Rosszul érzed magad? Magadban keresed a hibát? - Lehet csak áldozat vagy
Nagyon sokszor fordul elő, hogy nem érezzük jól magunkat, nyomasztanak dolgok, elégedetlenek vagyunk. Úgy gondoljuk nem vagyunk elég jók, hiába igyekszünk nincs pozitív vissza jelzés. Így élni akár rövid távon is káros lehet. Ezt gyakran okozza a mások által elkövetett lelki terror, mert terrorizálni, bántani valakit verbálisan is lehet, és ugyanolyan ártalmas, mint a fizikai erőszak. Annyi különbséggel, hogy nincsenek külsérelmi nyomok a testen, de igen is vannak következményei, amelyek szemmel ugyan nem láthatóak, de annál inkább fájdalmasak.
Vannak emberek az életünkben, akik jelen vannak és erre nem vagyunk befolyással, hiszen nem tudjuk őket elkerülni, legyen az családtag vagy munkatárs. Két részre oszthatjuk magunk körül az embereket, vannak akik pozitívan hatnak ránk, míg mások negatívan. Míg meg tudjuk az embereket válogatni magunk körül ezzel nincsen probléma, de tudnunk kell szelektálni! Akikről tudjunk, hogy visszahúznak minket, bántanak, kritizálnak, azaz negatív érzéseket váltanak ki a megnyilvánulásukkal belőlünk, tőlük egész egyszerűen el kell határolódnunk. Amennyiben vannak ilyen személyek a környezetünkben és módunk van arra, hogy minimalizáljuk velük a kapcsolattartást vagy teljesen megszakítsuk tegyük meg. Miért? Magunk miatt!
Fontos tisztában lennünk azzal, hogy másokat megváltoztatni nem tudunk, tehát ha világos számunkra valakiről, hogy rosszindulatú, irigy vagy csak olyannyira nehéz természetű, amiből adódóan rendszeres konfliktus generálódik, bánt másokat ne is akarjunk hatást gyakorolni rá, csak szépen csendben távolodjunk el tőle. Amikor megszakad egy kapcsolat kettő módon történhet, amennyiben fontos számunkra az illető megpróbáljuk elé tárni a a problémát, bízva abban, hogy kompromisszum születhet, ilyenkor bízunk még a pozitív változásban, illetve a másik eset mikor minden magyarázat nélkül megszakítjuk vele a kapcsolatot, mert már annyira se méltatjuk a dolgot, vagy esetleg magát a személyt, hogy magyarázkodjunk vagy feltárjuk a bennünk felmerülő problémákat. Azzal az emberrel, aki minket bánt ne is akarjunk dűlőre jutni. Kérdezzük meg magunktól kell ő a mi életünkbe? Ad ő nekünk valami pluszt? Feltehetőleg "nem" lesz a válasz, amit kapunk az a fájdalom. Miért akarnánk szenvedni?
A lelki terrort sokan szeretik bagatellizálni. Tegyünk most a témára nagyítót!
A verbális bántalmazás nem mérhető objektív, empirikus eszközökkel, a nyomai szabad szemmel nem láthatóak, lefényképezni sem lehet. Nincsenek külsérelmi nyomai, vér sem folyik, nincsenek lila foltok sem, mégis létezik. Az az ember, aki hajlamos másokat bántani, és rendszeresen is teszi is azt általában kifelé teljesen normálisnak és korrektnek mutatja önmagát, azt közvetíti a külvilág felé, hogy tiszteletre méltóan viselkedik embertársaival. Nagyon nehéz sokszor felismerni a bántalmazót. Olyan ez, mintha két személyiség lakozna benne, avagy álarcban járna, ám amikor szükségét érzi leveszi azt. Rendkívül jól tud szerepet játszani, akár a mikrokörnyezetét is képes megtéveszteni. Sok esetben a bántalmazó sem ismeri fel konkrétan mi is a helyzet.
Miért? Nagyon egyszerű, ha például egy olyan emberrel él együtt valaki, ki rendszeresen szidja, kritizálja, megsérti, hibáztatja arra igen nehéz jól reagálni. Egyfajta folyamat megy ekkor végbe, először a bántalmazó értetlenül hallgatja a vádakat, majd akaratlanul is elkezdi magában keresni a hibát. "Miért mondja"? "Mi a baj velem"? "Tényleg rosszul csinálok mindent"? "Tényleg nem vagyok rá képes"? "Tényleg rosszul nézek ki"? Az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket teszi fel magának. Megpróbálja kontrollálni a helyzetet azzal, hogy oda figyel magára, jobb akar lenni, szebb akar lenni, ügyesebb akar lenni, nem akar hibázni. Mindezek ellenére szembesül vele, hogy ugyanazokat a sértéseket kapja, ugyanazokat a bántó mondatokat kell újra és újra hallania. Az amúgy is megingott önbizalom ekkora már szinte megsemmisül, képes a sértett azonosulni mind azzal, amiket hall, a sok negatív szóval. Mindeddig eszébe sem jutott, hogy nem vele van a probléma, sőt lehetséges, hogy ez hosszú ideig így is marad. Ezért nem ismeri fel a bántalmazott személy a bántalmazóját. Különösen nehéz a helyzet, ha párkapcsolaton belül történik mindez, vagy a bántalmazó egy szeretett személy. Miért gyanakodna bárki is arra, hogy az az ember, akiről ő azt hiszi, hogy viszont szereti őt bántani akarja?
Sok esetben a szenvedő alanyok között vannak gyerekek, akik próbálják ugyan elhatárolni magukat az eseményektől, elzárkóznak, folyamatosan szoronganak. Próbálják bebizonyítani, hogy ők szeretetre méltóak, mégsem kapnak elismerést, de lelki bántalmazást annál inkább. Fontos megjegyezni, hogy egy gyereknek az a legjobb, h feltétel nélkül van szeretve, mindentől függetlenül éreznie kell, ő szeretetre méltó, nem a tettei miatt, hanem a saját lénye miatt. A bántalmazott gyerekek ezt sajnos soha nem érzik, pedig minden egyes elszenvedett trauma kihatással lesz az egész életükre. Ezeknél a gyerekeknél akár felnőtt korban is jelen van a megfelelési kényszer.
Nagyon érdekes, mert a bántalmazó személynek általában önmagával van problémája, önértékelési zavarral küzd, de azt nem képes kezelni, még felismerni sem. A lelki bántalmazók gyakran személyiségzavarral küzdenek, sérül lelkű embere, akik kezelésre szorulnak. Ez azonban nem javítja a sértett helyzetét, mert a rágalmazó személy szinte soha nem ismeri be a negatív önérzéseid, egyáltalán nincsen betegségtudata, számár teljesen normális és kielégítő mást bántani.
Természetesen létezik enyhébb, valamint súlyosabb fokú lelki terror is, de a végeredmény ugyanaz, a sértett egy idő után teljesen elveszti önmagát, labilis érzelmi állapotba kerül, sőt talán testi tüneteket is produkál majd, ez már szervezet úgynevezett vészreakciója. Aki úgy érzi, hogy verbálisan bántalmazott számára minél hamarabb szükséges ennek a teljes felismerése, illetve lépnie kell, Nem mindig könnyű egy ilyen embert kizárni az életéből bárkinek is, de mindenképp szükségszerű az egészség és a nyugalom érdekében.
Vannak emberek az életünkben, akik jelen vannak és erre nem vagyunk befolyással, hiszen nem tudjuk őket elkerülni, legyen az családtag vagy munkatárs. Két részre oszthatjuk magunk körül az embereket, vannak akik pozitívan hatnak ránk, míg mások negatívan. Míg meg tudjuk az embereket válogatni magunk körül ezzel nincsen probléma, de tudnunk kell szelektálni! Akikről tudjunk, hogy visszahúznak minket, bántanak, kritizálnak, azaz negatív érzéseket váltanak ki a megnyilvánulásukkal belőlünk, tőlük egész egyszerűen el kell határolódnunk. Amennyiben vannak ilyen személyek a környezetünkben és módunk van arra, hogy minimalizáljuk velük a kapcsolattartást vagy teljesen megszakítsuk tegyük meg. Miért? Magunk miatt!
Fontos tisztában lennünk azzal, hogy másokat megváltoztatni nem tudunk, tehát ha világos számunkra valakiről, hogy rosszindulatú, irigy vagy csak olyannyira nehéz természetű, amiből adódóan rendszeres konfliktus generálódik, bánt másokat ne is akarjunk hatást gyakorolni rá, csak szépen csendben távolodjunk el tőle. Amikor megszakad egy kapcsolat kettő módon történhet, amennyiben fontos számunkra az illető megpróbáljuk elé tárni a a problémát, bízva abban, hogy kompromisszum születhet, ilyenkor bízunk még a pozitív változásban, illetve a másik eset mikor minden magyarázat nélkül megszakítjuk vele a kapcsolatot, mert már annyira se méltatjuk a dolgot, vagy esetleg magát a személyt, hogy magyarázkodjunk vagy feltárjuk a bennünk felmerülő problémákat. Azzal az emberrel, aki minket bánt ne is akarjunk dűlőre jutni. Kérdezzük meg magunktól kell ő a mi életünkbe? Ad ő nekünk valami pluszt? Feltehetőleg "nem" lesz a válasz, amit kapunk az a fájdalom. Miért akarnánk szenvedni?
A lelki terrort sokan szeretik bagatellizálni. Tegyünk most a témára nagyítót!
A verbális bántalmazás nem mérhető objektív, empirikus eszközökkel, a nyomai szabad szemmel nem láthatóak, lefényképezni sem lehet. Nincsenek külsérelmi nyomai, vér sem folyik, nincsenek lila foltok sem, mégis létezik. Az az ember, aki hajlamos másokat bántani, és rendszeresen is teszi is azt általában kifelé teljesen normálisnak és korrektnek mutatja önmagát, azt közvetíti a külvilág felé, hogy tiszteletre méltóan viselkedik embertársaival. Nagyon nehéz sokszor felismerni a bántalmazót. Olyan ez, mintha két személyiség lakozna benne, avagy álarcban járna, ám amikor szükségét érzi leveszi azt. Rendkívül jól tud szerepet játszani, akár a mikrokörnyezetét is képes megtéveszteni. Sok esetben a bántalmazó sem ismeri fel konkrétan mi is a helyzet.
Miért? Nagyon egyszerű, ha például egy olyan emberrel él együtt valaki, ki rendszeresen szidja, kritizálja, megsérti, hibáztatja arra igen nehéz jól reagálni. Egyfajta folyamat megy ekkor végbe, először a bántalmazó értetlenül hallgatja a vádakat, majd akaratlanul is elkezdi magában keresni a hibát. "Miért mondja"? "Mi a baj velem"? "Tényleg rosszul csinálok mindent"? "Tényleg nem vagyok rá képes"? "Tényleg rosszul nézek ki"? Az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket teszi fel magának. Megpróbálja kontrollálni a helyzetet azzal, hogy oda figyel magára, jobb akar lenni, szebb akar lenni, ügyesebb akar lenni, nem akar hibázni. Mindezek ellenére szembesül vele, hogy ugyanazokat a sértéseket kapja, ugyanazokat a bántó mondatokat kell újra és újra hallania. Az amúgy is megingott önbizalom ekkora már szinte megsemmisül, képes a sértett azonosulni mind azzal, amiket hall, a sok negatív szóval. Mindeddig eszébe sem jutott, hogy nem vele van a probléma, sőt lehetséges, hogy ez hosszú ideig így is marad. Ezért nem ismeri fel a bántalmazott személy a bántalmazóját. Különösen nehéz a helyzet, ha párkapcsolaton belül történik mindez, vagy a bántalmazó egy szeretett személy. Miért gyanakodna bárki is arra, hogy az az ember, akiről ő azt hiszi, hogy viszont szereti őt bántani akarja?
Sok esetben a szenvedő alanyok között vannak gyerekek, akik próbálják ugyan elhatárolni magukat az eseményektől, elzárkóznak, folyamatosan szoronganak. Próbálják bebizonyítani, hogy ők szeretetre méltóak, mégsem kapnak elismerést, de lelki bántalmazást annál inkább. Fontos megjegyezni, hogy egy gyereknek az a legjobb, h feltétel nélkül van szeretve, mindentől függetlenül éreznie kell, ő szeretetre méltó, nem a tettei miatt, hanem a saját lénye miatt. A bántalmazott gyerekek ezt sajnos soha nem érzik, pedig minden egyes elszenvedett trauma kihatással lesz az egész életükre. Ezeknél a gyerekeknél akár felnőtt korban is jelen van a megfelelési kényszer.
Nagyon érdekes, mert a bántalmazó személynek általában önmagával van problémája, önértékelési zavarral küzd, de azt nem képes kezelni, még felismerni sem. A lelki bántalmazók gyakran személyiségzavarral küzdenek, sérül lelkű embere, akik kezelésre szorulnak. Ez azonban nem javítja a sértett helyzetét, mert a rágalmazó személy szinte soha nem ismeri be a negatív önérzéseid, egyáltalán nincsen betegségtudata, számár teljesen normális és kielégítő mást bántani.
Természetesen létezik enyhébb, valamint súlyosabb fokú lelki terror is, de a végeredmény ugyanaz, a sértett egy idő után teljesen elveszti önmagát, labilis érzelmi állapotba kerül, sőt talán testi tüneteket is produkál majd, ez már szervezet úgynevezett vészreakciója. Aki úgy érzi, hogy verbálisan bántalmazott számára minél hamarabb szükséges ennek a teljes felismerése, illetve lépnie kell, Nem mindig könnyű egy ilyen embert kizárni az életéből bárkinek is, de mindenképp szükségszerű az egészség és a nyugalom érdekében.
Hozzászólások