Magyarországi leletek módosítják a belemniteszek kihalásáról szóló eddigi elméletet
A dunántúli Dudaron talált eocén korú fosszíliák bizonyítják, hogy a belemniteszek túlélték a kréta időszak végi tömeges kihalást – derül ki Galácz András, az ELTE paleontológusának legfrissebb kutatásából.
Az ELTE MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a kutató az egykori dudari kőszénbánya meddőhányójából előkerült, 40-50 millió éves tengeri üledékes kőzetekből származó ősmaradványokat vizsgálta.
Ebből az eocén korú üledékből sikerült azonosítani a belemniteszek csoportját, amelyről korábban úgy vélték, hogy már mintegy 25 millió évvel korábban kihalt. Az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a belemniteszek mégsem haltak ki a kréta időszak végi nagy kihalási hullámmal, ami a dinoszauruszokkal és a repülő hüllőkkel együtt a másik nagy puhatestű csoportot, az ammoniteszeket is elsöpörte a Földről.
A belemniteszek a puhatestűek közé, azon belül a fejlábúaknak nevezett csoportba tartoznak, oda, ahová a mai polipokat és szépiákat sorolják. A belemniteszek ez utóbbiakhoz hasonlítottak legjobban: egy-két arasznyi, fürgén úszkáló tengeri állatok voltak, belső meszes vázzal, amelynek legellenállóbb része egy tömör, kihegyesedő, szivar-formájú vázelem volt, ez a vázrészük maradt fenn legtöbbször ősmaradványként.
A belemniteszek a triász időszaktól, mintegy 220 millió évvel ezelőttől éltek a tengerekben, ám a kréta időszak végén bekövetkező nagy tömeges kihalás látszólag őket is elsodorta. Mindeközben, közel másfél évszázada szórványos adatok láttak napvilágot belemniteszekre hasonlító leletekről Olaszországból és Franciaországból. Bár ezek a példányok hiányosak és töredékesek voltak, egyes szakemberek szerint arra utalhattak, hogy a belemniteszek egészen az eocén korszakig fennmaradhattak. A legtöbb kutató azonban vitatta ezt az elméletet.
A szórványos európai maradványok mellett Dudar kőszénbányájának meddőhányója időnként szintén szolgáltatott egy-egy belemnitesznek tulajdonítható, egyébként Bayanoteuthis-nak elnevezett leletet. Az első dokumentált példányról 1956-ból áll rendelkezésre adat, ezt követően pedig a mai napig még egy féltucatnyi lelet került elő. Ezek minden korábbinál épebbek, több részletet megmutató példányok, amelyekről a morfológiai leírás mellett ultrastruktúra- és kristályszerkezeti vizsgálatok is készültek.
A vizsgálatokat az ELTE Őslénytani Tanszékén Galácz András végezte, az eredményeket bemutató cikket a Papers in Palaeontology című őslénytani szakfolyóiratban publikálta március elején. A vizsgálatok bizonyító erővel támasztották alá, hogy a régi, megszilárdult nézettel szemben a belemniteszek nem haltak ki a 66 millió évvel ezelőtti kihalási hullám idején, hanem tovább éltek, és maradványaik megtalálhatók a magyarországi eocén korú, 40-50 millió éves üledékes kőzetekben.
A Dudarról előkerült értékes leletanyag a vizsgálatok után az Országos Földtani Múzeum (Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága, Geológiai Szolgálat) gyűjteményébe került.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások