Emlékévvel tisztelegnek Szeremlei Sámuel református lelkész és történész előtt
Emlékévvel tisztelegnek a száz éve elhunyt Szeremlei Sámuel református lelkész és történész előtt Hódmezővásárhelyen.
Bán Csaba, a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség lelkésze az emlékév programját bemutató pénteki sajtótájékoztatón azt mondta, a hódmezővásárhelyi református közösség 1549-től számítja történetét. A városban szolgáló lelkészek közül kettőt fontos kiemelni: Szőnyi Benjámint, aki az 1700-as években az ótemplom, és Szeremlei Sámuelt, aki a 19-20. század fordulóján az újtemplomi gyülekezet lelkipásztora volt.
A város református egyházközségei a hódmezővásárhelyi közgyűjteményekkel és a Szeremlei Társasággal együttműködve emlékévet szerveznek Szeremlei Sámuel halálának centenáriuma alkalmából.
Major Istvánné, az újtemplomi gyülekezett lelkipásztora hangsúlyozta, Szeremlei Sámuel munkássága meghatározó volt az közösség vásárhelyi identitásának, reformátusságának megőrzése szempontjából. Az emlékév egyik célja, hogy a lelkész, történész munkásságát közelebb hozzák a fiatalabb korosztályokhoz. Nagy Gyöngyi történész, a Szeremlei Társaság elnöke kifejtette, Szeremlei Sámuel a modern magyar történetírás egyik úttörője volt, akinek kötetei ma is levehetők a polcról, hiszen munkái időtállóak. Nevét Hódmezővásárhelyen egy utca és egy óvoda is viseli.
A lelkész, helytörténeti és egyházi író sokrétű munkásságát tudományos, ismeretterjesztő, pedagógiai eseményekkel, kiállításokkal mutatják be a következő hónapokban. A tanulóifjúságnak februárban rajzversenyt hirdetnek, a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskolában és a Bethlen István Református Gimnáziumban rendhagyó tanórákat tartanak, az év során többször is helytörténeti sétákat szerveznek. Májusban konferenciával, az év második felében kiállítással emlékeznek Szeremlei Sámuelre, és a tervek szerint egy tudományos kötet is megjelenik. A programokat záró istentiszteletet pedig november 20-án, a lelkipásztor halálának évfordulóján tartják - tudatta az elnök.
Szeremlei Sámuel 1837-ben született a Borsod vármegyei Gelejen. A gimnáziumot Miskolcon, a teológiát Debrecenben végezte. Lelkészi hivatását Hajdúböszörményben kezdte, majd 1861-től Makón, 1864-től Hódmezővásárhelyen káplánként szolgált. Hamarosan külföldi tanulmányútra indult, visszatérve pedig Bihardiószegre került lelkészként. 1871-ben tér vissza Hódmezővásárhelyre, ahol aztán 87 évesen bekövetkeztetett haláláig élt. A református egyházban több választott tisztséget betöltött, és irodalmi, valamint tudományos munkásságát is elismerték: a Magyar Tudományos Akadémia 1909-ben választotta levelező tagjává.
A kiegyezés évében, 1867-ben két nagyszabású történeti munkája is a megjelent az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról, majd öt kötetben dolgozta föl választott városa történetét. Könyve jelent meg a helyi református templomok építéséről és a közösség történetéről. Egyházi hivatása és tudományos munkássága mellett újságírással is foglalkozott.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások