Erkölcstelennek bélyegezték a Túró Rudit
A joghurthab és a krémtúró születése sem volt akadálymentes.A mai napig közkedvelt csemege a joghurthab, a krémtúró és a Túró Rudi, ám arra már kevesen emlékeznek, hogy a kedvenc csemegéink születése egyáltalán nem volt zökkenőmentes, hiszen az egyiket a kényszer hívta életre, míg a másikat erkölcsileg kifogásolhatónak tartották.
Túl sok tej: A krémtúró és a joghurthab létezése egy holland földművelő-politikusnak köszönhető. Sicco Mansholt 1968-ban alkotta meg Mansholt tervet, ami megalapozta a közös európai agrárpolitikát.
Ez a tervezet tartalmazta a kontinens önellátóságát előmozdító fejlesztéseket, amik annyira jól működtek a gyakorlatban, hogy hamarosan több mezőgazdasági ágazatban, így például a tejiparban is, túltermelés kezdett mutatkozni.
A jelentős mennyiséget előállító országok érdekében az Európai Gazdasági Közösség (EGK) tulajdonképpen megtiltotta a nyugati országok tejimportját a keleti blokk térségéből. Ebben az időben Magyarország erősen dolgozott a tejtermelési és feldolgozási kapacitásainak fejlesztésén, tehát kisebbfajta katasztrófával ért fel a nyugati piacok bezárása, hiszen valamit kezdeni kellett az évi 965 millió liternyi tejjel.
Mivel a keleti blokkba való export nem lett volna kifizetődő a szállítás körülményessége és az alacsony árak miatt, ezért itthon kellett valahogy értékesíteni a hatalmas tejmennyiséget. Probléma itt is akadt, mert akkoriban a magyarok Európa sereghajtói közé tartóztak a tej- és tejtermék fogyasztása terén.
A Szovjetunióban másfélszer, míg Franciaországban kétszer annyi tej fogyott fejenként, mint Magyarországon. A propaganda mellett ekkor jött a nagy ötlet, amely szerint a tejalapú desszertek kínálatának bővítése hozhat gyors és látványos sikert.A joghurthab: Tekintve, hogy a különlegesebb termékek előállításához se tapasztalat, se gépek nem állt a magyarok rendelkezésére, ezért az első feladat az volt, hogy valahonnan licenszet kellett szerezni.
Szerencsére a Gervais-Danone vállalatcsoport, ami 1994-ben vette fel a Group Danone nevet, boldogan eladta a habosított joghurt gyártási engedélyeit és az ahhoz szükséges technológiát. 1977 májusában megjelent hazánkban a joghurthab, de persze olyan korlátozott mennyiségben, hogy a legtöbben csak hírből ismerték az új terméket, aminek első körben a nevét sem sikerült eldönteni.
Ha, az eleinte a vállalat után zservé néven emlegetett, finomságból valahol felbukkant néhány kartonnyi, akkor némi közel közelharc árán, perceken belül elfogyott. Novemberben, vagyis fél évvel a gyártás megindulása után, az egyik újságíró lelkendezve számolt be arról, hogy végre látta a terméket egy szerencsés vásárló kezében.
Az újságírónak esélye sem volt odajutni a hűtőládákhoz, ezért még ugyanazon a napon ellátogatott több közértbe, de sehol sem kapott a 2.90-ért árult, akkor már Danona, joghurthabból. 1978-ban még mindig csak néhány pesti boltban, és ott is csak percekig, lehetett megszerezni a terméket, aminek mennyiségét 30-ról 50 ezer darabra emelték.
1981-re az 50 ezer darabot sikerült 20 millió tégelyre feltornázni. Az eleinte citromos és epres habok mellé 1983-ban megérkezett a zöldalmás és a meggyes íz. A joghurthab szavatossági ideje 2 hét volt, ami akkoriban komoly fegyvertényt jelentett.
A krémtúró: Kísérleti jelleggel már 1966 novemberében megjelent egy minimális mennyiségű krémtúró a boltokban, mégis a kevés visszajelzés miatt sokáig nem növelték a gyártási mennyiséget.
Mivel csak évi 150 kilogrammnyi mennyiség készült, ezért csak kevesen ízlelhették meg a tejterméket. A kísérletezés idejében, a később kedveltté vált, vaníliás és a mazsolás íz mellett megjelent a málnás is, de olyan rettenetes variációk is születtek, mint a füstöltsajtos és a tormás krémtúró. Ezeket már akkor is a ma ismert lapos, 15 dekagrammos műanyagtégelyekben árulták.
A joghurthabokhoz hasonlóan, a krémtúró áttörése is a 70-es évek végén következett be. 1974-ben még próbálkoztak paradicsompürés és hagymás-paprikás verziókkal, de végül a vaníliás és a mazsolás íz lett a befutó.Túró Rudinak nem kellett reklám: Habár a Túró Rudi már 1968-ban elindult a siker útján, önmagában mégsem tudott segíteni a magyar tejtermék fogyasztási mutatóin, amik katasztrofálisak voltak.
Érdekesség, hogy a legnagyobb Hungarikumok közé sorolt Túró Rudi valójában egy szovjet desszert másolata, amit a moszkvai tanulmányútjukon ismertek meg a magyar élelmiszeripari mérnökök az 50-es évek végén.
Ugyanakkor a ma is népszerű finomság összetétele és piros alumínium tasakja már magyar találmány, ahogy a név is, ami anno elég rendesen kiborította a szigorú cenzorokat, pedig állítólag a kitaláló a saját fia után nevezte el a terméket.
Annak idején akadt kiadóvállalat, amely közölte, hogy elutasítja a Túró Rudi reklámjainak megjelenését, ha a gyártó nem változtatja meg ezt az erkölcstelen nevet. Végül a Túró Rudi reklám nélkül is olyan sikersztori lett, hogy a mai napig töretlen a népszerűsége.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások