Csendes kiégés
A csendes kiégés alattomosabb, mint a klasszikus kiégés. Lassan alakul ki, és az érintettek sokszor maguk sem veszik észre, hogy baj van. Inkább igyekeznek fenntartani a jól működő, sikeres ember látszatát, miközben egyre kimerültebbé válnak.
Mivel a csendes kiégés elsősorban lelki tünetekkel jár, a környezet is nehezebben ismeri fel.
A leggyakoribb figyelmeztető jelek közé tartozik az alvászavar, az állandó fáradtság, a koncentráció romlása és a gyakoribb hibázás. Árulkodó lehet az is, ha valaki ingerlékenyebbé, cinikusabbá válik, képtelen nemet mondani, miközben saját igényeit folyamatosan háttérbe szorítja.
A társas kapcsolatoktól való visszahúzódás szintén gyakori tünet. Az érintetteknek egyszerűen nincs energiájuk találkozni másokkal vagy részt venni közös programokon.
A csendes kiégés hátterében legtöbbször a hosszan tartó stressz, a megoldatlan konfliktusok és a folyamatos alkalmazkodási kényszer áll. Míg a klasszikus kiégés inkább a túl sokat dolgozó embereket érinti, a csendes forma gyakrabban jelenik meg azoknál, akik mindig mások igényeit helyezik előtérbe.
A szakértők szerint a legfontosabb, hogy komolyan vegyük a figyelmeztető jeleket, és ne próbáljuk elnyomni őket. A korai segítségkérés, pszichológus, terapeuta vagy kiégéssel foglalkozó szakember bevonásával, segíthet megelőzni a súlyosabb lelki és testi következményeket.
Ha a környezetünkben valakinél észrevesszük a változásokat, érdemes ítélkezés helyett együttérzően jelezni az aggodalmunkat. Egy őszinte beszélgetés sokszor az első lépés lehet a felépülés felé.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások