Jézus nem akart szenvedni és meghalni
Meglepő tények, amelyeket kevesen tudnak a Messiásról.
Annak az embernek is él egy kép a fantáziájában Jézusról, aki nem vallásos, hiszen rengeteg helyen láthatjuk a keresztre feszített, jóképű, hosszú hajú, fehér bőrű férfit, aki prédikált, csodákat tett. Azok azonban, akik követik a híreket, jobban elmélyednek a Bibliában, a történelemben és más forrásokban, azok tudják, hogy sok tévhit kering a köztudatban Jézusról.
Jézus nem Jézus: Ha esetleg visszautaznánk az időben pontosan abba a korba, amikor Jézus élt, és ezen a néven szólítanánk meg, akkor valószínűleg elsétálna mellettünk, ugyanis Jézus igazi neve héberül Jésuá, ami a Jehósuá rövidebb alakja, a jelentése pedig „Jahve megment”.
Jézus anyanyelve azonban arámi volt, azon belül is a galileai tájszólás, amin csak Jésu-nak ejtették a nevet, tehát az „á” lekopott. Emellett a Biblia több, mint 900-szor használja a Jesuá valamelyik változatát, így például a Yeshua-t, Joshua-t.
A Krisztus végkép nem név, hanem csak egy cím. Ez a görög kristosz szóból ered, ami felkentet jelent. Ebből fakad a „király” szó is. Ugyanez a helyzet a héber „Messiaias” esetében is.
Nem jászolban született: A Biblia nem említi meg, hogy Betlehemben pontosan hol született Jézus. Az evangéliumokból csak az derül ki, hogy jászolban jött a világra, ám a Biblián kívüli első írott forrás Jusztinosz mártírtól származik, aki a II. század közepén, a „Dialógus a zsidó Trüphonnal” című művében arról írt, hogy a szent család elmenekült a városból és egy barlangban bújtak meg. Origenész is egy barlangot jelölt meg, mint Jézus születés helye, míg mások azt állítják, hogy egy rokon házának alsó szintjén látta meg a napvilágot a kisded.
Nem Karácsonykor van a születésnapja: Habár az egész világ december végén ünnepli Jézus születését, az mégsem akkor volt, ugyanis a Bibliában nem szerepel a pontos dátum. A könyvből csak annyi derül ki, hogy születésekor (Lukács 2:7-8), a pásztorok éjszaka kint voltak a mezőn, hogy vigyázzanak a nyájaikra, ám ez télen nem történhetett meg, mert Júdeában rettenetes hideg van a szabadtéri éjszakázáshoz.
Lukács (2:1-4) arról is szót ejtett, hogy a várandós Mária és József a római népszámlálás miatt indult Betlehembe, csakhogy a népszámlálás sem télen volt, mert az esős, hideg idő megnehezítette a járást.
Emellett Lukács leírta (1:24-36), hogy a szeplőtelen fogantatás idején Erzsébet, aki a későbbi Keresztelő Szent János édesanyja volt, már a hatodik hónapban járt a terhességével, tehát Jézus nagyjából fél évvel volt idősebb Jánosnál.
Ugyancsak Lukács említette meg (1:5), hogy az Abijah nevű ünnep idején jelent meg Gábriel arkangyal Zakariás előtt azzal a hírrel, hogy gyereke lesz, akinek a János nevet kell adnia, és nagy dolgokat visz majd véghez. Az Abijah ünnep júniusban volt, tehát János a következő év márciusában jöhetett a világra, míg Jézus szeptemberben.
A csillagászok más irányból közelítették meg a születési dátumot, ugyanis ők azt a fényjelenséget próbálták kideríteni, amelyet a napkeleti bölcsek a betlehemi csillagnak tekintettek.
2008-ban a csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy június 17-én történhetett a születés, mert a Vénusz és a Jupiter együttállása fényes és sokáig ragyogó csillagként lehetett jelen az égbolton.
