Mit művelnek az emberek?
Sajnos nagyon sokan vannak, akik mások életére negatívan próbálnak hatással lenni, ez hatalmas probléma, hiszen ilyen esetben az " elkövető" az akivel gond van.
Jellemzően az átlag ember nem mer új dolgokba belevágni, nem mer kilógni a sorból, nem akar más lenni, mint a többek, gyakran ezáltal elnyomja saját magát, szorongani, félni kezd és többnyire bizonytalan. Mindig könnyebb elkerülni a kudarclehetőségeket, mint megpróbálni elérni a célt. Amennyiben valaki el sem indul a célja felé, alapból megtagadja magától azt a lehetőséget, hogy elérje, viszont ha próbálkozik van rá esély, hogy sikerrel jár. Ehhez azonban szükség van kellő önbizalomra, bátorságra és tettekre. Aki csak " egy helyben toporog" nem szívesen látja, ha más előrébb jut. Megjelenik ugyanis ekkor az irigység, ami nem másból fakad, minthogy az adott ember nem feltételezi magáról, hogy ő is képes feljebb jutni. Ekkor annak érdekében, hogy önmagát nyugtassa, elkezdi lejjebb nyomi a máik személyt.
Miért? Mert az emberek többsége negatívan reagál, ha valaki sikert él el, eredményt tud felmutatni, vagy csak az átlag feletti vagy eltérő magatartást tanúsít. Mégpedig elkezdi pocskondiázni. Egyáltalán nem örül a másik eredményeinek, nem tarja azt követendő példának, sőt keresi benne azt a pontot, amellyel lehúzhatja az egész szituációt. Ez azon az elven működik, hogy a sikeresebb embert önmagánál feljebb érzi, ezáltal kevesebbnek érzi magát.
Hogyan érezné magát többnek? Ha tenne a saját életében valami olyat, amely építi a személyiségét, sikerélményhez vezetne. Ez a nehezebb út, de a leghasznosabb. Ezzel szemben mit tesz? A másik embert próbálja lejjebb rántani, amitől újra többnek érezheti nála magát. Különböző módon tudja ezt megtenni, hazugságokkal, hibák keresésével, kritizálással, igazából minden apró negatív dolgot megpróbál megragadni, mitől biztosan úgy állíthatja be, mintha mégsem lenne az ő sikere olyan jó. Amint a "földbe döngölte", ő nyugtázza magában, hogy mégsem jobb nála az illető. A mások ellen való áskálódás, kritizálás, sértés nem hoz pozitív töltetet egyik fél életébe se. Sőt, ha másokkal foglalkozik, ahelyett hogy önmagát fejlesztené, haladna a saját életében, célokat tűzne ki, attól ő nem lesz több, se jobban lelkileg, mert mindig lesz olyan a környezetében, akire irigykedni kell, akibe azonnal " bele kell rúgni", annak érdekében, hogy mégse érezze magát kevésnek. Ennek semmi értelme nincsen, mégis nagyon sok emberre jellemző ez a viselkedésmód, mert gyávák, elégedetlenek és lusták.
Sokkal inkább lenne célravezetőbb mások sikerének örülni, vagy csak példaként tekinteni rá, illetve azt gondolni, hogy ha más képes elérni a célját neki is sikerülhet, ha tesz érte.
Jellemzően az átlag ember nem mer új dolgokba belevágni, nem mer kilógni a sorból, nem akar más lenni, mint a többek, gyakran ezáltal elnyomja saját magát, szorongani, félni kezd és többnyire bizonytalan. Mindig könnyebb elkerülni a kudarclehetőségeket, mint megpróbálni elérni a célt. Amennyiben valaki el sem indul a célja felé, alapból megtagadja magától azt a lehetőséget, hogy elérje, viszont ha próbálkozik van rá esély, hogy sikerrel jár. Ehhez azonban szükség van kellő önbizalomra, bátorságra és tettekre. Aki csak " egy helyben toporog" nem szívesen látja, ha más előrébb jut. Megjelenik ugyanis ekkor az irigység, ami nem másból fakad, minthogy az adott ember nem feltételezi magáról, hogy ő is képes feljebb jutni. Ekkor annak érdekében, hogy önmagát nyugtassa, elkezdi lejjebb nyomi a máik személyt.
Miért? Mert az emberek többsége negatívan reagál, ha valaki sikert él el, eredményt tud felmutatni, vagy csak az átlag feletti vagy eltérő magatartást tanúsít. Mégpedig elkezdi pocskondiázni. Egyáltalán nem örül a másik eredményeinek, nem tarja azt követendő példának, sőt keresi benne azt a pontot, amellyel lehúzhatja az egész szituációt. Ez azon az elven működik, hogy a sikeresebb embert önmagánál feljebb érzi, ezáltal kevesebbnek érzi magát.
Hogyan érezné magát többnek? Ha tenne a saját életében valami olyat, amely építi a személyiségét, sikerélményhez vezetne. Ez a nehezebb út, de a leghasznosabb. Ezzel szemben mit tesz? A másik embert próbálja lejjebb rántani, amitől újra többnek érezheti nála magát. Különböző módon tudja ezt megtenni, hazugságokkal, hibák keresésével, kritizálással, igazából minden apró negatív dolgot megpróbál megragadni, mitől biztosan úgy állíthatja be, mintha mégsem lenne az ő sikere olyan jó. Amint a "földbe döngölte", ő nyugtázza magában, hogy mégsem jobb nála az illető. A mások ellen való áskálódás, kritizálás, sértés nem hoz pozitív töltetet egyik fél életébe se. Sőt, ha másokkal foglalkozik, ahelyett hogy önmagát fejlesztené, haladna a saját életében, célokat tűzne ki, attól ő nem lesz több, se jobban lelkileg, mert mindig lesz olyan a környezetében, akire irigykedni kell, akibe azonnal " bele kell rúgni", annak érdekében, hogy mégse érezze magát kevésnek. Ennek semmi értelme nincsen, mégis nagyon sok emberre jellemző ez a viselkedésmód, mert gyávák, elégedetlenek és lusták.
Sokkal inkább lenne célravezetőbb mások sikerének örülni, vagy csak példaként tekinteni rá, illetve azt gondolni, hogy ha más képes elérni a célját neki is sikerülhet, ha tesz érte.
Hozzászólások