Izland tradicionális ételei

Mit esznek a szigetországban élők és az oda ellátogató turisták?Sokat hallani mostanában Izlandról, ahova egyszer az életben mindenkinek el kellene jutnia, hiszen a szigetország tele van természeti csodákkal, ám a látnivalók mellett Izland konyhaművészete sem nevezhető hétköznapinak.

De vajon mit esznek az izlandiak, turistaként pedig mit kell feltétlenül megkóstolni, ha kíváncsiak vagyunk a tradicionális ételekre?

Skyr, az izlandi joghurt-sajt: Az Izlandi Nemzeti Múzeumban állították ki azt a három szürkének tűnő tárggyal megtöltött üveget, amely egy több, mint ezer éves skyr vacsora maradéka. A skyr egy olyan tejtermék, ami leginkább a joghurtra hasonlít, mégis sajtként tartják számon.

Amikor a vikingek letelepedtek a szigeten, akkor magukkal hozták a gasztronómiájuk sajátosságait is. Az azóta eltelt időkben a Norvégiából származó ételeknek rengetegféle variációja született, de a skyr az egyetlen, ami az izlandi boltokban megtalálható, de az anyaországban nem.

A skyr sovány tejből készül. Miután leválasztják róla a tejszínt, pasztörizálják és hozzáadják az élő kultúráját. Később vaníliával, bogyós gyümölcsökkel, mangóval, kókusszal, esetleg édesgyökérrel ízesítik. A nap bármely időszakában fogyasztható skyr a tiltakozás jelképévé is vált az elmúlt időben, ugyanis a kormányellenes tüntetéseken ezzel dobálták meg a Parlament épületét.

Ijesztő fogások: Kulináris téren nagyon erősen őrzi a hagyományait Izland, ahol külön fesztiválokat szerveznek azért, hogy bemutassák a történelmi ételeiket, amelyek között szerepel az erjesztett cápa, főtt bárányfej, vagy például a pácolt herék.

Ezek az ijesztőnek hangzó ételek természetesen a tartósítás szükségessége miatt születtek meg. A különböző hűtőtechnológiák megjelenése előtt a só volt a legnépszerűbb tartósítószer. Mivel Izland növényvilága igencsak szegényes, emiatt a helyiek étrendjét főleg az állati élelmiszerek határozták meg, ezért annak minden részét felhasználták. A húst és a belsőségeket többféleképpen tartósították, például füstölték, szárították vagy erjesztették. Ezeknek az eljárásoknak köszönhető, hogy különböző ízvilágok jöttek létre.Lunda: Izland ikonikus madarát a helyiek és a turisták is szeretik, ám az izlandiak nem kizárólag a természetben látják szívesen, hanem a tányérjukon is.

Tulajdonképpen ez nem meglepő, hiszen a múltban az emberek abból próbáltak ételt készíteni, amiből sok volt a közelükben.

Ez Izland esetében is igaz, ugyanis régen a partokon letelepedett közösségeket nem érdekelte, hogy mennyire aranyos egy madár, hanem csak azzal foglalkoztak, hogy minden elérhető forrást felhasználjanak a túlélésükhöz.

A lunda más országokban védett faj, de Izlandon és a Feröer szigeteken a mai napig engedélyezett a fogyasztásuk, ugyanis mindkét nemzet konyhájának részét képezi már évszázadok óta, ráadásul nyaranta nagyjából 10 millió lunda költözik Izlandra.

A legnagyobb populáció a Westman szigeteken él, ami a világ lundanépességének a 20 százalékát teszi ki. Habár úgy tűnik, hogy nem fenyegeti a kihalása veszélye a lundákat, mégis az elmúlt években megfogyatkozott a számuk.

A lundanépesség csökkenésének elsődleges oka a változó éghajlati körülmények miatt kieső tenyészidőszakok, ami miatt átmeneti időre betiltották a vadászatukat. A lundatelepek gondos szabályozása miatt még találkozhatunk a lundahússal, ami füstölve vagy főzve pastrami ízére hasonlít.

Bálnahús: Az izlandi konyha legvitatottabb étele a bálnahús. A bálnavadászat a XII. században vette kezdetét az országban, ahol a XIX. század végéig lándzsát használtak az emberek, akik ez követően átszoktak az új technológiákra.

1986-ban a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság az egész világon betiltotta a kereskedelmi célú bálnavadászatot, amit 1989-re sikerült is megállítani Izlandon, ám 2006-ban ismét elkezdődött a bálnavadászat, az Izlandi Halászati Bizottság ellenőrzése alatt. Ennek értelmében évente 200 bálnát szabad elfogni. 2017-ben 17 példányt fogtak be.

A bálnahús egy részét a helyi éttermek kapják, míg a többit Japánba exportálják. Habár az izlandiak ritkán fogyasztják, mégis a turistáknak szívesen kínálják. A nemzetközileg kétes érzéseket kiváltó bálnahús állítólag finom, magas a tápértéke, és jól illeszkedik az egészséges étrendbe.Hal: Egy szigetország túlélését a halászat biztosíthatja, mert amellett, hogy a víz bővelkedik a táplálékban, még az ebből származó exportcikkek is nagyot lendítenek a gazdaságon. Izland a halászatának köszönheti, hogy Európa egyik legszegényebb országából mára az egyik leggazdagabbikává nőtte ki magát.

A halászat annyira fontos tevékenységgé vált Izlandon, hogy beszivárgott a kultúrája minden részébe, például festményekhez és versekhez adott ihletet. A szigetországban a halászat akkor vált népszerűvé, amikor a XIX. században a gabona importálása annyira drága volt, hogy a kenyér luxuscikknek számított.

A helyiek tőkehalat kezdtek fogyasztani, ami ma is Izland tradicionális konyhájának legnépszerűbb étele. Elsősorban friss foltos tőkehalat vagy farkashalat halásznak, amit megpucolnak majd felakasztják az óceán parton, hogy átjárja a sós levegő.

A múltban még 4-6 hétig szárították a halat, de hála a modern technikának, ma már csak 36-48 óra ugyanez az idő. Amikor a 60-as, 70-es években megjelentek a hűtők, akkor a halak az izlandiak mindennapi ételének számítottak, gyakran még a reggeliben is helye volt, ám napjainkban állítólag csak heti kétszer esznek halat a helyiek.

Ugyanakkor az izlandi séfek tökélyre fejlesztették a tengeri konyhát, úgyhogy Izlandon járva mindenképpen meg kell kóstolni a szárított tőkehalat, helyi nevén harðfiskurt, amit az élelmiszerboltokban és a piacon találhatnak meg a turisták, akik vajjal vagy csak magában is elfogyaszthatják.

A halas ételek esetében érdemes megkóstolni a halpörköltet, azaz a plokkfiskurt, amit fehér húsú halból, krumpliból, hagymából, lisztből és tejből készítenek. Emellett a humas nevű étellel is találkozhatunk az izlandi étlapon. A humas a déli partvidék vizeiben élő őshonos izlandi homár, ami az íze és az omlós húsa miatt jellegzetes. Finoman sütve, pizzafeltétként vagy grillezve is fogyasztható.

Izlandi kenyér: Izland első telepesei csökönyös emberek voltak, ami elég pozitív tulajdonság, ha valaki a jég és a tűz országában akar letelepedni. Az izlandiak évszázadokon át próbáltak a Skandináviából áthozott életmódjuk szerint élni.

Rengeteg energiát öltek az állattenyésztésbe, a gabona termesztésbe, ám az izlandi időjárás miatt kudarcot vallottak. A „kis jégkorszak” néven jegyzett időszak után eltűntek a gabonatermesztési törekvések egészen a XX. századig, ugyanis akkor árpa elvetésével próbálkoztak.

Az import gabona ára megfizethetetlen magasságokba ugrott, a tűzifa hiány miatt pedig a kemencét szinte nem is ismerték az izlandiak, akiknek a XIX. századig pékük sem volt. A rossz körülmények ellenére a szigetország lakói megküzdöttek a levélkenyerükért, aminek a neve laufabrauð, és amit általában karácsony előtt készítettek el, mintákat rajtolva a tésztába.

Emellett a flatkaka is népszerű. Ezt a lapos, kerek, rozsból készített kenyeret eleinte a tűz felett sütötték, de napjainkban már öntöttvas serpenyőben készül. Izlandon a rúgbrauð nevű édes rozskenyeret is meg kell kóstolni, ami hagyományosan úgy készül, hogy kialudt tűz pislákoló parázsára teszik, fűvel lefedik és reggelig így hagyják.

Izlandon a cukor csak a XIX. században jelent meg, szélesítve a péksütemény kínálatot. Ennek köszönhetően született meg a fahéjjal töltött kenyér, a snúður, amit csokoládéval, karamellel vagy cukormázzal öntenek le.

A pönnukökur a palacsinta izlandi megfelelője, amit az esetek többségében rengeteg cukorral, lekvárral és tejszínhabbal megkenve, összehajtogatva tálalnak fel. Ha ennél különlegesebb izlandi ételt kóstolnánk, akkor Reykjavíkban járva, a Kaffi Loki kávézóban kóstolhatjuk meg a rúgbrauðs nevű rozskenyér fagylaltot.Bárány: A halak mellett a bárány is az izlandi étrend egyik alapja, köszönhetően a szigetre érkező vikingeknek. A gyapjú melegen tartotta a telepeseket, akik a bárányhús fogyasztással képesek voltak szembenézni az időjárással.

A bárányokat a szülőföldjükről hozták magukkal a szigetre, ahol nem érintkezhettek más fajokkal, tehát elszigetelten fejlődhettek, emiatt az izlandiak juhokat olykor letelepült fajnak is nevezik. Elsősorban a húsukért tenyésztik őket, de a népszerű izlandi viselet, a lopapeysa pulóverek alapanyagát is a juhok adják.

Mint már említettük, Izlandon nem terem meg a gabona, ezért a juhok fűvel, bogyós gyümölccsel és algával táplálkoznak, az elkészítésükhöz pedig nincs szükség sok fűszerre ahhoz, hogy ízletes legyen az étel.

Az izlandi halételek mellett a füstölt bárány, a hangikjöt is kihagyhatatlan különlegesség. A hűtőtechnológiák megjelenése előtt az étel tartósításának legnépszerűbb formája a füstölés volt, ami a húst és az ízt is konzerválta.

A hangikjöt, azaz a „lógó hús” abban az időben kapta a nevét, amikor még a füstülő fészer gerendáiról függött alá a bárányhús. Ezt az ételt hidegen és melegen is tálalhatják. Izlandon általában karácsonykor kerül az ünnepi asztalra, besamel mártással, zöldborsóval, vöröskáposztával, laufabrauð kíséretével.

Az ünnepek mellett a hangikjöt füstölve, sütve, főzve, grillezve vagy kebabként is megtalálható az országban. Habár minden formájában finom, mégis a hagyományos hangikjöt úgy néz ki, hogy szendvicsben, flatkaka kenyérrel felszolgálva fogyasztják a helyiek, akik körében ez népszerű ebédnek számít.

Ha inkább levésként kóstolnánk meg a bárányhúst, akkor a kjötsúpa nevet kell keresnünk az étlapon. Ez az étel a bárány rágósabb részeiből készül, sok zöldséggel, izlandi fűszerekkel. A feltekert füstölt bárányhúsból készült pylsa, vagyis az izlandi hotdog is megér egy kóstolást. A pylsa pirított hagymával, ketchuppal, mustárral és Remulád-mártással a legfinomabb.

Az izlandi boltokban a bárány mellett találkozhatunk csirke, marha, rénszarvas és ló húsával is.Fagylalt: Mindegy, hogy tél, nyár, szeles idő vagy eső van, mert az izlandiak soha nem mondanak nemet a fagylaltra, ezért minden városban található fagylaltozó. A szigeten a lágy fagylalt, azaz a ís með dýfu og kurli örvend a legnagyobb népszerűségnek. Ezeket cukorral, csokoládéval teszik még vonzóbbá.

Ha mindennel megpakolt extra fagylaltot szeretnénk kóstolni, akkor bragðarefurt kell rendelnünk. Ennek a nagy pohárban felszolgált édességnek az alapja jellemzően vanília fagylalt, amit háromféle gyümölccsel vagy édességgel szórnak meg, alaposan összekeverik és már kész is.

(Forrás: divany.hu)


Hozzászólások

Koktéltörténetek

Koktéltörténetek

Ki, mikor, miért és hogyan találta fel a leghíresebb koktélokat?

Gesztenyés bejglivel büntetlenül sütizhetsz az ünnepek alatt

Gesztenyés bejglivel büntetlenül sütizhetsz az ünnepek alatt

Három recept az Ünnepelj és fogyj! című receptkönyvből.

Sütemények és forró italok, amik nélkül nincs karácsony

Sütemények és forró italok, amik nélkül nincs karácsony

Próbáld ki az alábbi recepteket, amikkel megédesítheted az ünnepet.

Kávérituálék

Kávérituálék

Ismerd meg a világ legnagyobb kávérajongó nemzeteinek hagyományait!

Halállal kapcsolatos gasztronómiai szokások

Halállal kapcsolatos gasztronómiai szokások

Az étkezésben is megmutatkoztak a hiedelmek és rituálék.

Gasztronómiai tippek az őszi depresszió ellen

Gasztronómiai tippek az őszi depresszió ellen

Öt finomság, amivel testileg és lelkileg kényeztetheted magad.

Erkölcstelennek bélyegezték a Túró Rudit

Erkölcstelennek bélyegezték a Túró Rudit

A joghurthab és a krémtúró születése sem volt akadálymentes.

A McDonalds's legnagyobb melléfogásai

A McDonalds's legnagyobb melléfogásai

Tíz fogás, ami nem kellett a Mekibe járó vendégeknek.

Ezeket az érdekességet lehet nem tudtad a pizzáról

Ezeket az érdekességet lehet nem tudtad a pizzáról

Tíz kevésbé ismert tény a mindennapok egyik kedvenc ételéről.

Tudtad, hogy létezik fagylaltmérgezés?

Tudtad, hogy létezik fagylaltmérgezés?

A Nébih összegyűjtötte, hogy élelmiszerbiztonság szempontjából, mit kell tudnod a nyár kedvenc édességéről.

http://ujhazak.com