Miért kapott Michelin-csillagot egy utcai ételárus?
Nyolc jó ok miatt érdemelte ki az elismerést Chan Hong Meng.
Hiba lenne abból kiindulnunk, hogy Chan Hong Meng ugyanolyan unott gyrosos, mint az általunk ismertek, ugyanis ő több dolog miatt is eltér az átlagtól. Az egyik legnagyobb különbség, hogy Chan a '80-as években tanulta meg a hong kong-i mesterektől a tökéletes szójaszószos csirke receptjét.
Ezt követően Chan kitartó munkával tökéletesítette a technikáját és tökélyre fejlesztette a receptjét, majd 2009-ben megnyitotta a bódéját Szingapúrban. Az elmúlt években reggeltől estig dolgozott, és egy percet sem unatkozik, hiszen kígyózó sorok állnak előtte, a vásárlók pedig körülbelül 1000 forintot fizetnek egy adag ételért.
A séf Michelin-csillagot kapott, amivel kapcsolatban egy blogger összegyűjtötte, hogy milyen okok miatt érdemelte ki az elismerést az utcai ételárus.
Szenvedély: Amikor Chan az ételről beszél, akkor ragyognak a szemei. A séf elmesélte, hogy a csirkéi Malajziából származnak, mert soványabbak, mint a többi ország állománya, az étele pedig nem lenne ugyanolyan, ha máshonnan szerezné be a húst. A pontos receptet természetesen nem árulta el.
Barátságosság: Habár a vásárlókkal néha nem könnyű bánni, ráadásul a munkája is fárasztó, Chan mégis mindig barátságos a többi emberrel, akikre folyamatosan mosolyog.
Szorgalom: Chan elmesélte, hogy nem látja a napfényt, hiszen a napfelkelténél korábban kel, és bőven vacsoraidő után ér haza. A séf hajnali ötkor kezdi a csirke előkészítését, megsüti a disznóhúst, megfőzi a rizs és délelőtt tízkor nyit. Miután megérkezik az első vásárlója, onnantól kezdve nincs számára megállás. Hetente átlagosan 100 órát dolgozik, tehát a szorgalom jelző még kevés is arra a munkamorálra, ami a férfit jellemzi.
Alázat: Amikor Chan megkapta a díjat, akkor nem arról beszélt, hogy milyen jól főz, hanem elmondta, hogy nagyon hálás azért a nyilvánosságért, amit a Michelinnek köszönhetően kapott. Hozzátette, hogy szerinte a díj nem kizárólag az övé, hanem az összes szingapúri utcai árusnak szól. Ki más érdemelné meg jobban a díjat, ha nem az, aki vérprofi, sikeres, de közben alázatos és szerény?
Profizmus: Az utcai árusok többsége pólóban dolgozik, mert rendkívül meleg van a bódékban, ám Chan minden egyes nap felveszi a séf kötényét, amiből hat darabot tart, köztük egy olyat, amelyet logóval láttak el, ezt veszi fel a különleges alkalmakkor. A férfi minden apróságra figyel, ezért profi.
Pozitivizmus: Egy egész napi bevételét kellene ráköltenie, ha egy Joël Robuchon-étteremben szeretne enni, de ő tökéletesen elégedett a jelenlegi helyzetével. Chan szeretné egyszer kipróbálni a francia séf egyik éttermét, de az igazi vágya az, hogy a hong kong-i Yunk Kee étteremben ehessen libasültet.
Hatékonyság: A bódéja mögött Chan egy szuperszonikus vágógéppel dolgozik, és eszméletlen sebességgel állítja elő a szójaszószos-csirkés ételeit. Mivel a séf igen alacsony, ezért direkt úgy alakította ki a munkaállomását, hogy a szeleteléshez használt asztal és a főzőlapok a számára legjobb magasságban legyenek.
Chan átlagon feletti hatékonyságának köszönhető, hogy naponta több, mint 150 csirkét tud eladni az éhes vásárlóknak. Ha viszont nekünk kellene egy napig elvégeznünk az ő munkáját, akkor biztos kificamodna a vállunk, csukónk.
