Üdvözlés és bemutatkozás, ahogy illik!
Ősidők óta szokás, hogy az emberek üdvözlik egymást, de nem mindegy viszont, mikor és hogyan.
Az emberek minden egyes találkozáskor üdvözlik egymást. Teszik ezt napszaknak, nemnek és kornak megfelelően. Általában elvárható, hogy a nő köszönjön elsőnek, de ha a nő veszi észre hamarabb ő is nyugodtan ráköszönhet.
A köszönést nem fogadni modortalanság, ez alól csak az kivétel, ha biztosak lehetünk benne, hogy az illetőt nem ismerjük. Mivel az emberek közötti kommunikáció alapvető formája a magázás, ezért a köszönés is ehhez kapcsolódik a ,,Jó napot kívánok” Jó estét kívánok”. A tegeződők esetében pedig ,,Szia” ,,Hello”,,Szerbusz” a leggyakoribb. A monarchia emlékeként nálunk is elfogadott a nők felé a ,,Kezét csókolom” általában a kéz gyakorlati csókolása nélkül. A normál köszönésnél udvariasabb férfiak között a ,,Tiszteletem”. Ezt leginkább a fiatalabb férfiak használják az idősebbel szemben. Hosszú ideig tartotta magát az a felfogás, hogy a nőnek kell először kezet nyújtania.
Ezzel szemben a modern felfogás már a férfit is feljogosítja erre. A kézfogás egy kulturált gesztus, és semmi sem indokolja, hogy ennek ne lehetne férfi a kezdeményezője, főleg olyan esetben mikor a férfi fogadja a nőt, vagy ha magasabb beosztású. Ha ismerőssel találkozunk és az más társasággal van, akkor a többieknek általános módon kell köszönni, neki pedig személyre szabottan. Ha ilyen esetben hosszabb beszélgetésbe kezdünk az áltatunk ismert embernek illik minket bemutatnia. Ha étteremben találkozunk ismerőssel, akkor is így kell eljárni. Ha az asztalhoz invitál, udvariasan köszönni kell, bemutatkozni viszont csak akkor szükséges, ha ezt az ismerősünk kezdeményezi. Ha mégis bemutatkozásra kerül a sor, akkor az asztalnál üllő férfiaknak illik felállni, hölgyeknek viszont nem kell. Amikor az utcán ismerős párral találkozunk, először a hölgyet aztán a férfit kell üdvözölni. A tegezést általában a nők kezdeményezhetik vagy az idősebb illetve magasabb beosztásban lévő. Ha olyan ember tegez le minket, akivel nem vagyunk, tegező viszonyban nem kell a tegeződést elfogadni, magázó válaszunkból remélhetőleg rájön, hogy tévedett. Búcsúzáskor a ,, Viszont látásra” nőkkel szemben a ,,Kezét csókolom” megfelelő köszönési forma, estenként pedig a ,,Jó estét ’’ . Gyakran használt tegezésben elköszönéshez a ,,Helló’’ ez pedig hibás, hiszen az angolok ezt érkezéskor mondják.
Az emberek minden egyes találkozáskor üdvözlik egymást. Teszik ezt napszaknak, nemnek és kornak megfelelően. Általában elvárható, hogy a nő köszönjön elsőnek, de ha a nő veszi észre hamarabb ő is nyugodtan ráköszönhet.A köszönést nem fogadni modortalanság, ez alól csak az kivétel, ha biztosak lehetünk benne, hogy az illetőt nem ismerjük. Mivel az emberek közötti kommunikáció alapvető formája a magázás, ezért a köszönés is ehhez kapcsolódik a ,,Jó napot kívánok” Jó estét kívánok”. A tegeződők esetében pedig ,,Szia” ,,Hello”,,Szerbusz” a leggyakoribb. A monarchia emlékeként nálunk is elfogadott a nők felé a ,,Kezét csókolom” általában a kéz gyakorlati csókolása nélkül. A normál köszönésnél udvariasabb férfiak között a ,,Tiszteletem”. Ezt leginkább a fiatalabb férfiak használják az idősebbel szemben. Hosszú ideig tartotta magát az a felfogás, hogy a nőnek kell először kezet nyújtania.
Ezzel szemben a modern felfogás már a férfit is feljogosítja erre. A kézfogás egy kulturált gesztus, és semmi sem indokolja, hogy ennek ne lehetne férfi a kezdeményezője, főleg olyan esetben mikor a férfi fogadja a nőt, vagy ha magasabb beosztású. Ha ismerőssel találkozunk és az más társasággal van, akkor a többieknek általános módon kell köszönni, neki pedig személyre szabottan. Ha ilyen esetben hosszabb beszélgetésbe kezdünk az áltatunk ismert embernek illik minket bemutatnia. Ha étteremben találkozunk ismerőssel, akkor is így kell eljárni. Ha az asztalhoz invitál, udvariasan köszönni kell, bemutatkozni viszont csak akkor szükséges, ha ezt az ismerősünk kezdeményezi. Ha mégis bemutatkozásra kerül a sor, akkor az asztalnál üllő férfiaknak illik felállni, hölgyeknek viszont nem kell. Amikor az utcán ismerős párral találkozunk, először a hölgyet aztán a férfit kell üdvözölni. A tegezést általában a nők kezdeményezhetik vagy az idősebb illetve magasabb beosztásban lévő. Ha olyan ember tegez le minket, akivel nem vagyunk, tegező viszonyban nem kell a tegeződést elfogadni, magázó válaszunkból remélhetőleg rájön, hogy tévedett. Búcsúzáskor a ,, Viszont látásra” nőkkel szemben a ,,Kezét csókolom” megfelelő köszönési forma, estenként pedig a ,,Jó estét ’’ . Gyakran használt tegezésben elköszönéshez a ,,Helló’’ ez pedig hibás, hiszen az angolok ezt érkezéskor mondják.
Hozzászólások