Mit csinál egy szoptatási tanácsadó?
A szoptatási tanácsadókat sokszor emlegetik minősíthetetlen hangnemben, olyan gúnynevekkel,amelyeket mindenki kikérne magának. Anna Burbidge brit önkéntes tanácsadó a Telegraphban megjelent cikkben mondja el saját tapasztalatait, hogy szerinte hol sántít ez a támadó hangnem.
Mit is csinál tulajdonképpen egy önkéntes tanácsadó?
,,Önkéntes tanácsadóként olyan nőknek nyújtok támogatást, akik szoptatni szeretnének. Nem próbálok megtéríteni az utcán senkit, hogy szoptasson; nem kopogtatok be senkihez, hogy addig győzködjem, amíg a szoptatás mellett nem dönt; nem mondom senkinek, hogy muszáj tovább szoptatnia; ha nem kérdeznek, nem is hozom szóba a szoptatást."
Azt is elmeséli, hogy sokszor a saját programját félreteszi, hogy segíthessen.
Ha egy édesanya, aki sehol máshol nem találta meg azt a támogatást, amire éppen égető szüksége volt és akkor hívja fel amikor éppen vacsorázik, akkor is segít. Az előzetes programjaimat is lemondja, ha egy frissen szült édesanyának rá van szüksége, nem nézi meg a régen várt tv-műsort, ha e-mailen vár tőle valaki pontos, szakszerű információt.
Korán kel, hogy megszólaljon egy rádióműsorban, és eloszlassa a nők aggodalmait, amelyeket az éppen megjelent friss tudósítás okozott a szoptatással kapcsolatban.
A nehézségek, és az alkalmankénti kellemetlen megjegyzések ellenére ebben az önkéntes munkában örömét leli Anna Burbidge. Elmondta: olyan régóta segít anyáknak, hogy mostanában egyre gyakrabban keresik meg olyan anyukák, akik maguk is Anna támogatása révén szophattak csecsemőkorukban.
Hozzászólások