Az anya ragaszkodása mentette meg a magzatot, akinek alig volt esélye
Egy kitartó nő babája annak köszönheti az életét, hogy a csekély esély ellenére ő ragaszkodott hozzá.
Shiela Bhattinak az orvosok abortuszt javasoltak és egy százalékot adtak arra, hogy a baba életben marad.
A nő azonban ebben a halvány reménybe kapaszkodott bele és a kisfia életben maradt és jól van.
Az asszonynak a terhesség 16 hetében kezdődött a kálváriája, amikor is elfolyt a magzatvize. Az orvosok azonban ezt vizeletnek gondolták és vizsgálat nélkül hazaküldték. Ettől fogva a magzatvíz folyamatosan szivárgott a méhéből, de ezt csak a 20. heti ultrahangon látták meg. – számolt be róla a The Sun.
"A nővér zavarodottan nézett rám. A szívhang hallható volt, de a gyerek egyáltalán nem látszott a képernyőn. Akkor mondták el, hogy elfolyt a magzatvizem. Először még meg is könnyebbültem, hogy nem a gyermekemet vesztettem el. Kérdezték, hogy nem vettem-e észre semmit különöset. Én elmondtam a pecsételést a bugyimban" -mesélte Sheila a lapnak őszintén.
Az orvosok ekkor közölték vele, hogy a babának nincs esélye a túlélésre, annyira kevés a magzatvíz. Azt javasolták Sheilának, hogy vetesse el a babát, akiről nem tudták megmondani, hogy fiú vagy lány. A fiatal nő azonban nem volt hajlandó az abortuszra, főleg mikor meghallotta milyen erős a baba szívhangja.
"Kevesebb, mint 1 százalékos túlélési esélyt adtak neki, a babám mégis megmaradt, így mér a férjem is megértette, ahol élet van, remény is marad" – mondta el az anya.
Sheilának ezután hetekig ágyban kellett feküdnie, majd mikor betöltötte a 24. hetet, kórházba vitték, hogy a koraszülöttként megmentsék a babát.
"A 24. hetet hatalmas mérföldkőnek tekintettem. Tudtam, hogy egy ilyen kis babának komoly orvosi ellátásra van szüksége, beleértve a gépi lélegeztetést, egyéb invazív kezeléseket és hosszas kórházi benntartózkodást is, de az volt arra koncentráltam, hogy elérjem ezt a pontot."
Sheila szerint az orvosok még ekkor is a temetésre próbálták felkészíteni.
"Összetörték a szívemet. Azt mondogattam nekik, hogy de hát a kisfiam még életben van. Sajnálkozóan néztek rám és azt mondták, nagyon kevés az esély a túlélésre" – mesélte a nő . "Nem voltam naív. Tudtam, hogy a babámnak lehetnek bajai, de azt is tudtam, hogy bármilyen nehézséggel szembenézek miatta."
Miután betöltötte a 24. hetet a kismamának szteroid injekciókat adtak, hogy megerősítsék a baba fejletlen tüdejét. "Akkor éreztem először, hogy igyekeznek megmenteni az életét."
Sheilát a 27. héten hazaküldték, másfél hét múlva pedig elkezdődtek a méhösszehúzódások. A házaspár kisfia végül 28 hétre és 5 napra császármetszéssel született meg, a súlya kevesebb volt, mint 1 kiló.
"A Rayyan nevet aduk neki, ami bölcset jelent... Annyira apró volt, mint egy kismadár, a kis bőre átlátszó volt és ráncos. De minden ellenére boldog voltam, hogy anya lehetek. Minden nap az inkubátora mellett üldögéltem és mondogattam neki, hogy maradjon erős". -emlékszik vissza az anyuka.
"Egy hét után ölelhettem magamhoz. A nővér a bőrömre fektette. Alig lehetett érezni a súlyát. Csak attól elsírtam magam, ha ránéztem". – tette hozzá.
A kisbabának többször adtak vérátömlesztést, négy és fél hónaposan pedig sérvműtétre volt szüksége. 5 hónapos volt, mikor hazaengedték a kórházból, azóta szépen fejlődik és jól van.
Forrás: borsonline.hu
Hozzászólások