Nem volt hosszú haja sem fehér a bőre: A világ uralkodó vallásának a jelképe a Názereti Jézus, akinek a bőre fehér, a haja homokszínű, vagy barnás. A történelmet ismerve nem meglepő, hogy ez a kitaláció terjedt el, ám tudjuk, hogy az igazi Jézus a Közel-Keletről származik. A tudósok között abban egyetértés van, hogy Jézus külseje egy olyan közönséges emberére hasonlított, mint amilyen a fenti képen látható.
Még ő is kijöhetett a sodrából: Az emberi természet velejárója, hogy mindenkit ki lehet hozni valamivel a sodrából. Ez alól Jézus sem volt kivétel, hiszen éjjel-nappal „dolgozott”, mint megváltó, ez a szakma pedig elég embert próbáló.
Az egyik ilyen dühbe gurulása az volt, amikor Jáir zsinagógafő lányát támasztotta fel, majd hazafelé tartva összefutott két vakkal, akik könyörögtek, hogy gyógyítsa meg őket, ám Jézus nem válaszolt nekik.
A vakok nem adták fel, hanem bementek a házba Jézus után, aki végül megadta magát. Miután a két alak távozni készült, akkor a görög szöveg szerint Jézus rájuk mordult, hogy „vigyázzatok, senki ne tudja meg!”, ez pedig burkolt fenyegetésnek hangzik.
Nagy családja volt: Jézus nem volt egyke, hiszen több féltestvére is volt. Őket Jakabnak, Simonnak és Júdásnak hívták. A Biblia lánytestvéreket nem említ. Emellett Keresztelő János volt Jézus második unokatestvére, ugyanis János anyjának, Erzsébetnek, Mária volt a testvére.
Nem akart szenvedni és meghalni: Jézus volt a Szentlélek fia, aki isteni volt, de azért mégiscsak ember, aki kicsit sem akart szembenézni a fájdalommal és a halállal, ám szófogadó gyerekként, követte az apja, Isten tanácsait.
Letartóztatása előtt még imádkozott az Úrhoz a Gecsemáné kertben, ahol ezt kérte: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” majd „És angyal jelent meg neki mennyből, erősítve őt. És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozott; és az ő verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.”
Tájszólásban beszélt: A fentebb említett okok miatt, Jézus valószínűleg galileai tájszólásban beszélte az arámi nyelvet. Ezt abból is sejthetjük, hogy az Eleázár nevet Lázárnak ejtette, mert a szókezdő magánhangzó eltűnt. Jézus más fennmaradt mondataiból is arra lehet következtetni, hogy arámi nyelven beszélt, ahogy akkoriban a zsidók.
Általános iskolába járhatott: Jézus korában rendelet írta elő, hogy a zsidó fiúknak 5 és 10 éves koruk között mindennap iskolába kell járniuk. Ez általában a helyi zsinagóga volt, ahol az írás és olvasás mellett, az Ószövetséget is megtanulták.
A kötelező iskola után a szegényebb, egyszerűbb családhoz tartozó fiúk az apjuktól vagy a menyasszonyuk apjától tanultak szakmát. Ennek oka az volt, hogy a kor felfogása előírta, hogy minden gazdag és tanult embernek értenie kell valamilyen kétkezi munkához. Jézus ács volt.
Egy kicsit ő is hitehagyott volt: Jézus sem volt vakbuzgó hívő! Neki is akadtak sötét pillanatai, amikor elárulva érezte magát. Ez a hitehagyottság így hangzott a 22. zsoltárban: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
Máskor így szólt: ”Féreg vagyok s nem férfi; emberek csúfja és a nép utálata. Akik engem látnak, mind csúfolnak, félrehúzzák ajkaikat, és hajtogatják fejüket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt, hiszen gyönyörködött benne!... Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg, éjjel is, de nincs nyugodalmam” (3:7-9. versek).
