Politikus dögök beleköpnek az ünnepi levesbe... Takarodjatok a francba!

Urizálás van. Mit van, folyik, akár a sietős Duna, urizálásból fakadóan merész gőg is van, és a korrupció legalább ötven árnyalata is van.

A kormánypárti politikus dögök beleköpnek az ünnepi levesbe, vasárnapi kakaóba, elszalad velük a hintaló.  Az ellenzékinek hazudott politikus dögök meg szellemi impotenciától torzulnak (micsoda teremtő képzavar!), és simogatnák a civileket a szoknya alatt. Pont ott, ahol nem illik. Ezért kapnak szép maflásokat. Szép számú tüntetések is ébresztgetik az országot –  minden napi tüntetésünket add meg nekünk –, aminek nagyon kell örülni, talán újra fogalmazzák a civilség fogalmi rendszerét, és a népét. De kik is? Az még nem rajzolódott ki mindig. Mondjuk, ennyi idő alatt nem is könnyű megformálni egy markáns arcélt.

Ellenzéki-féle politikusok meg sírnak- nyígnak, hogy az nem ér, hogy ők is menjenek a francba, a Fidesszel együtt, a tévében sértődnek vérükig, hogy nem vegyék őket egykalap alá, pedig ők álltak be azon bizonyos fejfedő alá, bizony. Az anarchistának titulált, vagy tényleg anarchista fiatalok csak azt artikulálják, amit a hétköznapi ember mond lépten-nyomon, munkahelyen, kocsmában, a hentesnél, a piacon: hogy elkúrták az egész huszonöt évet.

Rosszul gazdálkodtak a szabadsággal; amint megkapták azt, gyorsan le is korlátozták észrevétlenül, hogy a maguk malmára hajtsák a vizet. Másodpercek alatt gazdagodtak meg a rendszerváltás haszonélvezői, a mindenféle oldal rezgőhangú politikusai, és ez a negyedszázados vigyorgó folyamat, most csúcsosodott ki a kormánypárt vezető bölényeinél.

Az a gyanúm, hogy ettől azért befeszültek a többiek, az egész gárda, aki ilyen-olyan színekben részt vett és vesz a magyar politika nevű társasjátékban. Most minden térfélen attól félnek, hogy az új dühös nemzedék egyszer majd elkezdi a valódi elszámoltatást, hogy nem az épp regnáló senkik fogják megtenni, hanem az úgynevezett fiatal civilek, akik már semmilyen szálon nem kapcsolódnak a régi idők hazugságcsinálóihoz. A mostani túlkapások hegyéről majd elindul a lavina, és nem csak a milliárdok lesznek ám számon kérve, hanem az olyan elfeledett szavak, mint az etika, a tisztesség, ilyenek.

Generációk fordulnak újra egymáshoz, hogy feltegyék fontos kérdéseiket és végre igaz válaszokat kapjanak. Lehet, hogy valamelyik eljövendő év kezdetén. Legyen úgy.

Szerző: Cseri Pál