Hogyan mentsd, ami menthető!

Szereted a párodat, ő azonban folyton félreért Téged, mintha nem beszélnétek egy nyelvet? Ez azért van, mert valóban más nyelven beszél és ért férfi és nő.

Életed egyik legnagyobb zsákutcájaként élheted meg azt a kapcsolatot, amiben úgy érzed, hogy nem jut el mondanivalód a párodhoz, hogy nem ért Téged, és Te sem érted őt, és kisarkítva ugyan, de még abból is veszekedés lesz, hogy ki, hogyan vesz levegőt.



Ilyenkor azt érezzük, hogy semmi nem segít, és szépen lassan elveszítjük őt. Ezt a jelenséget nevezi a kommunikációelmélet egyik neves kutatója, Gregory Bateson "kölcsönös eltávolodásnak". Az említett kutató megfigyelte, hogy a személyiségünkből adódó, természetes, eltérő viselkedési módjaink szinte törvényszerűen eredményeznek konfliktust köztünk. Ezeket a konfliktusokat pedig úgy próbáljuk meg kezelni, hogy erőteljesebben csináljuk ugyanazt, ami a félreértéshez vezetett, hátha így majd megérti a másik, mit is akarunk kifejezni ezzel. A félreértelmezett, és túlhangsúlyozott viselkedés azonban még erősebb elutasítást eredményezhet, ami egyre szélsőségesebb helyzetekhez és veszekedésekhez vezet, mindez pedig teljes eltávolodást okozhat a két fél között.

Ez alapján Bateson arra a következtetésre jutott, hogy az emberi kapcsolatok sok esetben egymás szándékainak hibás értelmezései, és a másikra való rossz reagálás miatt mennek tönkre. Az nem csak közhely, hogy egy kapcsolat teljes mértékben két emberen múlik. A legnagyobb hibát talán akkor követjük el, mikor azt gondoljuk, hogy csak "vele van baj", mert mi mindent megteszünk, hogy rendbe jöjjenek a dolgok…

Hogyan szeretsz?

Az is félreértésekhez vezethet, hogy sok esetben egymástól eltérően fejezzük ki a szeretetünket. Egy történet szerint egy nő egyszer arra kérte a férjét, hogy szeresse őt jobban, mire a férfi kiment a kertbe és lenyírta a füvet. Allen és Barbara Pease a férfi-nő közti kommunikációs különbségekről szóló könyvükben a következőt írják: "Hogy bebizonyítsa szerelmét, megmászta érte a legmagasabb hegyet, átúszta a legmélyebb tengert és átkelt a legnagyobb sivatagon, ám a nő mégis elhagyta őt, mert sohasem volt otthon."

Ugyanaz a viselkedés mást és mást jelenthet nőnek és férfinak, hiszen, ami egyikük számára a szeretet kifejeződése a másiknak bosszantó korlátozás lehet. Ha egy nő állandóan figyelmezteti a párját, hogy télen öltözzön melegen, vezessen óvatosan, azt a férfi, úgy élheti meg, hogy gyerekként kezelik és nem veszik őt komolyan.

Nagyon keskeny az a "határ", amin egyensúlyoznunk kell a kapcsolatainkban az összetartozás és a függetlenség között, hogy mindkettő egészséges arányban legyen a közös életünkben. Például, ha egy nő arról kérdezi párját, milyen napja volt, akkor a férfi úgy érezheti, hogy a függetlensége csorbul, hogy vallatja a párja, mert nem bízik benne, viszont, ha a nő nem érdeklődik, akkor a férfi azt hiszi, már nem számít a társának, hogy mi van vele.

Hogyan találhattok újra egymásra a zűrzavarban?

A legtöbben ilyenkor a beszélgetéssel próbálkoznak, és igyekeznek rábírni társukat arra, hogy kimondja ő is, ami a szívét nyomja. Ez a megoldás, viszont sokszor többet árt, mint használ, és csak tovább fokozza a pár tagjai közti különbséget. Ezekben a beszélgetésekben ugyanis a férfi is és a nő is csak a saját igazát hangsúlyozza, és továbbra is csak elbeszélnek egymás mellett, anélkül, hogy valóban nyitottak lennének egymás problémáira. Miközben csak mondjuk a magunkét, a társunk igazát pedig cáfoljuk, a vita csak még hevesebbé a távolság köztünk még nagyobbá válik.

Ezek a beszélgetések csak abban az esetben tehetnek jót, és válhatnak kapcsolatunk hasznára, ha megváltoztatjuk a saját nézőpontunkat is. Az egyik út az lehet, hogy megpróbáljuk magunkat beleélni a párunk helyzetébe, és átgondolni, mit is jelenthet számára a viselkedésünk, vagy az, amit és ahogyan mondunk neki.

A megértés másik útja az lehet, ha az úgynevezett "harmadik szem" technikát alkalmazzuk, és nem a saját, de nem is a társunk nézőpontjából, hanem egy kívülálló szemével próbáljuk meg nézni a helyzetet. Így talán könnyebb lesz megoldást találni.
Mivel az emberi kapcsolatok kölcsönhatásokon alapulnak, így saját viselkedésünk pozitív változtatása, a társunk hozzáállásában is pozitív változásokat idézhet elő. Minél hamarabb tesszük meg a szükséges lépéseket a probléma felszámolásának irányába, annál hamarabb lesz rá megoldásunk.

Nagy hibát követhetünk el, akkor is, ha lustaságból, csak legyintünk a másikra, és azt mondjuk, hogy "ő ilyen és sosem fog megváltozni", vagy épp magunkról gondoljuk ugyanezt. Sokat segíthet a viták során az is, ha nem minősítjük a másikat.
A "mert te mindig olyan vagy" típusú mondatok a másik szándékainak a félreértelmezéséből származó túlzó általánosítások is lehetnek, másrészt ezek ellen a címkék ellen a társunk tiltakozni fog, így tovább éleződhet az eredeti vita, és elhúzódhat vagy ellehetetlenülhet a megoldás.

Hogy elkerülhessük a párunk szándékainak félreértését, csodát tehet, ha néha megkérdezzük őt, hogy mi volt a célja azzal, amit tett vagy, hogy milyen reakciót várt. Engedjük meg neki, hogy szándékairól, érzéseiről beszéljen, ahelyett, hogy mi próbálnánk meg gondolatolvasók lenni, és beszéljünk neki mi is a saját szándékainkról, érzéseinkről, ahelyett, hogy azt várnánk, olvasson a fejünkben.

Amikor valami rosszul esik nekünk, akkor érdemes énközléseket alkalmazni, minősítés helyett: Például az "olyan agresszív voltál, te nem is tudsz szeretni" helyett, "olyan rosszul esett, hogy elrángattál, mikor tudtad mennyire érdekelt" jellegű megfogalmazás célravezetőbb.
Ha ebből a nézőpontból fogalmazunk és nem támadunk, a válasz is más lesz, mint fordított esetben lenne.

Nem utolsó sorban pedig lebegjen a szívünkben a következő mondat: Ami fontos nekünk, azért érdemes tenni, aki fontos nekünk, azért érdemes lenni.

Forrás: Házipatika.com