társas kapcsolatokhoz szükséges viselkedési norma.
Nem kell a tökéletes szülőképet hajszolni, elég, ha jó szülő akar valaki lenni, ebben nagy segítség az önismeret, a reális énkép, illetve egy szerető és elfogadó partner is.