Így kiállt fel: „Szomjúhozom!”, majd „Mint a víz, úgy kiöntettem, csontjaim mind széthullottak, szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. Erőm kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt és a halál porába fektetsz engem. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.” (Zsolt. 22:15-20)
(Forrás: noiportal.hu)
Annak az embernek is él egy kép a fantáziájában Jézusról, aki nem vallásos, hiszen rengeteg helyen láthatjuk a keresztre feszített, jóképű, hosszú hajú, fehér bőrű férfit, aki prédikált, csodákat tett. Azok azonban, akik követik a híreket, jobban elmélyednek a Bibliában, a történelemben és más forrásokban, azok tudják, hogy sok tévhit kering a köztudatban Jézusról.Jézus nem Jézus: Ha esetleg visszautaznánk az időben pontosan abba a korba, amikor Jézus élt, és ezen a néven szólítanánk meg, akkor valószínűleg elsétálna mellettünk, ugyanis Jézus igazi neve héberül Jésuá, ami a Jehósuá rövidebb alakja, a jelentése pedig „Jahve megment”.
Jézus anyanyelve azonban arámi volt, azon belül is a galileai tájszólás, amin csak Jésu-nak ejtették a nevet, tehát az „á” lekopott. Emellett a Biblia több, mint 900-szor használja a Jesuá valamelyik változatát, így például a Yeshua-t, Joshua-t.
A Krisztus végkép nem név, hanem csak egy cím. Ez a görög kristosz szóból ered, ami felkentet jelent. Ebből fakad a „király” szó is. Ugyanez a helyzet a héber „Messiaias” esetében is.
Nem jászolban született: A Biblia nem említi meg, hogy Betlehemben pontosan hol született Jézus. Az evangéliumokból csak az derül ki, hogy jászolban jött a világra, ám a Biblián kívüli első írott forrás Jusztinosz mártírtól származik, aki a II. század közepén, a „Dialógus a zsidó Trüphonnal” című művében arról írt, hogy a szent család elmenekült a városból és egy barlangban bújtak meg. Origenész is egy barlangot jelölt meg, mint Jézus születés helye, míg mások azt állítják, hogy egy rokon házának alsó szintjén látta meg a napvilágot a kisded.
Nem Karácsonykor van a születésnapja: Habár az egész világ december végén ünnepli Jézus születését, az mégsem akkor volt, ugyanis a Bibliában nem szerepel a pontos dátum. A könyvből csak annyi derül ki, hogy születésekor (Lukács 2:7-8), a pásztorok éjszaka kint voltak a mezőn, hogy vigyázzanak a nyájaikra, ám ez télen nem történhetett meg, mert Júdeában rettenetes hideg van a szabadtéri éjszakázáshoz.
Lukács (2:1-4) arról is szót ejtett, hogy a várandós Mária és József a római népszámlálás miatt indult Betlehembe, csakhogy a népszámlálás sem télen volt, mert az esős, hideg idő megnehezítette a járást.
Emellett Lukács leírta (1:24-36), hogy a szeplőtelen fogantatás idején Erzsébet, aki a későbbi Keresztelő Szent János édesanyja volt, már a hatodik hónapban járt a terhességével, tehát Jézus nagyjából fél évvel volt idősebb Jánosnál.
Ugyancsak Lukács említette meg (1:5), hogy az Abijah nevű ünnep idején jelent meg Gábriel arkangyal Zakariás előtt azzal a hírrel, hogy gyereke lesz, akinek a János nevet kell adnia, és nagy dolgokat visz majd véghez. Az Abijah ünnep júniusban volt, tehát János a következő év márciusában jöhetett a világra, míg Jézus szeptemberben.
A csillagászok más irányból közelítették meg a születési dátumot, ugyanis ők azt a fényjelenséget próbálták kideríteni, amelyet a napkeleti bölcsek a betlehemi csillagnak tekintettek.
2008-ban a csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy június 17-én történhetett a születés, mert a Vénusz és a Jupiter együttállása fényes és sokáig ragyogó csillagként lehetett jelen az égbolton.