Becsület: Amikor megkérdezték a séftől, hogy miért adja ennyire olcsón az ételeit, akkor Chan azt felelte, hogy ez a fair ár azon a helyen, ahol árul. A Michelin-csillag miatt gondolkodik azon, hogy a díjjal járó hírnév miatt emel az áron, de nem a profitmaximalizálás miatt, hanem vásárlók elégedettsége miatt, hiszen őt ez motiválja.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hiba lenne abból kiindulnunk, hogy Chan Hong Meng ugyanolyan unott gyrosos, mint az általunk ismertek, ugyanis ő több dolog miatt is eltér az átlagtól. Az egyik legnagyobb különbség, hogy Chan a '80-as években tanulta meg a hong kong-i mesterektől a tökéletes szójaszószos csirke receptjét.Ezt követően Chan kitartó munkával tökéletesítette a technikáját és tökélyre fejlesztette a receptjét, majd 2009-ben megnyitotta a bódéját Szingapúrban. Az elmúlt években reggeltől estig dolgozott, és egy percet sem unatkozik, hiszen kígyózó sorok állnak előtte, a vásárlók pedig körülbelül 1000 forintot fizetnek egy adag ételért.
A séf Michelin-csillagot kapott, amivel kapcsolatban egy blogger összegyűjtötte, hogy milyen okok miatt érdemelte ki az elismerést az utcai ételárus.Szenvedély: Amikor Chan az ételről beszél, akkor ragyognak a szemei. A séf elmesélte, hogy a csirkéi Malajziából származnak, mert soványabbak, mint a többi ország állománya, az étele pedig nem lenne ugyanolyan, ha máshonnan szerezné be a húst. A pontos receptet természetesen nem árulta el.
Barátságosság: Habár a vásárlókkal néha nem könnyű bánni, ráadásul a munkája is fárasztó, Chan mégis mindig barátságos a többi emberrel, akikre folyamatosan mosolyog.
Szorgalom: Chan elmesélte, hogy nem látja a napfényt, hiszen a napfelkelténél korábban kel, és bőven vacsoraidő után ér haza. A séf hajnali ötkor kezdi a csirke előkészítését, megsüti a disznóhúst, megfőzi a rizs és délelőtt tízkor nyit. Miután megérkezik az első vásárlója, onnantól kezdve nincs számára megállás. Hetente átlagosan 100 órát dolgozik, tehát a szorgalom jelző még kevés is arra a munkamorálra, ami a férfit jellemzi.Alázat: Amikor Chan megkapta a díjat, akkor nem arról beszélt, hogy milyen jól főz, hanem elmondta, hogy nagyon hálás azért a nyilvánosságért, amit a Michelinnek köszönhetően kapott. Hozzátette, hogy szerinte a díj nem kizárólag az övé, hanem az összes szingapúri utcai árusnak szól. Ki más érdemelné meg jobban a díjat, ha nem az, aki vérprofi, sikeres, de közben alázatos és szerény?
Profizmus: Az utcai árusok többsége pólóban dolgozik, mert rendkívül meleg van a bódékban, ám Chan minden egyes nap felveszi a séf kötényét, amiből hat darabot tart, köztük egy olyat, amelyet logóval láttak el, ezt veszi fel a különleges alkalmakkor. A férfi minden apróságra figyel, ezért profi.
Pozitivizmus: Egy egész napi bevételét kellene ráköltenie, ha egy Joël Robuchon-étteremben szeretne enni, de ő tökéletesen elégedett a jelenlegi helyzetével. Chan szeretné egyszer kipróbálni a francia séf egyik éttermét, de az igazi vágya az, hogy a hong kong-i Yunk Kee étteremben ehessen libasültet.Hatékonyság: A bódéja mögött Chan egy szuperszonikus vágógéppel dolgozik, és eszméletlen sebességgel állítja elő a szójaszószos-csirkés ételeit. Mivel a séf igen alacsony, ezért direkt úgy alakította ki a munkaállomását, hogy a szeleteléshez használt asztal és a főzőlapok a számára legjobb magasságban legyenek.
Chan átlagon feletti hatékonyságának köszönhető, hogy naponta több, mint 150 csirkét tud eladni az éhes vásárlóknak. Ha viszont nekünk kellene egy napig elvégeznünk az ő munkáját, akkor biztos kificamodna a vállunk, csukónk.
Becsület: Amikor megkérdezték a séftől, hogy miért adja ennyire olcsón az ételeit, akkor Chan azt felelte, hogy ez a fair ár azon a helyen, ahol árul. A Michelin-csillag miatt gondolkodik azon, hogy a díjjal járó hírnév miatt emel az áron, de nem a profitmaximalizálás miatt, hanem vásárlók elégedettsége miatt, hiszen őt ez motiválja.(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások