Hogyan hat az emberekre a járvány? - Pánikbeteg, hipochonder
Átlag emberekből is simán kivált a járványhelyzet nagyfokú feszültséget, pánikot, aggódást, félelmet, bizonytalanságot, akik pánikbetegek vagy hipochonderek, nekik ez fokozottabb tüneteket okoz, olykor nem csak mentálisan.
A csapból is ez folyik, ami érthető mégis nagyon nehéz ezt jól kezelni. Járvány van, mindenki veszélyben, korlátozások vannak érvényben, sajtótájékoztatók, videók, betegek nyilatkoznak, sőt újabban külföldi temetéseket közvetítő videók terjednek az interneten. Ahogy felébredünk talán addig gondolhatjuk, hogy minden rendben míg be nem kapcsoljuk a televíziót, fel nem lépünk a közösségi oldalakra, vagy meg nem isszuk a reggeli kávénkat és el nem kezdünk gondolkodni. Ezt követően minden nap újra "felfogjuk" gáz van. Nincs ugyan olyan életünk, mint pár hónappal ezelőtt, nem tehetjük meg azokat, amiket akkor gondolkozás nélkül. Félelmet és bizonytalanságot generál bennünk. Nem tudjuk már mit gondoljunk, nem tudjuk meddig tart, mi jön még, esetleg másoknak okozunk megbetegedést vagy mi leszünk betegek, egy szerettünk lesz fertőzött, teljes a káosz és a bizonytalanság.
Olvassuk a cikkeket, mit kell tenni, mit nem szabad, hogyan kell most élnünk. Semmi tapasztalunk ebben, bevásárolni egy hónappal előre? Eddig sosem volt erre szükség, ezért is jött létre az elején a pánikszerű vásárlási reakció, amely nem volt épp okos döntés, mert nagyon sok ember felhalmozta az élelmiszereket, termékeket, míg másoknak nem biztos, hogy jutott. Vajon mindenki megteheti Magyarországon, hogy bepánikol és azonnal nagy bevásárlást rendez? Dehogy teheti! Az emberek anyagilag sem voltak erre felkészülve, sok család eddig is, és talán ezután még jobban nélkülözve él. Ergo örül, ha megtudja venni az alap élelmiszereket, egyáltalán nem is tudna 10 csomag WC- papírt és 40 kg húst megvenni egyszerre. A helyzetet azt sem könnyíti meg, hogy munkahelyek szűnnek meg. A társadalom nagy része nem tud és nem is maradhat otthon, ugyanis nem teheti meg, míg van munkája muszáj mennie, kitéve ezzel magát és a környezetét az esetleges megfertőződésnek. Ez nem választás kérdése, vagy dolgozik vagy éhezik. Természetesen ez is kiváltja félelmet, akár a pánikot is. A média azt közvetíti "maradj otthon", de nem tehetik meg, nincsen biztosított otthoni munka, nincsenek megtakarítások, home office, ki kell menni, sokak tömegközlekedéssel járnak. Közben cikáznak a gondolatok. Eléggé vigyáztam? Mindig kezet mostam? Akikkel beszéltem, találkoztam vajon nem fertőzöttek? Én fogom haza vinni a vírust a családnak? Minden aggodalom jogos, de nem tehet mást az átlag ember, dolgozik és nagyon oda figyel és aggódik.
Ahol gyerekek vannak ott fokozza a stresszt, hogy otthon tanulnak, elsődleges probléma a felügyelet hiánya, de ha ez megoldott a gyerekkel tanulni kell, minden nap, munka után is, főzés közben is. Rengeteg új platform, sok tantárgy, minden tárgyból több oldalas új anyag, az anyagok össze- vissza a gyerek nem találja, lemarad, a szülő a haját tépi. Egyáltalán nem egyszerű, valamit picit sem könnyíti meg az életet, nem beszélve arról, hogy a gyerekek is képben vannak a vírussal kapcsolatban, rengeteg fiatal fél, aggódik, közben pedig korlátok között próbál helyt állni a számítógép mögül. Már akinek van számítógépe, nagyon sok diák a telefont tudja használni csak, ami nehezíti a feladta megoldásokat.
Tehát egy teljesen nyugodt, egészséges embert is nagyon megvisel a jelenlegi helyzet. Rengeteg szorongó ember van, pánikbetegek, hipochonderek, ők azok akiknek az eddigi tüneteik időnkét vagy rosszabb esetben folyamatosan felerősödnek a járványhelyzet következtében. Egy szorongó ember nem csak simán fél, náluk sokkal intenzívebb érzések törnek elő. Például vannak az agorafóbiások, akik nem mernek utcára lépni vagy ha mernek folyamatos félelem kíséri a lépteiket, jelen helyzetben nekik biztosan nehezebb elmenni például a patikába vagy a boltba.
A hipochonder alapvetően is képes beképzelni tüneteket, betegségeket. Jelen helyzetben pedig akár egy ilyen állapottal nem küzdő ember is megijed, ha megfázásos panaszokat észlel vagy akár megfájul a feje. Mivel a koronavírus tünetei ismertek, nem nehéz azokat beképzelni sem. Például egy hipochonder vagy egy pánikbeteg könnyebben meg tud ijedni annyira, hogy felgyorsul a pulzus, akár gombócérzés jelentkezik, mellkasfájdalom, vagy nehézlégzést érez. Ők sokkal inkább érzékenyebb emberek, akik ok nélkül is képesek a nap 24 óráját rettegésben tölteni, figyelik önmagukat, keresik, rettegnek a tünetektől. Nem könnyű alapvetően sem ezzel együtt élni, mert ok minden kiválthatja a "rohamokat" , tüneteket, ám most a média és a járvány hatására ez felerősödik. Elég egy cikket elolvasniuk, egy videót megnézniük máris összeszorult torokkal, remegve néznek maguk elé és próbálják legyőzni szűnni nem akaró félelmet. Fontos a környezet támogatása, akár egy nyugtató, figyelem elterelő telefonhívás is sokat segíthet ezeknek az embereknek.
Sajnos a pánik, szorongás testi tüneteket is eredményezhet. Ilyen például a szapora pulzus, remegés, izzadás, fejfájás, hasmenés, hányinger, émelygés, torokszorító érzés. Ezek rendszerint elmúlnak, enyhülnek, amint nyugodtabb érzelmi állapotba kerül az illető vagy a figyelme elterelődik.
Segíthet a rendszeres relaxáció, testmozgás, illetve az olyan tevékenységek végzése, amelyek az egyént kikapcsolják, megnyugtatják.
A csapból is ez folyik, ami érthető mégis nagyon nehéz ezt jól kezelni. Járvány van, mindenki veszélyben, korlátozások vannak érvényben, sajtótájékoztatók, videók, betegek nyilatkoznak, sőt újabban külföldi temetéseket közvetítő videók terjednek az interneten. Ahogy felébredünk talán addig gondolhatjuk, hogy minden rendben míg be nem kapcsoljuk a televíziót, fel nem lépünk a közösségi oldalakra, vagy meg nem isszuk a reggeli kávénkat és el nem kezdünk gondolkodni. Ezt követően minden nap újra "felfogjuk" gáz van. Nincs ugyan olyan életünk, mint pár hónappal ezelőtt, nem tehetjük meg azokat, amiket akkor gondolkozás nélkül. Félelmet és bizonytalanságot generál bennünk. Nem tudjuk már mit gondoljunk, nem tudjuk meddig tart, mi jön még, esetleg másoknak okozunk megbetegedést vagy mi leszünk betegek, egy szerettünk lesz fertőzött, teljes a káosz és a bizonytalanság.
Olvassuk a cikkeket, mit kell tenni, mit nem szabad, hogyan kell most élnünk. Semmi tapasztalunk ebben, bevásárolni egy hónappal előre? Eddig sosem volt erre szükség, ezért is jött létre az elején a pánikszerű vásárlási reakció, amely nem volt épp okos döntés, mert nagyon sok ember felhalmozta az élelmiszereket, termékeket, míg másoknak nem biztos, hogy jutott. Vajon mindenki megteheti Magyarországon, hogy bepánikol és azonnal nagy bevásárlást rendez? Dehogy teheti! Az emberek anyagilag sem voltak erre felkészülve, sok család eddig is, és talán ezután még jobban nélkülözve él. Ergo örül, ha megtudja venni az alap élelmiszereket, egyáltalán nem is tudna 10 csomag WC- papírt és 40 kg húst megvenni egyszerre. A helyzetet azt sem könnyíti meg, hogy munkahelyek szűnnek meg. A társadalom nagy része nem tud és nem is maradhat otthon, ugyanis nem teheti meg, míg van munkája muszáj mennie, kitéve ezzel magát és a környezetét az esetleges megfertőződésnek. Ez nem választás kérdése, vagy dolgozik vagy éhezik. Természetesen ez is kiváltja félelmet, akár a pánikot is. A média azt közvetíti "maradj otthon", de nem tehetik meg, nincsen biztosított otthoni munka, nincsenek megtakarítások, home office, ki kell menni, sokak tömegközlekedéssel járnak. Közben cikáznak a gondolatok. Eléggé vigyáztam? Mindig kezet mostam? Akikkel beszéltem, találkoztam vajon nem fertőzöttek? Én fogom haza vinni a vírust a családnak? Minden aggodalom jogos, de nem tehet mást az átlag ember, dolgozik és nagyon oda figyel és aggódik.
Ahol gyerekek vannak ott fokozza a stresszt, hogy otthon tanulnak, elsődleges probléma a felügyelet hiánya, de ha ez megoldott a gyerekkel tanulni kell, minden nap, munka után is, főzés közben is. Rengeteg új platform, sok tantárgy, minden tárgyból több oldalas új anyag, az anyagok össze- vissza a gyerek nem találja, lemarad, a szülő a haját tépi. Egyáltalán nem egyszerű, valamit picit sem könnyíti meg az életet, nem beszélve arról, hogy a gyerekek is képben vannak a vírussal kapcsolatban, rengeteg fiatal fél, aggódik, közben pedig korlátok között próbál helyt állni a számítógép mögül. Már akinek van számítógépe, nagyon sok diák a telefont tudja használni csak, ami nehezíti a feladta megoldásokat.
Tehát egy teljesen nyugodt, egészséges embert is nagyon megvisel a jelenlegi helyzet. Rengeteg szorongó ember van, pánikbetegek, hipochonderek, ők azok akiknek az eddigi tüneteik időnkét vagy rosszabb esetben folyamatosan felerősödnek a járványhelyzet következtében. Egy szorongó ember nem csak simán fél, náluk sokkal intenzívebb érzések törnek elő. Például vannak az agorafóbiások, akik nem mernek utcára lépni vagy ha mernek folyamatos félelem kíséri a lépteiket, jelen helyzetben nekik biztosan nehezebb elmenni például a patikába vagy a boltba.
A hipochonder alapvetően is képes beképzelni tüneteket, betegségeket. Jelen helyzetben pedig akár egy ilyen állapottal nem küzdő ember is megijed, ha megfázásos panaszokat észlel vagy akár megfájul a feje. Mivel a koronavírus tünetei ismertek, nem nehéz azokat beképzelni sem. Például egy hipochonder vagy egy pánikbeteg könnyebben meg tud ijedni annyira, hogy felgyorsul a pulzus, akár gombócérzés jelentkezik, mellkasfájdalom, vagy nehézlégzést érez. Ők sokkal inkább érzékenyebb emberek, akik ok nélkül is képesek a nap 24 óráját rettegésben tölteni, figyelik önmagukat, keresik, rettegnek a tünetektől. Nem könnyű alapvetően sem ezzel együtt élni, mert ok minden kiválthatja a "rohamokat" , tüneteket, ám most a média és a járvány hatására ez felerősödik. Elég egy cikket elolvasniuk, egy videót megnézniük máris összeszorult torokkal, remegve néznek maguk elé és próbálják legyőzni szűnni nem akaró félelmet. Fontos a környezet támogatása, akár egy nyugtató, figyelem elterelő telefonhívás is sokat segíthet ezeknek az embereknek.
Sajnos a pánik, szorongás testi tüneteket is eredményezhet. Ilyen például a szapora pulzus, remegés, izzadás, fejfájás, hasmenés, hányinger, émelygés, torokszorító érzés. Ezek rendszerint elmúlnak, enyhülnek, amint nyugodtabb érzelmi állapotba kerül az illető vagy a figyelme elterelődik.
Segíthet a rendszeres relaxáció, testmozgás, illetve az olyan tevékenységek végzése, amelyek az egyént kikapcsolják, megnyugtatják.
Hozzászólások