Nem volt hosszú haja sem fehér a bőre: A világ uralkodó vallásának a jelképe a Názereti Jézus, akinek a bőre fehér, a haja homokszínű, vagy barnás. A történelmet ismerve nem meglepő, hogy ez a kitaláció terjedt el, ám tudjuk, hogy az igazi Jézus a Közel-Keletről származik. A tudósok között abban egyetértés van, hogy Jézus külseje egy olyan közönséges emberére hasonlított, mint amilyen a fenti képen látható.Még ő is kijöhetett a sodrából: Az emberi természet velejárója, hogy mindenkit ki lehet hozni valamivel a sodrából. Ez alól Jézus sem volt kivétel, hiszen éjjel-nappal „dolgozott”, mint megváltó, ez a szakma pedig elég embert próbáló.
Az egyik ilyen dühbe gurulása az volt, amikor Jáir zsinagógafő lányát támasztotta fel, majd hazafelé tartva összefutott két vakkal, akik könyörögtek, hogy gyógyítsa meg őket, ám Jézus nem válaszolt nekik.
A vakok nem adták fel, hanem bementek a házba Jézus után, aki végül megadta magát. Miután a két alak távozni készült, akkor a görög szöveg szerint Jézus rájuk mordult, hogy „vigyázzatok, senki ne tudja meg!”, ez pedig burkolt fenyegetésnek hangzik.
Nagy családja volt: Jézus nem volt egyke, hiszen több féltestvére is volt. Őket Jakabnak, Simonnak és Júdásnak hívták. A Biblia lánytestvéreket nem említ. Emellett Keresztelő János volt Jézus második unokatestvére, ugyanis János anyjának, Erzsébetnek, Mária volt a testvére.
Nem akart szenvedni és meghalni: Jézus volt a Szentlélek fia, aki isteni volt, de azért mégiscsak ember, aki kicsit sem akart szembenézni a fájdalommal és a halállal, ám szófogadó gyerekként, követte az apja, Isten tanácsait.
Letartóztatása előtt még imádkozott az Úrhoz a Gecsemáné kertben, ahol ezt kérte: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” majd „És angyal jelent meg neki mennyből, erősítve őt. És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozott; és az ő verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.”
Tájszólásban beszélt: A fentebb említett okok miatt, Jézus valószínűleg galileai tájszólásban beszélte az arámi nyelvet. Ezt abból is sejthetjük, hogy az Eleázár nevet Lázárnak ejtette, mert a szókezdő magánhangzó eltűnt. Jézus más fennmaradt mondataiból is arra lehet következtetni, hogy arámi nyelven beszélt, ahogy akkoriban a zsidók.Általános iskolába járhatott: Jézus korában rendelet írta elő, hogy a zsidó fiúknak 5 és 10 éves koruk között mindennap iskolába kell járniuk. Ez általában a helyi zsinagóga volt, ahol az írás és olvasás mellett, az Ószövetséget is megtanulták.
A kötelező iskola után a szegényebb, egyszerűbb családhoz tartozó fiúk az apjuktól vagy a menyasszonyuk apjától tanultak szakmát. Ennek oka az volt, hogy a kor felfogása előírta, hogy minden gazdag és tanult embernek értenie kell valamilyen kétkezi munkához. Jézus ács volt.
Egy kicsit ő is hitehagyott volt: Jézus sem volt vakbuzgó hívő! Neki is akadtak sötét pillanatai, amikor elárulva érezte magát. Ez a hitehagyottság így hangzott a 22. zsoltárban: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
Máskor így szólt: ”Féreg vagyok s nem férfi; emberek csúfja és a nép utálata. Akik engem látnak, mind csúfolnak, félrehúzzák ajkaikat, és hajtogatják fejüket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt, hiszen gyönyörködött benne!... Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg, éjjel is, de nincs nyugodalmam” (3:7-9. versek).
Így kiállt fel: „Szomjúhozom!”, majd „Mint a víz, úgy kiöntettem, csontjaim mind széthullottak, szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. Erőm kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt és a halál porába fektetsz engem. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.” (Zsolt. 22:15-20)
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások